Kontraszt

Debrecenben közpénzmilliárdokból, vagyis a magyar adófizetők pénzéből épült elit magániskola, mégis csak egy szűk réteg gyermekei tehetik be oda a lábukat: a milliós tandíjat nem sok magyar család bírná. A becsületesen dolgozó magyar embereken élősködő elitcsapat számára ez persze nem gond; lényegében a tandíjat is a mi adóforintjainkból állják.

Mi jut a köznépnek? Túlhajszolt, alulfizetett, kiégett pedagógusok, beázó, omladozó, felszereléshiányos iskolák. De ha esetleg rozoga osztálytermekből sincs elég, akkor kaphatnak néhány, fémkonténerből kialakított tantermet is. Jövőre hatéves kortól kötelező lesz a beiskolázás, várhatóan több első osztályos lesz, mint eddig – kell a hely. A konténerek beszerzése már zajlik.

Természetesen ezeket a konzervdobozokat is szépen ki lehet csinosítani, nem áznak be, az ablakaik is jól szigetelnek. Nem azzal van a gond, hogy teljesen használhatatlanok lennének. A gond azzal van, hogy a hatalom birtokosai szerint a becsületesen dolgozó és adózó magyar embereknek ennyi jár. Ők pedig elfogadják, hogy ennyi jár nekik. Arra gondolnak: lehetne rosszabb is. Pedig arra kellene gondolniuk: abból a pénzből, amit a fizetésükből elvesz az állam, 2010 óta tucatnyi, a debreceni elitiskolához hasonló intézménynek kellett volna már épülnie az ingyenes közoktatásban.

Senki nem mondhatja, hogy erre nincs pénz; ha fölösleges és megalomán beruházásokat vég nélkül lehet a mi pénzünkből finanszírozni, alapelvárás kellene legyen, hogy modern iskolák, kórházak is épüljenek. De nem a maffiacsaládnak és körének, hanem a tisztességes magyar embereknek.

A többség részéről, úgy tűnik, ez mégsem alapelvárás. De az iskolában van kölcsöntankönyv, a nagyinak van rezsiutalvány. A kórházakat 50 százalék eséllyel még túlélhetjük. Teljesen el vagyunk kényeztetve. Nem?