Korai még komolyabb következtetéseket levonni, jóslatokba bocsátkozni az izraeli választások után. A lehetséges forgatókönyvek száma szűkült, de ismét a koalíciós tárgyalásoktól függ minden. Lehet, hogy véget ér egy korszak, és a zsidó állam legrégebb óta szolgáló miniszterelnökét, Benjamin Netanjahut letaszítják trónjáról. Ahogy még az is előfordulhat, hogy az izraeli politika nagy varázslója újra előránt egy nyulat a kalapjából, és folytatja a kormányzást.
Bárhogy alakul is, az biztos, hogy a mindig nyertes Benjamin Netanjahu ezúttal részben kudarcot vallott. Vereséget azért nem szenvedett, de ő nem ezt kérte a választóktól. Egyértelmű, erős felhatalmazást, masszív jobboldali blokkot, a vele packázók megbüntetését akarta. Kínkeserves tárgyalásokat, komoly versenytársakat, megerősödött arabokat, kizuhanó szélsőjobboldalt, és egy kekeckedő királycsinálót kapott. Nem jött be a régi recept. Nacionalista ígéretei a Jordán-völgy annektálásáról inkább csak nemzetközi felháborodást szültek. Fenyegetéseit az iráni veszedelemről már túl sokszor hallották. Nagy külföldi barátai, Donald Trump amerikai, Vlagyimir Putyin orosz elnök és Narendra Modi indiai miniszterelnök ezúttal nem álltak mögé olyan lelkesen. Hiába verte a harci dobokat, nem sikerült egy háborúval sem elodázni a választásokat, a vezérkari főnök és legfőbb ügyész mert neki nemet mondani. Gyengeséget mutatott, és könnyen lehet, hogy ez nemcsak a kormányfői székékbe kerülhet, de végül korrupciós ügyei is utolérik, és felelnie kell.
Szokták Benjamin Netanjahu Izraelét az illiberális demokráciák között emlegetni, de az izraeli demokrácia most jól vizsgázott. Ha a populista vezér nyeregben marad is, elszabadult lova erős gyeplőt kapott. A választások egyik tanulsága, hogy hosszú idő után Netanjahunak van valós alternatívája. Bebizonyosodott, hogy a zsidó állam el tudja képzelni a jövőjét nélküle. Mohó hataloméhségében, hamis messiástudatában, korrupt félelmében már csak ő nem tudja elképzelni az országot önmaga nélkül.