Egy elfeledett hős emlékére

Publikálás dátuma
2019.09.22. 15:30

Fotó: Népszava
Különös és formabontó színházi előadással emlékeznek a budapesti Radnóti Gyakorlóiskolában a legendás embermentőre, Ocskay László századosra. A „magyar Schindler” katonai ruhavarró műhelyt működtetett az egykori Abonyi utcai Zsidó Gimnáziumban, zsidók ezreit mentve meg a biztos pusztulástól. A radnótisok interaktív kiállítást és sétaszínházat álmodtak, ezzel tisztelegve a 101/359-es ruhagyűjtő század és az azt működtető katonatiszt emlékének. „Koncepciónk alapját a fennmaradt dokumentumok, levelek, és a túlélők beszámolói alkotják – mondja az előadás egyik létrehozója, J. Tóth Judit, az iskola tanára. – Az eredeti helyszínen, iskolánk mai tereiben vezetnénk végig a nézőket a történeten. A több szálon és helyszínen futó emlékezést az emberi érzések hitelessége fogja egybe” – teszi hozzá. Ocskay az egyik leginkább elfeledett magyar hős, aki 1944 és 1945 fordulóján fantasztikus bátorsággal és leleményességgel több ezer üldözött életét mentette meg az egykori zsidó gimnáziumban működő varrodában. A százados családjának története a 13. századig vezethető vissza, magukat a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc kuruc ezredese, a híres-neves Ocskay brigadéros leszármazottjának tartják. „Ocskay László az Osztrák–Magyar Monarchiában – mint megannyi kortársa – fiatalon s bizonyára lelkesen vonult be a közös hadseregbe az első világháborúban, amely során huszárhadnagyként súlyosan megsebesült – mondja Szita Szabolcs történész professzor. – Az amputációt elkerülte, de felgyógyulását követően mereven maradt bal térdét nem tudta behajlítani, ami megnehezítette járását. Hadirokkantnak számított, mégis tartalékos tiszt maradt.” 1943-ban kisegítő munkásszázad parancsnoki feladatát kapta, ami nem volt éppen rangos beosztás a szüntelenül gerjesztett zsidóellenes hisztéria légkörében, a sokat hangoztatott zsidó befolyástól éppen megtisztított Magyar Királyi Honvédség állományában. Úgy hírlik, kezdetben vonakodott elfogadni a felkínált posztot, ám egy zsidó barátja, Wilhelm György, aki jól ismerte a liberális, náciellenes gondolkodású Ocskay Lászlót, végül meggyőzte. Az Ocskay vezette 101/359 számú, úgynevezett ruhagyűjtő század 1944 októberében, a legvadabb nyilasterror idején költözött az Abony utcába. A százados már előtte, az első világháborúban harcolt tiszteken, főtiszteken keresztül, valamint gazdasági és családi vonalon is mindent megmozgatott, hogy megvédje munkaszolgálatos századát az atrocitásoktól. Mivel a háború előtt a Vacuum Oil nevű amerikai olajvállalatnak dolgozott, később az ott szerzett kapcsolatai és anyagi javai segítségével úgy működtette a századot az Abonyi utcai Zsidó Gimnázium falai között, hogy a költségek jelentős részét az olajcég fedezte. Valószínűleg több német egység parancsnokát sikerült lefizetnie az amerikai pénzből. Azt is elintézte a többi között, hogy német katonák adjanak őrséget, akik maguk fékezték meg a kíméletlen nyilas különítményeseket. Ocskay ruhagyűjtő munkásszázada legalább 1700, de az is lehet, hogy ennél is több embernek mentette meg az életét. A rejtekhelyen lelt menedékre többek között Mányai Lajos- Simon Zsuzsa színész házaspár, a humorista, konferanszié Kellér Dezső, Jób Dániel rendező, színházigazgató, Kadosa Pál zeneszerző, zongoraművész, Keleti Arthúr író és műfordító, Goda Géza költő és fia Gábor, a későbbi Kossuth-díjas író. Az 1990-ben előkerült visszaemlékezések szerint a sportvilágból is többen kaptak menedéket a zuglói tanintézetben: a magyar világbajnok vízipólócsapat zsidónak minősült, bujkálni kényszerült tagjai, valamint a háromszoros olimpiai bajnok kardvívó, Kabos Endre.
Ocskayt a háború után, valószínűleg orosz kérésre letartóztatták. Ellenséges ügynöknek tartották, hiszen sokféle kapcsolata volt, és továbbra is az amerikai olajcég alkalmazásában állt. Három és fél hónapot ült börtönben, többször zaklatták, kihallgatták. „1948-ban a család illegálisan Bécsbe menekült – ami jó döntésnek bizonyult. Ha nem ezt teszi, valószínűleg a későbbi olajos perek egyik főszereplője lett volna” – mondja a történész. Ocskay és családja 1956-ban az Egyesült Államokba emigrált. Igen szerényen éltek, de a volt százados nem kért, nem várt segítséget – éjjeliőrként kereste kenyerét. Néhány évvel később elesett, eltörte a csípőjét. Kórházba szállították. Tisztelői kórházi ápolására, majd később – mivel sérülése után röviddel elhunyt – temetésére gyűjtésből külön alapot hoztak létre. 1966. március 27-én halt meg. Ocskay Lászlót – mint több háborús embermentőt – a következő évtizedekben Magyarországon elfeledték. Az 1990-es évek közepén bukkant fel újra a neve először az izraeli, majd a magyar sajtóban. Göncz Árpád köztársasági elnök 1996. október 23-án posztumusz arany érdemrenddel ismerte el életmentő tevékenységét.

Tanárok és diákok

A Radnóti Gyakorló sétaszínházi előadását és a hozzá kapcsolódó kiállítást az iskola tanárai és diákjai hozzák létre, az előadáshoz szükséges pénzt is ők „kalapozzák” össze. A bemutató (és az azt követő öt előadás) október negyedik hétvégéjén lesz.

Szerző

Bagolyvárból villamos végállomás

Publikálás dátuma
2019.09.21. 19:00

Fotó: wikimedia
Felújították, úgy nagyjából másfél éve emléktáblát is kapott, most pedig irodaház-cégközpontként árulják az ingatlan.com-on a műemléki védettséget élvező újpesti indóházat, a lóvasút, majd a villamos egykori végállomását. Az ára potom 275 millió forint.
A hirdetés szövege alapján nemcsak cégközpontnak, de rendezvényháznak vagy vendéglátó egységnek is tökéletesen alkalmas az összesen 871 négyzetméter területű épület – a kisebb-nagyobb irodák mellet elegáns tanácsterem, női-férfi WC-blokk, sőt még szerverszoba is található benne. Mindezeket a helyiségeket annak idején biliárdszobának, bálteremnek, várónak, kávézónak vagy épp söntésnek hívták – kíváncsi lennék rá, vajon melyik nőtte ki magát a másfél évszázad alatt szerverszobává. Merthogy hivatalosan az 1860-as évekre teszik a Wagner János építész által tervezett állomásépület létrejöttének időpontját, ám a szájhagyomány jóval korábbra datálja a ház tényleges megépítésének idejét. A környék lokálpatriótái nem is indóházként, hanem Bagolyvárként emlegetik a korábban mulató-vendéglőként funkcionáló palotát, mely a szóbeszéd szerint már a 18. században a Károlyiak vadászkastélyaként feszített – legalábbis a mostani épület elődje – a még kietlen északon. Bár egyértelműen Wagner-házként jegyzik, Ybl Miklós nevével is kapcsolatba hozták a házat: egyes vélemények szerint a sokféle építészeti forma, a klasszicizáló, valamint a hellenizmust és a 19. század nyaraló- és villaépítészetét idéző jegyek akár Ybl keze nyomát is őrizhetik. Ybl Ervin művészettörténész (az építész távoli rokona) írja valamikor az 1900-as évek elején, hogy „nem lehetetlen, hogy Ybl tervezte Pestnek újpesti határán a még romantikus ízlésben épült Hutter-féle fogadót.” A felvetést talán legerősebben a tulajdonostörténet cáfolja: az ötholdnyi telket és a rajta lévő, akkor már „csak” kocsmát 1861 szeptemberében Pest városától Wagner János építőmester és neje vásárolták meg, akik 1866. február 20-tól tíz éves tartós bérleti szerződést kötöttek a pesti közúti vaspálya társasággal. A szerződést a telekkönyvbe is bejegyezték, de még a bérleti idő lejárta előtt, 1869. február 11-én 50.000 osztrák értékű forintért eladták az ingatlant a társaságnak, mivel az Pest és Újpest határán kívánta kialakítani az első lóvasút végállomását. Pest és Újpest között már viszonylag korán, az 1840-es években aktív, úgynevezett „társasközlekedés” zajlott, ám a bérkocsik nem tudták ellátni a valódi tömegközlekedés funkcióját. Az újpesti városi tanácsnak évtizedekig gondot okoztak a magánfuvarosok közti perpatvarok és az utazóközönség elégedetlenkedése. Európában hatodikként, 1864-ben Pesten is létrejött egy részvénytársulás, hogy lóvasutat építsen a két, akkor még külön álló város között. Elnöke, ki más, mint gróf Károlyi Sándor újpesti birtokos lett. A 10 és fél kilométer hosszú vaspálya akkoriban igen jelentős, 220.000 forintos beruházás volt – az ünnepélyes megnyitót 1866. augusztus 1-jén tartották. A Vasárnapi Újság tudósítása szerint „a lóvonatot mindenütt utcai tömeg várta és ünnepelte. Az első úton 2 zárt és 3 nyitott kétfogatú kocsit indítottak, melyben a részvényesek, a város és a társulat vezetői, újságírók utaztak, és az utolsóban népzenészek, azaz egy cigány-banda erőlködött jó magyar dalokat játszani.” A mostani Kálvin tértől a Váci úti végállomásig 37 percig tartott az út. Nem sokkal a pesti lóvasút megnyitása után ugyanerről a végállomásról indították el az Újpest-Rákospalotai vonalat, mely az Újpesten belüli tömegközlekedést bonyolította le, és itt kezdődött a lóvasutak villamosítása is 1896-ban. Ekkor épült a még most is szupermarketként használt impozáns vasbeton kocsiszín közvetlenül a vendéglő szomszédságában. A későbbiekben a telek mindvégig a közúti vaspálya társaság, illetve annak utódai, a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. (BSZKRT), illetve 1949-től a rendszerváltásig a BKV RT. tulajdonában, illetve használatában maradt. Az 1960-as évekre, egy kicsi trafikot leszámítva, lényegében minden nyilvános funkcióját elvesztette: a földszinten a közlekedési vállalat személyzetének szociális helyiségei, pénztár, könyvtár, sportköri szoba, az emeleten pedig két lakás és irodák voltak kialakítva. Az egykori biliárdteremben önkiszolgáló étkezdét hoztak létre a BKV kishajózási csoportjának személyzete számára. Az épület egészen a 3-as metró megnyitásáig, illetve a Váci út újjáépítésének befejezéséig afféle kihasználatlan végállomásként működött – a megújított Váci úti nyomvonalba azért került egy enyhe kanyarulat, hogy kikerülje az egykori indóházat. A rendszerváltás után egy magánvállalkozás vásárolta meg, az elmúlt 30 évben a tulajdonviszonyok rendesen összekutyulódtak, de végül a jogutód kikupálta és a műemléki szempontokat figyelembe véve helyreállíttatta az épületet. Lett benne elegáns tanácsterem, no meg szerverszoba, melyek most 275 millió forintért várják új tulajdonosukat.
Szerző

Hitelfelvétel: három év spórolás kell az önerőhöz

Publikálás dátuma
2019.09.21. 14:20

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Szülői segítség nélkül több mint 23 évnyi kuporgatás és hiteltörlesztés után juthat el oda egy átlagbért kereső fiatal, hogy tulajdonosa legyen egy 40 négyzetméteres fővárosi panellakásnak. Csak a hitelfelvételhez szükséges önerőhöz 3 évig kell szűkre húzni a nadrágszíjat.
Képtelenség önerőből, egyedül összespórolni egy fővárosi kis garzon árát, de még a hitel felvétele is lehetetlen vállalkozásnak tűnik – a megállíthatatlanul növekvő fővárosi ingatlanárak miatt ezt tapasztalja ma egyre több Budapesten élő fiatal, köztük a 32 éves Szandra is. Öt éve kezdett el spórolni egy saját lakásra, időközben két lakáskassza szerződést is kötött, de még mindig csak 1,5 millió forintja gyűlt össze. Ez még a hitelhez szükséges minimális önrészre sem elég – mondja. Kezdetben havonta 20 ezer, most már több mint 40 ezer forintot tesz félre. Ez igen komoly teljesítmény, tekintve, hogy kezdő fizetése mindössze 160 ezer forint volt, ráadásul egy bérelt lakásban él, mivel Sopronból költözött a fővárosba. Nemrég bement a bankba, hogy tájékozódjon, mik a lehetőségei. „Nagyon elkeseredtem, mert nagyon úgy tűnik, az elkövetkező tíz évben nem lesz saját lakásom. Hacsak nem örökölök, amit nyilvánvalóan egyáltalán nem kívánok” – meséli. Szandra esete nem egyedi: az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának vizsgálata szerint a bérelt lakásban élő fővárosi fiatalok majdnem kétharmada szeretne ugyan saját lakásban élni, de nincs rá lehetősége. Minden negyedik közülük kizártnak tartja, hogy valaha is esélye lesz saját lakásra. Mindez nem meglepő, hiszen egy átlagbérből élő fővárosinak még úgyis több mint 11 évig kellene spórolnia egy 40 négyzetméteres lakásra, hogy éppen csak a legszükségesebbekre költ. Több mint 3 évig tartana még az is, amíg – szintén minimális megélhetési költségek mellett – összegyűlik ezen lakás hitelből történő megvásárlásához szükséges önerő. Panel esetén 2,9 évnyi kuporgatás is elég ehhez, tégla lakás vásárlásához viszont 3,5 évig is szűkre kell húzni a nadrágszíjat – derült ki az ingatlan.com és a money.hu lapunk számára készített számításaiból. Egy 40 négyzetméteres budapesti lakás átlagára jelenleg 27,5 millió forint (a panel 23,5, a tégla 28,5 millió forintba kerül). Ez majdnem a két és félszerese annak, amit ugyanezen lakástípusért tíz évvel ezelőtt kértek, hiszen az átlagár 2009-ben 11,8 millió forint volt. A válság után az ingatlanpiaci árak is mélyponton voltak, így öt évvel ezelőtt 11 millió forint is elég volt egy ilyen fővárosi ingatlan megvásárlásához. A keresetek ez idő alatt ugyan folyamatosan emelkedtek - a KSH adatai szerint 2009-ben 152 ezer, 2014-ben 196 ezer, az idén pedig már majdnem 300 ezer forint volt a nettó átlagbér a fővárosi munkahelyeken – ám nem olyan ütemben, mint a lakásárak. Emiatt ma jóval tovább tartana pusztán fizetésből összegyűjteni egy 40 négyzetméteres fővárosi lakás árát, mint öt vagy tíz éve. Jelenleg ehhez bő 7 és fél évnyi átlagfizetés szükséges, öt éve 4,7 évig, 2009-ben pedig 6,4 évig kellett volna minden fillért félrerakni.
Nyilvánvalóan lehetetlen azonban a teljes keresetet lakásra félretenni, hiszen eközben enni és lakni is kell valamiből. A létminimum – vagyis a szűkös megélhetéshez szükséges összeg – 2009-ben 75 ezer, 2014-ben 87 ezer forint volt fejenként a KSH számításai szerint. A rákövetkező évtől a KSH már nem számolt létminimumot, de megteszi ezt helyette a Policy Agenda, amelynek eredményei alapján most mintegy 95 ezer forintra volt szükség a szűkös megélhetéshez. Amennyiben elfogadjuk, hogy ekkora összegekből a fővárosban tényleg meg lehet élni, akkor - azt levonva - 205 ezer forintot lehet jelenleg havonta lakásvásárlásra félretenni. Ezt a havi összeget pedig több mint 11 évig kellene összerakosgatni ahhoz, hogy összejöjjön a 40 négyzetméteres lakás ára. Aki nem szeretne 11 évet várni egy saját lakásra, az jelzáloghitelt is fölvehet. Valamennyi pénzt azonban itt is le kell tenni az asztalra. A jogszabályi előírások szerint kölcsönből történő vásárlásnál szükség van minimum 20 százaléknyi önerőre, a bankok azonban jellemzően inkább 30 százalékot kérnek. Vagyis: a lakás árának majdnem harmadát ebben az esetben is önerőből kell előteremteni, ami a 40 négyzetméteres budapesti lakásnál jelenleg több mint 8 millió forintot jelent. Ezen összeg összegyűjtéséhez most 3,4 év szükséges abban az esetben, ha valaki az átlagos béréből tényleg csupán a legszükségesebb dolgokra költ – mondja Balogh László, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértője. Ez egyben azt is jelenti, hogy most nehezebb összegyűjteni az önerőre valót, mint öt évvel ezelőtt, mert akkor ehhez csak 2 év kellett. Könnyebb viszont, mint 10 évvel ezelőtt, mivel akkor 3,8 évnyi spórolásra is szükség volt – jegyezte meg Balogh László. Mint mondta: ennek az az oka, hogy bár jelentősen megugrottak az elmúlt években a lakásárak, reálértékben még mindig nem érték el a válság előtti szintet, ez idő alatt a keresetek is erőteljesen emelkedtek. A jelenlegi budapesti átlagfizetéssel, nettó 300 ezer forintos jövedelemmel most 25 millió forintos jelzáloghitelt lehet fölvenni 20 évre: ez éppen elég egy 40 négyzetméteres fővárosi panelra – közölte érdeklődésünkre Trencsán Erika, a money.hu hitelszakértője. A törlesztőrészlet maximum a nettó jövedelem felére rúghat havonta, így a hitelre havi 150 ezer forintot kell számolni az elkövetkező két évtizedben. Értelemszerűen a megélhetésre onnantól csak havi 150 ezer forint marad, vagyis ismét szűkre kell húzni a nadrágszíjat. Mindez azt jelenti: szülői segítség vagy örökölt lakás és pénz híján egy átlagbért kereső fiatal a jelenlegi ingatlanpaici árak mellett több mint 23 évnyi kuporgatással és hiteltörlesztéssel juthat el reálisan oda, hogy teljes jogú tulajdonosa legyen egy átlagos, 40 négyzetméteres fővárosi panellakásnak.
Amíg viszont az önerő összegyűlik, gyakorlatilag lehetetlenség kiköltözni a szülői lakásból. A fentiekben alapul vett minimális megélhetési költségek ugyanis nem fedezik a már átlagosan 160 ezer forintra rúgó fővárosi lakásbérleti díjat, még akkor sem, ha ketten bérelnek ki egy lakást. Így a fiatalok választhatnak: vagy a bérleti díjat fizetik, és nem spórolnak saját lakásra, vagy a szüleikkel laknak idősebb korukban is. A Habitat for Humanity éves lakhatási jelentése szerint egyre többen választják ez utóbbi megoldást. Az 1970-es években még 25 éves koruk környékén költöztek el a fiatalok, a 2000-es évek elején már 28 éves korukban. Tavaly viszont a 18-36 év közötti magyar fiatalok csaknem kétharmada (62,7 százalék) még a szüleivel lakott, ami jóval az uniós átlag (48,1 százalék) feletti értéket jelent. Még nagyobb az eltérés az uniós átlag (28,5 százalék) és a magyar adat (42,4 százalék) között, ha csak az idősebb, 25-34 éves korosztályt vizsgáljuk. Ezeknek a fiataloknak csaknem a fele teljes munkaidőben dolgozik, ami szintén kiemelkedően magas arány az unióban. A szervezet szerint a lakáshoz jutás esélyét ma Magyarországon erőteljesen meghatározza a családi háttér és a társadalmi státusz. A fiatalok jelentős része önerőből képtelen összerakni a vásárláshoz szükséges egyre növekvő összegeket. A KSH még 2015-ben végzett lakásfelmérése szerint a 35 év alatti lakásvásárlók 40 százaléka családja segítségét is igénybe vette az otthonteremtéshez. Az állami támogatások rendszerét pedig úgy alakították ki – például a közmunkások vagy a nem kellően hosszú társadalombiztosítási jogviszonnyal rendelkezők kizárásával -, hogy a juttatások inkább a közép- és felsőosztálybeli fiatalok számára legyenek elérhetőek. Utóbbiak lehetőségei is szűkültek azonban a lakáskasszák állami támogatásának 2018-as, rekordgyorsaságú megszüntetése után. Lakáscélú támogatás így már csak azoknak jár, akik gyermeket vállalnak, vagy legalábbis ígéretet tesznek rá.

A bérelt lakásban élők kiszolgáltatottabbak

Csaknem minden negyedik fővárosi fiatal bérelt lakásban él – derül ki az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának tavalyi, a budapesti fiatalok lakhatási helyzetét vizsgáló kérdőíves kutatásából. Ezen fiatalok közül sokan panaszkodtak az Airbnb árfelhajtó hatására, a rossz lakásminőségre és a zsúfoltságra, valamint a magánbérlet bizonytalanságára, hiszen a tulajdonos egyoldalúan módosíthatja a feltételeket vagy rövid határidővel felmondhatja a bérletet. Kevesebben említettek előnyöket, de ezek között szerepelt a lakás iránti kisebb felelősség és a nagyobb rugalmasság. Azt, hogy bérelt lakásban él, csak alig több, mint harmaduk érezte adott élethelyzetében megfelelőnek.  

Szerző