Több EU-tagország most kísérletet tesz arra, hogy kinyilvánítsa szolidaritását azzal az Itáliával, amely a minap irányt váltott, és már nem zárja el kikötőit a segélyhajók elől, amelyek a tengeren hányódó lélekvesztőkből fedélzetükre vesznek migránsokat, és partra akarják őket tenni.
Az olaszok mellett a máltaiak is kedvezményezettjei lehetnek az együttműködésnek, aminek a vázlatos kereteiben hétfőn állapodtak meg a dél-európai szigetországban tartott belügyminiszteri találkozón. Olaszország és Málta számára egyelőre az EU két legnagyobb megmaradó tagállama, Németország és Franciaország kész segítséget nyújtani: megígérték, hogy mindkettőjük átvállalhatja a tengerből kimentett és partra tett migránsok akár egynegyedét, összesen tehát a felét. A 25 százalékot azonban csak az elképzelhető legmagasabb kvótának tekintik Berlinben és Párizsban: azzal számolnak, hogy az uniós tagországok belügyminisztereinek október 8-ikai tanácskozásán legalább egy tucat további tagállam vállal kisebb-nagyobb mértékű kötelezettséget az érkezők átvételére, megszűrésére, az arra érdemeseknek menedék nyújtására, a nem jogosultak visszatoloncolására.
Nem hallani olyan reménykedő hangokat, hogy Magyarország az önként jelentkezők között lesz, és Nyugat-Európában az utóbbi időben szemmel láthatóan belátták, hogy a kötelező kvóták rendszere megvalósíthatatlan, senkit nem lehet ilyen áldozatvállalásra kényszeríteni, ha nem akarja.
Matteo Salvini most szidalmazza honfitársait, akik megnyitják a kikötőket, arra hivatkozva, hogy az engedékenység láttán egyre többen fognak jönni. Holott a logikai sorrend fordított: újra egyre többen jönnek már most, és sodorják magukat életveszélybe, amire persze lehet azt mondani, hogy jobban meg kellett volna gondolniuk, továbbá lehet azt is szorgalmazni, hogy tartsák Afrikában az embereket, hogy ne hozzák magukkal a problémáikat, de Európában azt aligha lehet állami politikává tenni, hogy ne dobjunk mentőövet a fuldoklónak.