Hamarosan újból nagy változások várhatóak a szakképzésben, az átalakítás – ahogy már megszokhattuk – minden bizonnyal nem lesz botrányoktól mentes. Nem árt tehát jó előre bebiztosítani, hogy a szakképzési centrumokban dolgozók, kiváltképp a pedagógusok, befogják a szájukat, ne pletykáljanak, egy-egy ügy kapcsán a „jól értesültség látszatát keltve” ne forduljanak például a sajtóhoz.
Egy budapesti centrumban dolgozók egy-két oldal helyett hatoldalas munkaköri leírást vehettek kézhez nem olyan rég, amelyben részletesen kifejtették nekik, mit szabad és mit nem. Többször megjelenik benne az „utasításra” szó, mintha a szöveg megalkotója csak vért izzadva tudta volna megállni, hogy azt írja: „parancsra”. A tanároknak arra is vigyázniuk kell, ne csak a munkahelyükön ne akarjanak jól értesültnek látszani, hanem „állampolgári kapcsolataikban” sem. Vagyis egy olyan munkaköri leírást kellene aláírniuk, amiben még azt is szabályozni akarják, hogyan viselkedjenek a munkahelyükön kívül.
Meglepődünk, ha egy maffiakormány maffiamódszereket alkalmaz? A saját szájuk íze szerint alakított jogszabályok mögé bújva hajtják végre a jogtalanságokat? A propagandában megbecsültként emlegetett pedagógusokat megfélemlítéssel próbálják jobb belátásra bírni? Nem lepődünk meg. Az viszont már meghökkentőbb, mennyire sikeresek ebben: az érintettek többsége fülét-farkát behúzva igazodik a sorba.
Nem ez az első eset: néhány éve az iskolaigazgatóknak is megtiltották, hogy a központ engedélye nélkül nyilatkozzanak. A tilalmat azóta - legalábbis elvben - feloldották, a szájkosár mégis maradt, és a kevés kivételtől eltekintve önszántukból hagyták magukon. Az intézményvezetők már nyilatkozhatnának saját hatáskörben például a sajtónak is, a legtöbben mégis inkább a biztonságosabb utat választják: a tankerületekre, centrumokra hagyják a kényes kérdések megválaszolását. Nehogy véletlenül valami olyat mondjanak, ami a nagyfőnököknek nem tetszik. Még a végén megszabadítanák őket a láncaiktól – és a szájkosártól.