Szabad szemmel;külföldi sajtó;

2019-09-23 06:32:35

Szabad szemmel: von der Leyen túl sok engedményt tett, de lassan rájön, hogy jobb az óvatosság

Nemzetközi sajtószemle, 2019. szeptember 23.

Frankfurter Rundschau

A svéd EU-miniszter amellett van, hogy léptessék életbe a menedékkérők kötelező átvételét, és ennek érdekében szükségesnek tartja, hogy fejtsenek ki nyomást Magyarországra és Lengyelországra. Hans Dahlgren azzal érvel, hogy az illiberális kormányok sem utasíthatják el a segítségnyújtást. De ha mégis megtagadnák, akkor Brüsszelben egyszerűen el kell zárni számukra a pénzcsapot. Egészen odáig, amikor már fáj. Hozzátette, hogy minél előbb megállapodásra kell jutni az egységes rendszer ügyében, még mielőtt kitör az újabb menekültválság. És egyetlen tagállam sem vonhatja ki magát a felelősség alól. Újra és újra beszélni kell arról, hogy a szolidaritás, illetve a terhek megosztása alapérték az unióban. Mindenkinek tartania kell magát hozzá, mert az EU csak így működik.

A téma megvitatására alkalmat nyújtanak a tárgyalások a következő hosszú távú közösségi költségvetésről. A miniszter hangsúlyozta, hogy ez nem fenyegetés akar lenni, viszont sok európai adófizető kérdezi immár, hogy miért kapnának az ellenkező kormányok annyi támogatást, mint idáig, amikor nem hajlandóak menedékkérőket befogadni. Tisztában van vele persze, hogy itt egyhangú döntésre van szükség, de ettől még napirenden kell tartani a kérdést. Svédország azt szorgalmazza, hogy átfogó szabályozás szükséges, ezért nem is lesz ott ma Máltán, ahol több tagállam belügyminiszterei átmeneti egyezséget igyekszik tető alá hozni a tengeren kimentett menekültek elosztására.

Foreign Policy

Lehet, hogy von der Leyen túl sok engedményt tett Kelet-Európának, de lassan rájön, hogy jobb az óvatosság – hangsúlyozza tanulmányában Susi Dennison, az Európai Külkapcsolati Tanács elemzője. Hogy nem kis alkudozás eredményeként éppen őt szemelték ki a következő Bizottság vezetésére, az abból fakadt, hogy biztonságos jelöltnek gondolták. Megválasztását olyan, meglehetősen különböző államok nyilvánították saját sikerüknek, mint Macron Franciaországa, illetve Orbán Magyarországa. És a politikus biztonsági játszmát mutatott be a posztok elosztásánál. De ez még visszaüthet, mert Brüsszelnek az eddigiekhez képest radikálisan mást kellene csinálnia, figyelembe véve a terhek elosztása körüli tehetetlenséget, vagy hogy a Juncker vezette testület mennyire lassan reagált, amikor Magyarország és Lengyelország egyértelműen megszegte a közös értékeket.

Az kezdettől fogva világos volt, hogy a jövőben a klímaváltozás és a migráció lesz a két fő téma. Okos húzásnak kell tekinteni, hogy az elsővel Timmermans foglalkozik majd. Viszont a 2. terület már több okot ad az aggodalomra. Ugyanis von der Leyen a bevándorlást összevonta a biztonsággal, az elnevezés: az európai életmód védelme pedig valószínűleg gesztus Közép- és Kelet-Európa számára, ahonnan több kormány is aggályát fejezte ki a bevándorlás kulturális hatásai miatt. Ugyanakkor a formálódó javaslat nagyon is emlékeztet a kvóta csomagra, amely 3 éve nem vált be. De még ennél is súlyosabb, már ha a migráció nem volna elegendő, hogy a belső népvándorlás előreláthatólag csak még jobban megosztja az EU-t.

A Bizottság leendő elnöke idáig kimaradt a jogállami torzsalkodásból, vagyis abból, hogy a magyar és a lengyel kormány, illetve szövetségeseik erősen ellenálltak a jogállami eljárás megindításának a demokrácia, illetve az igazságszolgáltatás függetlenségének megsértése kapcsán. Más tagok féltek attól, hogy ha túl kemények lesznek, akkor az érintett államokban csak a hivatalos retorika kezére játszanak, mármint hogy ezek az országok valójában áldozatok. A területnek egy keleti és egy nyugati gazdája lesz, a cseh Jourová és a belga Reynders személyében, de tartani kell attól, hogy ily módon megrekednek a dolgok.

Trócsányi László kinevezése pedig értetlenséget váltott ki. Főleg a szociáldemokraták és a zöldek kérdezik, hogy alkalmas-e a bővítési feladatok intézésére olyasvalaki, akinek a kormánya ellen jogállami eljárás folyik. Ha a Bizottság nem kezeli óvatosan a problémát, akkor felvetődhet, hogy igazából mit is képvisel az EU. Mindent egybevetve ha Európa előre akar lépni, akkor nem térhet ki e nehéz, megosztó kérdések elől. Majd meglátjuk, felkészült-e von der Leyen és csapata, hogy szemtől szembe megbirkózzon ezekkel a gondokkal.

Guardian

A művészet megfojtása a tekintélyelvű rendszerekben része a kisebbségek démonizálásának – mutat rá Elif Safak, aki író és politológus, és akinek legújabb könyvét Angliában az egyik legnagyobb irodalmi elismerésnek számító Booker-díjra jelölték. Megállapítja, hogy a nő- és meleggyűlölet mellett az ilyen kormányok eszközül használják a cenzúrát is. Példaként említi, hogy Magyarországon meleg propaganda vádjával idő előtt leveszik a műsorról az Operában a Billy Elliotot. Továbbá a Figyelő nyilvánosságra hozta azok névsorát, akik tudósként a gendertudománnyal foglalkoznak. Majd meg is tiltották ennek a szakágnak az oktatását. De a melegellenes propaganda sokszor együtt jár a migráció elutasításával.

A művészet egyre inkább új kultúrharc középpontjába kerül, erősödik a vakbuzgóság. A nemi kisebbségek jogainak és az idevágó irodalomnak az elnyomása elválaszthatatlan attól, hogy az ilyen kormányok a hagyományos családi értékeket hirdetik. Bizonyos államokban a közízlésre hivatkozva cenzúrázzák az ilyen műalkotásokat, illetve írásokat. Oroszországban például ilyen okokból betiltottak egy színdarabot, de hasonló kampány zajlik Lengyelországban is az LGBT-közösség ellen. Vagyis a helyzet mindenütt az, hogy a másság, valamint a nők elleni fellépés szervesen kapcsolódik a populista nacionalizmus, illetve tekintélyelvűség megerősödéséhez. A cenzúra hozzátartozik a szexuális kisebbségek, a migránsok és az értelmiség elleni gyűlölethez és hátrányos megkülönböztetéshez. Így azután a művészek és írók olyan országokban sem hallgathatnak, amelyekre nem terjed ki a jelenség.

New York Times

Románia azt szeretné, ha jó 12 év elteltével végre teljes jogú tagként kezelnék az unióban, ideértve, hogy csatlakozhasson a schengeni övezethez, illetve hogy szüntessék meg a különleges korrupciófigyelő rendszert, amely – Bulgáriával egyetemben – kezdettől fogva érvényben van az ország ellen. A szabad utazást tekintve Bukarest azzal érvel, hogy Magyarországon hasonló gondok vannak a vesztegetések rendszerével, de az Orbán-kormány jobban megszegi a jogállamot. A román Európa-ügyi miniszter ki is jelentette, hogy diszkriminációnak tekintik, ami történt, hiszen a Bizottság már 2011-ben rögzítette, hogy a román fél megfelel Schengen technikai kívánalmainak, mégsem léphetett be. Mint mondta, szolidárisak voltak a migránsválság során, Máltáról menedékkérőket fogadta be, így elvárják, hogy viszonozzák a gesztust.

Az tény, hogy a románok sikeresen túl vannak az uniós elnökségen, jól haladnak a beilleszkedésben, megbízottaik fontos posztokat töltenek be Brüsszelben. Geoana volt külügyminiszter, aki hamarosan a NATO helyettes főtitkára lesz, a schengeni tagság megtagadását előítéleten alapuló mélyen politikai ügynek nevezte. Szerinte az országot bűnbaknak használják, amiért 4 millió polgára dolgozik külföldön. Viszont a másik oldalon az áll, hogy az ország erős emberét, Dragneát anyagi visszaélések miatt börtönre ítélték, de idetartozik a korrupcióellenes ügyész, Codruta-Kövesi menesztése is. Továbbá, hogy ha a kormányon múlik, akkor a jogásznő nem lesz az Európai Ügyészség vezetője.

Timmermans alelnök csaknem egy éve azt mondta: Románia nem egyszerűen leállította a reformokat, hanem bizonyos területeken még vissza is lépett. Ám több tagország azért sem kívánja beengedni Bukarestet, illetve Szófiát a schengeni rendszerbe, mert megrázta a szélsőjobbos, illetve populista pártok felemelkedése, valamint a migrációt kísérő politikai nyomás.

Der Standard

Racionalizmus, felvilágosodás, önmagunk felszabadítása a tudás révén – ezt állította szembe az éppen 25 éve elhunyt Karl Popper a nagy totalitárius rendszerekkel, mint a nemzeti szocializmus és a kommunizmus. Az évfordulón életrajz jelent meg az osztrák-brit filozófusról „Az évszázad gondolkodója” címmel. A tudós 1945-ben napvilágot látott műve, a „Nyílt társadalom és az ellenségei” a liberalizmus, illetve a liberális demokrácia alapművének számít. A szerző akkor már 8 éve emigrációba kényszerült a megszállott keresztényszociális, illetve német nemzeti antiszemitizmus miatt. Nézetei régimódinak tűnnek a mai világban, amikor Európában és az USA-ban ismét divatba jött a bezárkózás a másokkal szemben, lásd a migránsokat.

Amikor jobbos pártok, illetve politikusok a nemzeti identitás megőrzését szajkózzák, az azt idézi, mit is mondott Popper a zárt, illetve törzsi társadalomról, amely megváltoztathatatlan tabuk, törvények és szokások bűvkörében mozog. Ezzel állította szembe a nyílt társadalmat, amely a szabadság és demokratikus vita segítségével felszabadítja az ember kritikus képességeit. Ám a zárt rendszerek, amelyek egy szent könyv szellemében akarnak élni, vagy az etnikai tisztaság, illetve az abszolút kulturális identitás elvére épülnek, lemaradnak a nyílt társadalomhoz képest. Érdekes lesz megfigyelni, hogy Kína, amely minden, csak nem nyílt társadalom, egyenesen a Nagy testvér diktatúrájának modellje lesz.   

Spiegel

Németországban könyv jelent meg arról, miként ajánlatos reagálni a jobbodali-populista közhelyekre, ideértve, hogy kivel érdemes vitázni. A mű címe: „Honnan ered a gyűlölet. A jobbratolódás és a rasszizmus lélektani okai”. A szerző, Anne Otto emlékeztet arra, hogy sokan tanácstalanok, amikor rokonok, barátok, kollégák egyszer csak elkezdik nyomni a szélsőjobbos szövegeket. Ezért azt tanácsolja, hogy radikálisan udvariasnak kell lenni az ilyen nézetek képviselőivel, nem szabad őket álláspontjuk miatt lebecsülni, de a lényeget illetően következetesnek és határozottnak kell lenni az ellenérvek kifejtésekor. A kritikát tisztelettudóan kell megfogalmazni, de el kell határolódni a szélsőségtől, annak embergyűlölő retorikájától. Ugyanakkor tudakozódni kell az iránt, miként jutott a másik az adott véleményre.

Fontos, hogy az ilyen beszélgetések négyszemközt menjenek végbe, mert gyorsan el tudnak durvulni, ha közönség is van. Előre be kell gyakorolni az ellenérveket. De hogy érdemes-e vitázni, az nagyban függ attól, ki a másik. Vagyis, hogy egy elbizonytalanodott emberről, netán provokatőrről vagy éppen olyasvalakiről van-e szó, aki embergyűlölő kijelentéseket tesz. Igen lényeges, hogy a szélsőséges jelszavakat ne hagyjuk annyiban a munkahelyen, nem szabad hallgatni, amikor ilyen kijelentések hangzanak el, még akkor sem, ha az ellentét ronthatja a csapatszellemet. Máskülönben könnyen megengedetté válnak a populista nézetek.