Nem tudni, mi az igazság, de széles körben elterjedt az a nézet, hogy a konditermek tükrei torzítanak. Kidolgozottabbnak mutatják az izmokat, kigyúrtabbnak a különböző testtájakat. Vagyis nagyítanak avégből, hogy az izzadságos munka eredménye a valóságosnál jobbnak látszódjék. Akinek pedig nem tetszik a tükör által nyújtott kép, az megteheti, hogy nem néz bele, vagy összetöri. A vehemensebbek pedig kétségbe vonják magának a tükörnek a tükör mivoltát is.
Így tettek azok, akik egyébként a Pénzügyi Szemle Csoport (az Állami Számvevőszék lapja) és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem által rendezett konferencia jobb sorsra érdemes előadói voltak. Nem kisebb feladatra szerződtek, mint hogy egyetemlegesen kétségbe vonják a nemzetközileg elfogadott korrupciós rangsorok megalapozottságát. Neki is mentek a Transparency International mutatóinak: „nem képesek olyan hiteles és valós képet adni a korrupció tényleges gyakoriságáról és természetéről, hogy az ellene történő fellépés lehetőségeiről érdemi szakmai vitát lehessen folytatni.” (A folyóirat szerzőinek és a rendezvény szervezőinek ugyanakkor a javára írhatjuk, hogy miközben megkérdőjelezték a korrupció megfékezéséért, a közhatalmi döntéshozatal átláthatóságáért és számonkérhetőségéért folyamatosan megküzdő Transparency megbízhatóságát, ezúttal legalább a szokásos jó kis sorosozást mellőzték. Már ez is eredmény.)
Mindenesetre megmosolyogtató, hogy a számvevőszék igazgatója azt veti a nemzetközi korrupciós felméréseket végző intézmények szemére, hogy nem függetlenek. Megfeledkezvén arról, hogy az ő egykori áldásos közreműködése nélkül miniszterelnökünk – és más fideszes vezető politikusok – hadaró, a szavakat morzsoló, beszéde máig Palkovics Lászlóéra emlékeztetne. A szociálpszichológus végzettségű, a korrupcióval is foglalkozó hölgy korábban azzal cáfolta, hogy Orbán Viktor logopédusa lett volna, hogy a tükör előtti gyakorlatokig vele nem jutottak el. Lám, ismét – igaz, hogy csak képletesen – a tükörrel gyűlt meg a baja. A vádlottak padjára kerül az a Gazdasági Fejlődési és Együttműködési Szervezet (OECD) is, amelynek tagjai közül többen a korrupció elleni fellépésről szóló egyezményt írtak alá.
Megkockáztatjuk: amellett, hogy a korrupciós fertőzöttségünket mutató indexek alapján az Európai Unióban a sereghajtók közé soroltattunk, igazából az fáj a bírálóknak, hogy a Transparency már évekkel ezelőtt megállapította, Magyarországon a vesztegetések üldözésére hivatott hatóságok, mindenekelőtt az ügyészség és a rendőrség megkérdőjelezhető szakmai függetlensége jelentősen rontja a korrupció elleni fellépés hatékonyságát, amit a közérdekű bejelentők tényleges védelmének hiánya csak tovább erodál.
Talán már készül is egy milliárd forintos megbízási szerződés valamelyik, a kormányhoz közel álló intézménnyel, amely arról szól, hogy dolgozzák ki a Nemzeti Korrupciós Indexet. Ez arra lehet hivatott, hogy bebizonyítsa: mi, magyarok megvesztegethetetlenek vagyunk. Rendszerszintű korrupció pedig nincsen!