Mint a füst

Édes nosztalgia öntötte el a lelkemet, amikor kitört a balhé a hyperjet nevű balatoni attrakció körül. Ó, boldog békeidők, szakasztott ugyanezt a vitát folytatták le a motorcsónak-párti és a motorcsónak-ellenes erők a hetvenes évek kellős közepén! Még az érvek is szinte ugyanazok, mint amelyek majd félévszázada elborították az újságok olvasóilevél-rovatait.

Anti-motorcsónak: a dízelmotor büdös, a száguldó hajók veszélyesek a fürdőzőkre és a tó élővilágára, és egyébként is, motorcsónakot csak a lángossütők és a táncdalénekesek tudnak venni, ez nem a pihenő dolgozók problémája. Pro-motorcsónak: a technika fejlődik, nehogy már visszatérjünk a bödönhajókhoz, a vízisí pedig egy csodás, modern sport.

A motorcsónakokat viszont annak rendje és módja szerint kitiltották a tóról.

Idén nyáron azonban minden megváltozott. Aligától Zamárdiig minden külön értesítés nélkül is tudomást szereztek a nyaralók arról, hogy a tiltás immár nem tiltás többé: Siófokról olykor napjában többször is kirontott a hyperjetnek nevezett, óránként száz liter dízelt elégető csónak, s miközben utasai hétezer forintért élvezték a féktelen száguldás izgalmait, a tó partján pihenő tízezrek gyomrában visszhangot vert a bőgő motor dübörgése.

Szabálytalanságról persze szó sincs. Ahogy a lángossütők és a táncdalénekesek 1976 után kénytelenek voltak elsősegélynyújtó egységnek beállni a vitorlásversenyek szervezői közé, ha dízelfüstre vágytak, a hyperjet tulajdonosa sem jár tilosban: közforgalmú személyszállításra kapott engedélyt. Hát istenem, nem orvost repít a füredi szívkórházba, hanem sikongó turistákat a strandtól párszáz méterre. Mit lehet tenni, ha erre van igény.

Némi bogarászás után egyébként azt találtam az interneten, hogy a hyperjet tulajdonosára 2013-ban szavazni lehetett mint igazi magyar Példaképre.

Stimmel.