Szelestey Lajos;
külföldi sajtó;Szabad szemmel;
2019-09-19 07:02:38
Szabad szemmel: a brüsszeli meghallgatás is bizonyította, hogy messze van még a viszony rendeződése az EU-val
Nemzetközi sajtószemle, 2019. szeptember 19.
Különösen nagy vihart kavart, hogy von der Leyen Trócsányi Lászlót szemelte ki a bővítésért, illetve a szomszédságpolitikáért felelős biztosnak, ám Balázs Péter szerint a Bizottság következő elnöke ily módon igyekszik javítani a viszonyt Magyarországgal. A volt külügyminiszter hozzátette, hogy az EU-nak rengeteg más gondja van, és a jelek szerint Brüsszel most enyhíteni kívánja a feszültséget Budapesttel, valamint Varsóval. Emlékeztetett arra, hogy Orbán már a német politikus megválasztását is támogatta, igaz, nem is volt más választása, mivel Timmermanst semmiképpen sem szerette volna Juncker utódjaként látni.
Ám attól alighanem még messze vagyunk, hogy rendeződjön a viszony, ezt bizonyította a hétfői meghallgatás az Európai Tanácsban a magyar jogállam ügyében. A vitában a magyar igazságügyi miniszter boszorkányüldözéssel vádolta meg az a partnereket. A durva hangot azonban magyarázza a jövő hónapban esedékes magyarországi helyhatósági választás. Utána majd kiderül, voltaképpen miként is áll egymással az EU és az Orbán-kormány. Schöpflin György, a Fidesz volt EP-képviselője megjegyzi, hogy bárki is legyen a bővítési biztos, sokat nem tud tenni, mert például a franciák és a hollandok belátható időn belül nem mennének bele egyetlen állam felvételébe is. Azt is megpendítette, hogy Trócsányinak – kellő tapasztalat híján – fogalma sincs, miként tudná befolyásolni a Bizottság munkáját. Ezért, legalábbis kezdetben, inkább csak a saját jegyzeteit olvasgatja majd.
Franciaország és Olaszország azt akarja, hogy az európai tagállamok automatikus mechanizmus keretében vegyék át a menedékkérőket, és ha erre nem hajlandóak, akkor fizessenek büntetést. Ebben a francia elnök római tárgyalásain egyeztek meg. Macron és Conte hangsúlyozta az esti sajtótájékoztatón, hogy az új rendszerben, így vagy úgy, de minden kormánynak részt kell vennie. Egyúttal sürgették, hogy alakítsanak ki hatékonyabb rendet azok hazatoloncolására, aki nem maradhatnak a földrészen. A vendég megerősítette, hogy az EU nem kellőképpen szolidáris az olaszokkal, akik jelenleg a migráció fő terheit viselik. Szerinte a megoldást csakis az érdemi összeurópai együttműködés hozhatja meg ebben a kérdésben.
A szélsőjobbos Osztrák Szabadságpárt próbál visszakerülni a hatalomba a két nap múlva esedékes soron kívüli választáson, és nem is rosszak az esélyei, függetlenül az Ibizagate-től. Ez azt tanúsítja, hogy a bevándorlás-ellenes nacionalisták a politikai főáramlat részei lettek Európában. A közvélemény kutatások azt mutatják, hogy Strache-botrány ide vagy oda, a jogosultak 20 százaléka akar az FPÖ-re voksolni. Ebből pedig az következik, hogy a párt kisebbik erőként ismét a konzervatív Néppárt szövetségese lehet az új koalícióban. Úgy néz ki, hogy Kurz 35 százalékos támogatottsággal lesz újból kancellár.
Heather Grabbe, a brüsszeli Nyílt Társadalom Európai Politikai Intézet igazgatója azt mondja, hogy az előző elnökről készült leleplező videó miatt sokan azt hitték: a pártnak vége, ám az lenyűgöző képességgel rendelkezik, hogy visszatérjen a halálból. Ráadásul általában jelzi az európai irányzatot, mármint, hogy kis késéssel ugyan, de merre tart a többi populista erő. Egy másik elemző szerint a változatlan népszerűség arra világít rá, hogy a szabadságpártiak megszilárdították társadalmi bázisukat, hála főként a közösségi médiának és az elitellenes jelszavaknak. Ráadásul a párton belül simán lezajlott a vezetőváltás. Az új elnök halk hangot használ, de az üzenetek igencsak kemények. A követelések középpontjában a migráció leállítása áll, azon kívül bőven ígér a kevésbé tehetős rétegeknek is. Elsősorban az ingadozó konzervatív híveket igyekszik a maga oldalára állítani.
Anton Pelinka, a CEU volt politológia professzora szerint azonban a siker kockázatot is rejt, mert az FPÖ ellenzékben lett nagy, ha viszont megint csak a hatalom része lesz, az alááshatja a programját. A populizmus ugyanis mindenkinek mindent ígér, de ezt a kormányról nem lehet megtenni. És a hatalom, vagy annak közelsége rendre megosztotta a pártot, hiszen az tele van ellentmondásokkal.
Ausztriában a közvélekedéssel ellentétben a legtöbb bevándorló nem a Közel-Keletről vagy Afrikából, hanem valamelyik más uniós tagállamból jön. Az OECD legfrissebb migrációs statisztikájában csupán a szírek képviselik a klasszikus migránsokat, de ők is csak az 5. helyet foglalják el. Megelőzik őket a románok, a németek, a magyarok és a szerbek. Majd a 6. helytől lefelé a lengyelek, a horvátok, a szlovákok, bolgárok és az olaszok következnek. Az európaiak előtt az osztrák kormány nem eresztheti le a sorompót, bár a horvátok a jövő év közepéig egy átmeneti korlátozás miatt nem települhetnek át tetszés szerint.
A legnagyobb számban két éve a román közösség gyarapodott, a legnagyobb visszaesést pedig az afgánoknál tapasztalták. Tavaly a menedékkérelmek száma csaknem a felére esett vissza, és nagyjából 11 600 körül járt. A munkaerőpiac már megemésztette a 4 évvel ezelőtti nagy hullámot, de a beilleszkedésnél még vannak gondok, mondja a Nemzetközi Gazdasági és Együttműködési Szervezet illetékes szakértője.
A vezércikk úgy látja, hogy az izraeli választás eredménye lehetett volna rosszabb is, mert az igaz, hogy Netanjahu alkalmatlan miniszterelnöknek, csakhogy nem ő itt a fő probléma. Mindenesetre a politikus varázsa megtört és úgy néz ki, hogy nem jött be a lutri: a zászló a vetélytárs Benny Gantz-nak áll. Nagy elmozdulások nem voltak a szavazópolgárok hozzáállásában, a jelek szerint a világi nacionalista Lieberman lesz a királycsináló. Netanjahu azonban nagy túlélő, ráadásul elszántságát csak megsokszorozza, hogy ha veszít, heteken belül jönnek a kihallgatások három korrupciós ügyben is.
Ezúttal hiába próbálta ördögként beállítani a palesztinokat, sőt azok csak több voksot szereztek. Gantz, a korábbi vezérkari főnök tisztakezűnek számít. Aligha ölelkezik össze lelkesen olyanokkal, mint Orbán. Várhatóan inkább megerősíti a Netanjahu által meggyengített demokratikus intézményeket. Felelősségteljesebbnek és kevésbé megosztónak tartják elődjénél. De túlságosan is a biztonságra alapoz, és aligha hozza meg Izraelnek a szükséges változásokat.