A szeptember 11-i számban állapította meg Rónay Tamás, hogy UvdL minden kívánságot teljesített a Bizottság összeállításakor, amit Rónay győzelemnek értékel. Viszont a szerző homályban hagyja azt, hogy ki is győzött tulajdonképpen, és azt sem említi, hogy amikor valakik győznek, akkor értelemszerűen vannak olyanok, akiket (vagy amit) legyőznek. További probléma a győzelemmel, hogy nincsen sem történelmi, sem gyakorlati példa arra, amikor a vesztes belenyugszik abba, hogy meg van verve. Úgyhogy a győzelem előrevetíti a harc folytatását.
A jelölésekből úgy látszik, a jövendő elnök asszony alapelve az, hogy kutyaharapást szőrével, illetve a hála mégiscsak politikai kategória. Jelölései több esetben olyan posztokra szólnak, amelyeknek a gyakorlása a küldő országokban a jogállamiság defektusa miatt nem is lehetséges. Illetve minden unió-szkeptikus, a korábban kőbe vésett csúcsjelölti rendszer ellen fellépő országvezető iránti hála motiválta döntéseit.
A kisebbik baj, hogy ez igen jelentős politikai szereptévesztés. Személyes érdekeiket és preferenciáikat a politikusok szívesen helyezik az őket így vagy úgy megválasztó közösség érdekei elé. Az igazi probléma az, hogy eltökélt ellenséget állít magának és az unióellenes szélsőségesekkel kokettáló pártjának. Mindezt teljesen fölöslegesen. Alig képzelhető el ép ésszel, hogy a vérkorrupt cseh miniszterelnök vagy az Ukrajnával és Észak-Macedóniával éles konfliktusban álló magyar nemzetvezető küldöttjével működőképes lehet a bizottság. Mármint eredeti hivatása szerint.
Remélem, UvdL győzelme nem tart soká. Sajnos azt is csak remélni lehet, hogy ha a demokratikus Európai Parlament leszavazza a leendő Bizottságot, az elnök asszony és a Néppárt elfogadja, hogy meg van verve. Ha nem, akkor abból az egész uniót megrengető patália indulhat.