Előfizetés

Drámai átalakulása előtt lakható lehetett a Vénusz

MTI
Publikálás dátuma
2019.09.24. 11:11
Illusztráció
Fotó: Pixabay
2-3 milliárd éven át volt mérsékelt hőmérséklet és víz a bolygón, majd több mint 700 millió éve drámai átalakulások hatására megváltozott a planéta 80 százalékának felszíne.
A Goddard Űrkutató Intézet munkatársa, Michael Way az európai bolygótudományi kongresszuson mutatta be kutatási eredményeit, amelyek új fényt vetnek a Vénusz éghajlatának történetére és információval szolgálhatnak a hasonló pályán keringő exobolygók lakhatóságára vonatkozóan - írja a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő oldal.
Negyven éve a NASA Pioneer Venus nevű projektje talált arra utaló jeleket, hogy a Vénusz egykor egy sekély óceánnak megfelelő vízzel rendelkezett. Annak megvizsgálására, hogy a Vénusznak volt-e valaha a folyékony víz létét támogató stabil klímája, Way és kollégája, Anthony Del Genio, a víz lehetséges kiterjedését alapul vevő öt különböző szimulációt alkotott. Minden esetben arra jutottak, hogy a Vénusz képes lehetett egy minimum 20 Celsius-fokos és maximum 50 Celsius-fokos hőmérsékletre mintegy hárommilliárd éven át.
A mérsékelt hőmérséklet ma is jellemezné a bolygót, ha nem lett volna az az eseménysorozat, amely ahhoz vezetett mintegy 700-750 millió éve, hogy a bolygó kőzeteiben tárolt szén-dioxid felszabadult. Három elképzelt forgatókönyv a Vénusz mai földrajzi adottságait vette figyelembe, valamint egy 310 méteres átlagmélységű óceánt, egy tíz méteres mélységű sekély vízréteget, illetve egy kis mennyiségű, talajba zárt vízmennyiséget foglalt magában. 
Összehasonlításként egy olyan esetet is figyelembe vettek, amikor a Föld földrajzi adottságait egy 310 méteres óceánnal társították, és végül egy olyan világot is, ahol a teljes felszínt egy 158 méter mély óceán fedi. Háromdimenziós modellezéssel szimulálták a 4,2 milliárd évvel ezelőtti, a 715 millió évvel ezelőtti és a mai környezeti adottságokat: a nap változó sugárzását és a változó légköri összetételt.
Illusztráció: a Vénusz és a Föld
Fotó: Pixabay
Bár sok kutató úgy véli, hogy a Vénusz a Naprendszer lakható zónáján kívül kering és túl közel van a Naphoz ahhoz, hogy folyékony víz lehessen rajta, az új tanulmány arra utal, hogy mégsem így lehet. "A Vénuszt érő napsugárzás jelenleg kétszer annyi, mint amennyi a Földet éri. Ugyanakkor minden, általunk modellezett esetben arra jutottunk, hogy a Vénuszon még mindig a folyékony víz jelenlétét támogató felszíni hőmérséklet van" - mondta Way.
Kialakulása után nem sokkal, 4,2 milliárd éve a Vénusz gyors lehűlési perióduson esett át, légkörében túlnyomórészt szén-dioxid uralkodhatott. Ha a bolygó a következő hárommilliárd évben a Földhöz hasonló módon formálódott, a szén-dioxidot leköthették a szilikát kőzetek és a felszín magába zárhatta.
A második korszakban, 715 millió éve a légkörben a nitrogén dominálhatott, nyomokban szén-dioxidot és metánt tartalmazott - a mai Földhöz hasonlóan. Ezek a körülmények stabilak maradhattak a mai napig. Az esemény, amely a gázok eltávozását idézte elő, egyelőre rejtély, de valószínűleg összefüggésben áll a bolygó vulkáni aktivitásával. Egyelőre több fő kérdés marad megfejtés nélkül, amelyek fontosak annak meghatározásához, hogy a Vénusz vajon tényleg lakható lehetett-e. "Több misszióra van szükségünk a Vénusz tanulmányozásához és több részletre a történelme és fejlődése megértéséhez" - mondta Way. Hozzátette: "modelljeink megmutatják, hogy 
nagy valószínűsége van annak, hogy a Vénusz lakható lehetett és drámaian különbözött attól a Vénusztól, amelyet ma ismerünk".

Kiderült, nem a BMI mutatja a szívbetegségek kockázatát

MTI
Publikálás dátuma
2019.09.24. 09:44

Fotó: Roos Koole / AFP
A cukorbetegek esetében a testtömeg-index helyett a testzsír-index mutatja helyesen a szív- és érrendszeri problémák kockázatát - állapította meg egy új kutatás, amelyet a Kanadai Orvosi Szövetség folyóiratában publikáltak.
A szívbetegségek világszerte a vezető halálokok közé tartoznak, amelyeknek egyik legnagyobb kockázati tényezője az elhízás. Miközben a testtömeg-indexet (BMI) használják általánosan az elhízás mérésére, a közelmúltban kiderült, hogy az nem mutat helyes értéket, mivel nem tesz különbséget az izom- és a zsírtömeg között - ismertette a kutatást hétfőn a medicalpress.com tudományos portál.  
A Canadian Medical Association Journalban publikált kutatáshoz 10 ezer 251 felnőtt olyan adatait elemezték, amelyek egy cukorbetegséggel, valamint szív- és érrendszeri betegséggel kapcsolatban készült amerikai kutatásból származtak. A résztvevők átlagéletkora csaknem 63 év volt és 62 százalékuk férfi volt. A kutatók megállapították, hogy a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő és magasabb testzsír-indexű résztvevők esetében nagyobb volt a kockázata a komoly szív- és érrendszeri problémáknak, mint az alacsonyabb testzsír-indexűeknél. A korábbi kutatásokkal ellentétben a kis testtömeg szívproblémáktól védő szerepét nem figyelték meg a 2-es típusú cukorbetegséggel rendelkező kutatási populációban.
A tanulmány társszerzője, Hu Hszi-csün, a kínai Közép Déli Egyetem Szívgyógyászati és Sürgősségi Tanszékének tudósa elmondta, hogy az alacsony testtömeg-index védő szerepét csak a 16,7 kg/m2 testtömeg-indexű résztvevők esetében tudták kimutatni. "A 2-es típusú diabétesz megnövekedett kockázata a kisebb BMI-vel rendelkező betegekben az alacsony testtömeg káros hatásának tulajdonítható, amely felülírja az alacsonyabb zsírtartalom pozitív hatását" - fűzte hozzá.

Összefüggést találtak az autizmus és a terhesség elején kialakuló vérszegénység között

MTI
Publikálás dátuma
2019.09.23. 13:45

Fotó: JOEL ROBINE / AFP
A gyerek későbbi autizmusát, figyelemzavarát, értelmi fejlődésének elmaradását a koraterhességi vérszegénységgel hozták kapcsolatba svéd tudósok.
A vérszegénység gyakran fordul elő a várandósság vége felé. Ha azonban az elején jelentkezik, összefüggést mutat a gyerek későbbi autizmusával, figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarával (ADHD) és értelmi fogyatékosságával – számolt be róla a medicalxpress.com. Amikor a terhesség késői szakaszában jelentkező vérszegénységet vizsgálták, nem találtak ilyen összefüggést.
Az eredmények alátámasztják, milyen fontos a vashiány szűrése és a táplálkozási tanácsadás a terhesség korai szakaszában. Becslések szerint a világon a várandósok 15-20 százaléka szenved vashiányos vérszegénységben. Ilyenkor a vas hiányában csökken a vér oxigénszállító képessége. A vérszegénység leginkább a terhesség vége felé lép fel, amikor a gyorsan gyarapodó magzat egyre több vasat igényel az anyai szervezetből. Általában nagyon kevés nőnél állapítanak meg vérszegénységet a várandósság elején.
A svéd tudósok majdnem 300 ezer anya és több mint félmillió, Svédországban 1987 és 2010 között született gyerek adatait vizsgálták meg. Az anyák kevesebb mint egy százalékánál diagnosztizáltak vérszegénységet a terhesség 31. hete előtt. A kutatók azt találták, hogy a terhesség elején vérszegény kismamák gyerekeinél enyhén magasabb volt az autizmus és az ADHD kockázata, az értelmi fogyatékosság esélye viszont szignifikánsan emelkedett azoknak az anyáknak a gyerekeihez képest, akik csak a terhesség vége felé lettek vérszegények, vagy akiknél egyáltalán nem állapítottak meg ilyet.
A terhesség elején vérszegény anyák gyerekeinek 4,9 százaléka lett autista, az egészséges anyák gyerekei közül 3,5 százalék, 9,3 százaléknál állapítottak meg ADHD-t az egészségesek 7,1 százalékával szemben, 3,1 százaléknál értelmi fogyatékosságot a nem vérszegény anyák gyerekei körében diagnosztizált 1,3 százalékkal szemben.
Miután kiszűrték az egyéb tényezőket – köztük a jövedelmi szintet és az anyai életkort –, azt az eredményt kapták, hogy a terhesség elején vérszegény anyák gyerekei 44 százalékkal nagyobb eséllyel lettek autisták, 37 százalékkal nagyobb kockázata volt az ADHD-nak és 120 százalékkal nőtt az értelmi fogyatékosság esélye. Ha a 30. terhességi hét után állapították meg a vérszegénységet, egyik betegség kockázata sem emelkedett. „A magzati agy és idegrendszer fejlődése eltérő a terhesség egyes szakaszaiban, a korai vérszegénység talán másképp hat a magzat agyára, mint a késői” – mondta Renee Gardner, a projekt koordinátora.
A stockholmi Svéd Királyi Orvostudományi Egyetem kutatóinak tanulmánya a JAMA Psychiatry című szaklapban jelent meg.