Határátlépések

Veterán liberális politikus mondta nekem egyszer, ha jól emlékszem, hogy a magyar politika rendszerváltás utáni története felfogható a le nem írt, de így is a normalitást szolgáló szabályok, normák a két politikai oldal közötti, kölcsönös áthágásának történeteként.

A felelősség részben közös: egykori szocialista vezető mesélte el például, hogy hogyan beszélte meg egyes tévéstábokkal a regnáló kormányfő, Orbán Viktor és kihívója, Medgyessy Péter vitája előtt 2002-ben, hogy próbálják mindig a lehető legelőnytelenebb módon mutatni a Fidesz elnökét - hogy csak egyetlen, ma már jelentéktelennek számító esetet említsek azok sorában, aminek a végén Orbán eljutott arra a következtetésre, hogy a baloldallal nem lehet korrekt viszonyt kialakítani. De a hatalmon lévők felelőssége nyilván mindig nagyobb.

2010 óta pedig folyamatosan történnek azok az újabb és újabb határátlépések a Fidesz részéről, melyek minden korábbinál aggasztóbb helyzetet teremtettek mára. Lassan ott tartunk, hogy a hatalmon lévők számára egyáltalán nincsenek normák és szabályok a választási kampányban. Az ellenzéki jelölt beszéde előtt lekapcsolják az áramot a VIII. kerületben, Szekszárdon egyszerűen nem hagyja a hivatal, hogy a helyi ellenzéki összefogás legálisan plakátolhasson, Baján az önkormányzati lapban szándékosan eltorzítják a jelöltek arcát, és itt volt vasárnap a már bűncselekmény gyanúját is felvető (mondjuk ki: a lajstromszám letakarásával megvalósító) motorcsónakos akció. És ahogy egy kormánypárti háttérember éppen lapunknak elismerte, ezek nem maguktól történtek meg. Ezeket valahol, valamilyen kampányirodában a Fidesz valamelyik politikusa jóváhagyta, sőt, valószínűleg az ötletek forrását is itt kell keresnünk.

Fizikai erőszak egyelőre nem történt – bár azt, hogy Nyakó Istvánt felbérelt kopaszok akadályozzák, amikor népszavazási kérelmet szeretne beadni be a választási bizottsághoz, nevezhetjük akár annak is. De ha kopasz verőlegények, csuklyás ismeretlenek tehetnek meg büntetlenül bármit a politikai ellenféllel szemben, akkor már tényleg csak egy lépésre vagyunk attól, ami Oroszországban már megvalósult. Vagyis, hogy a kormánypárt „fiatal aktivistái” valóban ellenzéki demonstrációk, pártgyűlések résztvevőit verjék meg. A Fidesz eddigi, végtelenül cinikus hozzáállását látva pedig biztosak lehetünk benne, hogy még ebben az esetben is csak sunyi félmosolyokat, „nekünk nincs hozzá közünk, nem is tudjuk, kik tették” jellegű hivatalos vállrándításokat kapnánk válaszul, a hatóságok pedig szótlanul asszisztálnának az egészhez.

A legaggasztóbb pedig, hogy – lásd a cikk bevezető megállapítását – minden, ami történik, nem a „talán most tényleg túl messze mentünk” reakcióját hívja elő a szereplőkből, hanem éppen ellenkezőleg: „ha eddig elmehettünk büntetlenül, ráadásul még működik is, miért ne léphetnénk egy kicsit tovább legközelebb?”. A magyar demokrácia minőségének romlása sajnos egyelőre egyirányú utcának tűnik, és kormányoldalon megint ráléptek a gázra.