Tovább tart Boris Johnson kálváriája

Minden oldalról kihívásokkal kell szembenéznie a brit kormányfőnek. Johnson rosszul is viseli a rá nehezedő nyomást.

Kitűnő ebédje ellenére végül rossz szájízzel hagyta el Luxemburgot Boris Johnson kormányfő, aki előbb Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság távozó elnökével és Michel Barnier Brexit-ügyi főtárgyalóval találkozott, majd Európa egyik legkisebb országának kormányfőjével, Xavier Bettellel tárgyalt. A keddi brit lapok nagy terjedelemben tekintenek vissza a Boris Johnson által elszenvedett megaláztatásra.

A Bettellel tervezett közös sajtóértekezlet színhelyén, közvetlenül a pódium előtt zajos tüntetők, köztük Luxemburgban letelepült britek kemény kritikát gyakoroltak, az kiabálva felé, hogy „Tűnj el, Boris!”, és „Mondd meg az igazat!”. Johnson mindezt olyan ijesztőnek tartotta, hogy szólt, tegyék át egy belső terembe a sajtó előtti megjelenést. A luxemburgi kormányfő nemcsak visszautasította a brit kérelmet, hanem látványosan üresen hagyta brit hivatali megfelelője kijelölt helyét. A látogató így nem tudta megvédeni magát az olyan támadásokkal szemben, mint hogy az Egyesült Királyság nem terjeszt elő konkrét javaslatokat az uniónak, így London a felelős a Brexit-válságért, nem az Európai Unió. Sok nagy-britanniai lakos egyetértését váltotta ki a luxemburgi kormányfő, amikor azt mondta, a „bizonytalanság valóságos pokol az EU állampolgárok számára”. Daniel Hannan, brit EP-képviselő sajtótájékoztató helyett „Brexit-ellenes nagygyűlésnek” nevezte az eseményt és emlékeztetett: „az Euro-föderalisták ilyen kicsinyes, de alaposan átgondolt lépései vezettek ahhoz, hogy a britek el akarják hagyni az Uniót”. Nigel Evans, volt parlamenti házelnök „szánalmas hencegésként” értékelte Xavier Bettel akcióját.

Kedden Londonra, a Legfelső Bíróságra helyeződött át Boris Johnson folytatódó kálváriája. Mint arról lapunk is többször beszámolt, a parlament szokatlanul hosszú időre szóló felfüggesztése, kevésbé drámai latin szóval prorogációja mögött sokan, köztük a szigetországot 1990 és 1997 között vezető Sir John Major és Gina Miller befolyásos üzletasszony politikai okokat véltek felfedezni, elsősorban az országgyűlés elnémításának szándékát. Ezért Angliában és Skóciában egyaránt jogi kereset indult a parlamenti ülésszak lezárásának visszavonására, mert az intézkedés ellenzői csak a parlament ülésezése mellett látnak garanciát arra, hogy szorosan rajta tartsák a szemüket a Brexit-folyamaton és Boris Johnson ne vihesse ki az országot - a képviselők által elfogadott törvény ellenére - megállapodás nélkül az Európai Unióból. A jogi procedúra mögött az a rossz érzés is húzódik, hogy Johnson – egyik elődje, David Cameron kifejezésével élve – „otthon hagyta az igazságot” és félrevezette II. Erzsébetet a prorogáció szükségességéről.

Miután egy angliai bíróság megítélése szerint az ügy a politikusokra, nem a bíróságra tartozik, majd a skóciai felsőbíróság ezt felülbírálta, kimondva, hogy a „cél a parlament elnémítása, illetve az alku-nélküli Brexit politikájának a képviselők beavatkozása által meg nem zavart folytatása volt”, így „törvénytelennek és érvénytelennek” számít, a vita a Legfelső Bíróságon folytatódik. A kedden megkezdődött, várhatóan háromnapos, élő tévéadásban követhető tárgyalás súlyát jelzi, hogy a legmagasabb jogi grémium lehetséges legtöbb, tizenegy tagja vesz részt benne. Az első napon Gina Miller ügyvédje, Lord Pannick kifejtette: az „ügy lényege, vajon a minisztereknek, alkotmányosan az alacsonyabb rangú partnernek, joguk van- e megvonni a magasabb rendű féltől, a parlamenttől az ellenőrzés, a felügyelet jogát”. Az eset elbírálásában sokat segített volna, ha Boris Johnson rendelkezésre állt volna egy tanúvallomás erejéig. A Sky News hírcsatornának a prorogáció alkalmából adott, a bíróság előtt idézett nyilatkozata mindenesetre a politikai szándék felé billenti el Justitia mérlegét.