Iráni teszt

A szaúdi olajmezők elleni hétvégi támadás jól jelzi, mennyire sérülékeny az arab ország. Hiába költött Rijád jelentős összegeket az olajfinomítók védelmére, egy drónokkal irányított precíziós rakétatámadás ellen a jelek szerint tehetetlen, és semmi garancia nincs arra, hogy ne történjen a jövőben hasonló.

Mohammed bin Szalman szaúdi trónörökös nagy reményeket fűzött a Donald Trumppal való barátságához, ám az amerikai elnök ezúttal is ódzkodik attól, hogy móresre tanítsa a támadás feltehető elkövetőjét, Teheránt. Nagyon valószínű ugyanis, hogy a perzsa állam állt az akció mögött, s nem a jemeni lázadók, az amúgy az iráni rezsim által támogatott húszik.

Miért éppen most hajtották végre az akciót? Talán nem véletlen, hogy napokkal Trump elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, a „héja” John Bolton menesztése után került rá sor. Ő volt az, aki a legkeményebb fellépést követelte Iránnal szemben, így a perzsa állam a támadással tesztelheti Washingtont. Más feltételezések szerint Teherán így próbált visszavágni amiatt, mert Amerika másik szövetségese, Izrael egyre sűrűbben támadta Szíriában a perzsa állam érdekeltségeit.

A mostani akció megerősíti, hogy Trump elnök szakít azzal a hagyományos amerikai politikával, mely szerint az Öböl térsége nemzetbiztonsági szempontból kiemelt övezet. Igaz, gazdaságilag már nem annyira fontos Washingtonnak, mint akár néhány éve: miközben az Opec tagországai csökkentették az olajkitermelést 2016 óta, az amerikaiak jelentősen emelték.

Egy kemény amerikai fellépés nagyon kockázatos lenne. A nyersanyag világpiaci ára a kisebb nemzetközi konfliktusokra is kilengésekkel reagál. Most is ez történt, de a jelentős hétfői drágulás csak átmenetinek bizonyult. Ma már messze nem fenyeget olyan olajválság, mint 1973-ban. A világ országai óriási olajkészleteket halmoztak fel, csak a szaúdi tartalék több mint egy hónapra lenne elegendő.

A mostani akció nem okoz helyrehozhatatlan károkat, de ha folyamatos támadások érnék a szaúdi olajlétesítményeket, azt a teljes világgazdaság megérezné.