„A több kiváltság több felelősséggel is jár” – állítja Vincent-Immanuel Herr és Martin Speer. A két német civil aktivistának öt évvel ezelőtt jutott eszébe, hogy a 18 éves európaiaknak egy hónapos vonatbérletet lehetne adni, amellyel beutazhatják a kontinenst. „Az Erasmus diákcsereprogram már régóta jól működött, de úgy gondoltuk, itt az ideje, hogy valami olyat hozzunk létre, ami még több embert képes bevonni – mondja Herr. – A fiatalokat is sújtják az egyenlőtlenségek. Nem mindenkinek adatik meg, hogy Európában utazgasson, megismerjen más országból származó embereket és kiszélesítse látókörét.”
Jóval több, mint ingyen vonatozás
A hatalmas különbségekre egy bulgáriai utazás során döbbentek rá. „Addig soha nem gondoltuk volna, hogy milyen kivételes helyzetben vagyunk németként és férfiként. Bulgária és Németország is uniós tagok, mégis teljesen más a megítélésünk. Ott jöttünk rá, hogy ha mi, fehér, magasan képzett, német férfiak nem állunk ki bizonyos elvekért, hogyan várhatjuk el másoktól, hogy így tegyenek? – mondják. – Ha sikeresen küzdünk a sztereotípiák, a megkülönböztetés, a populizmus ellen, az az európai integrációt erősíti. Ugyancsak ezt a célt szolgálja, ha közös élményt és identitást teremtünk. Igazságtalan, hogy az európai identitás csak egy kivételezett csoport számára elérhető, ez is megosztja a kontinenst” – állítja egybehangzóan a két aktivista.
2014-ben elkezdtek lobbizni a vonatbérlet ötletével. A gondolatot Ujhelyi István európai parlamenti képviselő karolta fel elsőként az európai döntéshozók közül. Egy német újságban találtak a kollégáival egy cikket, amelyben Speer és Herr az ingyenes InterRail-bérlet mellett érvelt. „Talán két hét sem telt el, és már ott ültek nálam a brüsszeli irodámban, hogy dolgozzuk ki közösen a program jövőjét” – emlékszik vissza az MSZP-s politikus, aki már akkor világosan látta, hogy „itt nem ingyen vonatozásról van szó, hanem arról, hogy kinyissuk az európai fiatalok lehetőségeit, és megismertessük velük az európai integráció és értékek fontosságát”.
2015-ben benyújtottak egy tervezetet az Európai Bizottságnak, „de azt érdemi gondolkodás nélkül elkaszálták”. Egy évvel később azonban már több politikus, például Navracsics Tibor oktatás- és ifjúságpolitikáért felelős uniós biztos és az Európai Néppárt frakcióvezetője, Manfred Weber is a kezdeményezés mellé állt. 2017-ben megtartották a főpróbát a DiscoverEU-nak (a magyar nyelvű ismertetőkben is az angol kifejezést használják, ami annyit tesz: fedezd fel az EU-t!), majd 2018 júniusában hivatalosan is elindult a program. Azóta csaknem 50 ezer vonatbérletet osztottak ki az európai fiatalok között, akik egy hónapig utazhatnak az uniós tagállamokban ingyen. „Csak az első két hétben 100 ezren jelentkeztek. A közösségi médiában is nagyon népszerű a program, rengetegen posztolnak a #DiscoverEU jelszóval, és lelkesen kommunikálnak egymással a csoportokban. A fiataloknak nincs túl sok pénzük az utazásra, így a Facebookon vagy a Twitteren kérnek tanácsot a többiektől, gyakran egymásnál alszanak. Olyan fiatalokat köt össze a program, akik amúgy soha nem találkoztak volna” – mondja Vincent-Immanuel Herr.
Mindenkit bevonnának
A DiscoverEU iránt rengetegen érdeklődnek: a három pályázati fordulóban összesen 275 ezren jelentkeztek az 50 ezer bérletre. Ezért a feltételeknek megfelelő pályázatok között sorsolással döntik el a nyerteseket, és a helyeket a tagállamok népességének arányában osztják ki. A legutóbbi, májusi pályázatnál 94 083-an jelentkeztek, közülük 20 006 fiatal kaphatott bérletet, és minden tagállamban kimerítették a nemzeti kvótát. A Magyarországról beérkezett 1530 pályázatból 382 fiatalt választottak ki. Szocialista politikusok kezdeményezésére azonban az ajkai és a veszprémi önkormányzat is úgy döntött, hogy saját forrásukból vásárolnak vonatbérletet a frissen érettségizettek számára.
Az Európai Bizottság statisztikájából úgy tűnik, a lányok jóval nyitottabbak az utazásra: öt jelentkezőből csak kettő fiú. A pályázók háromnegyede középiskolás vagy frissen érettségizett, 18 százaléka felsőoktatásban, két százaléka OKJ-s tanfolyamon tanul. További két százalék azért utazik, mert egyéves szünetet tart a tanulmányaiban (angolul gap yearnek, azaz „hézagévnek” hívják azt a szünetet, ahol a fiatalok világot látnak, tapasztalatot szereznek ahelyett, hogy az érettségi után rögtön továbbtanulnának.) A DiscoverEU-ra jelentkezők mindössze egy százaléka dolgozik.
Martin Speer abban látja a program lényegét, hogy azokat is bevonja, akik amúgy nem utaznának. Az interneten olyan kommentek olvashatóak, hogy „a program nélkül soha nem jutott volna eszembe, hogy beutazhatom Európát”, vagy hogy „másképp soha nem lett volna pénzem utazni”. Az ötletgazda szerint nemcsak a társadalmi-anyagi különbségekre kell gondolni, hanem azokra is, akiknek valamilyen egyéb okból okoz nehézséget az utazás. Speer különösen szereti a spanyol Javier történetét, aki kerekes székesként, két családtagjával vágott neki az utazásnak, és egészen Hollandiáig jutottak. „Megleptem az embereket, hiszen egy fogyatékkal élő fiút láthattak, akit segítők kísérnek, mégis élvezi az életet külföldön. De a korlátaim pozitív érzéseket és empátiát ébresztettek az emberekben, és végeredményben hozzájárultak a befogadáshoz” – mondta a fiú a sajtónak.
Herr és Speer már újabb ötlettel is előállt, hogy még több fiatal számára elérhetővé tegye a programot. Azt szeretnék, ha a résztvevők 18 évesen kaphatnák meg a jegyet, de hat évük lenne arra, hogy felhasználják. Így spórolhatnának az utazásra, vagy megvárhatnák, míg egy barátjuknak is összejön a pénz. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke azt ígérte, a 2021–27 közti keret-költségvetési időszakban 100 millió eurót fognak a DiscoverEU-ra szánni.
Megtörnék az ördögi kört
Az aktivisták szerint a fiatalokat frusztrálja a politika, mert nem vonják be őket, de ők maguk sem akarnak részt venni benne, mert úgy érzik, a politikusok csak rövid távon gondolkoznak, és nem veszik figyelembe a környezeti szempontokat, a sokszínűség tiszteletét. Úgy érzik, az utazás melléktermékeként a politikával is elkezdenek foglalkozni. „Rájönnek, hogy a gyűlöletkeltő politikának nincs hatása rájuk, megértik, hogy európaiként mind összetartozunk. Persze erről még nem végeztek felméréseket, de biztos vagyok benne, hogy a fiatalok választási hajlandósága is megnő a program után” – mondja Herr.
A másik kampányuk, a #heforshe (az angol női és férfi személyes névmásokat magyarral körülbelül úgy lehet fordítani, hogy a #afiúkalányokért) is a társadalmi igazságosságról szól. 2014-ben az ENSZ indította el a kezdeményezést, hogy a fiúkat és férfiakat is elkötelezetté tegye a nemi esélyegyenlőség iránt. „Rengeteg férfit egyáltalán nem érdekelt a nemek közti egyenlőtlenség, úgy gondolják, ez a nők ügye, nekik nincs közük hozzá. Úgy gondoljuk, hogy amíg a férfiak nem vesznek aktívan részt ebben, addig passzívan hozzájárulnak ahhoz, hogy a szexista intézmények fennmaradjanak” – mondja Herr.
Az első lépésként azt ajánlják a férfiaknak, hogy kérdezzék meg a nőismerőseiket arról, mi a szexizmus, hiszen a férfiak többsége soha nem szembesül vele. Kérdezzék meg a nővérüket, az anyukájukat vagy a barátnőjüket arról, mi a szexizmus, és szerintük egy férfi hogyan tehetne ellene. Aztán hallgassanak figyelmesen. „Már akkor hatalmas változás történne, ha minden pasi megtenné ezt – mondja Speer. – Ezután elgondolkozhatnának a saját viselkedésükről. Hogy kritikusan álljanak a férfiak kiváltságaihoz. Én azelőtt soha nem gondolkodtam el azon, hogy pusztán azért, mert férfi vagyok, sokkal könnyebb dolgom van a férfiak által uralt világban. A bátyámmal is elkezdtem egy idő után beszélgetni erről, és ez új ajtókat nyitott.”
Az aktivisták nemrég egy balti országban tartottak előadást egy egyetemen. Megkérdezték a hallgatóságtól, ki feminista. Alig jelentkeztek, de utána néhány diáklány odament hozzájuk, és elmagyarázta, hogy feministák, csak félnek ezt nyíltan felvállalni. „A nők tudják, hogy a dolgoknak változniuk kell. A gond a férfiakkal van: a többségük nem érti, mekkora probléma a nemi egyenlőtlenség, és milyen negatív hatást gyakorol a társadalmi igazságosságra, a társadalmi összetartozásra, a politikai stabilitásra. Ez egy lassú folyamat, és megközelítőleg sem olyan divatos vagy szexi, mint most a klímavédelemért kampányolni. De azért remek a #heforshe, mert ha az ismert férfiak mellé állnak, akkor éppen az elavult férfidominancia elvére építve állhatnak ki az újért. Minden pasi megteheti ezt” – állítják.
Speer és Herr is Németországban és az USA-ban tanultak. A közgazdász Speerből ma bankár, a társadalomtudós Herrből meg minisztériumi munkatárs lehetett volna, ha úgy akarják. A kényelmes élet helyett most Európa-szerte előadásokat tartanak, könyvet írnak, támogatást keresnek a programoknak. „Az aktivizmus fárasztó. De ez a helyes út. Nem akarok túl idealisztikus lenni, de úgy gondolom, hogyha sok kiváltságunk van, akkor nem szabad csak ülni a babérjainkon, használni is kell” – mondja Herr. „És rengeteg örömöt is szerez. Mikor olyanokról hallunk, akiknek megváltoztatta az életét az utazás, az csodás, és új erőt ad. Látjuk, hogy az átlagemberek képesek változni, ami a társadalmat és a politikát is átformálja” – teszi hozzá Speer.
