A kormánynak sikerült elüldöznie az akadémiai kutatókat

Publikálás dátuma
2019.09.26. 07:33

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Egy év alatt hirtelen megugrott azoknak az akadémiai dolgozóknak az aránya, akik a kormány intézkedései miatt fontolgatják, vagy már komoly lépéseket is tettek abba az irányba, hogy máshol folytassák pályájukat.
Nagyjából megkétszereződtek a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutatóhálózatában dolgozó kutatók munkahelyváltási, külföldi kutatói munkavállalásai szándékai az azt követő időszakban, hogy a kormány bejelentette az MTA megcsonkítását – derült ki egy friss felmérésből, melynek készítői maguk is akadémiai dolgozók. A kutatást Tóth István János, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa vezette. A kérdőíves adatfelvételt idén nyáron végezték, a válaszolási arány mintegy 40 százalékos, ami – mint arra a szerzők felhívták a figyelmet – önkitöltős kérdőívek esetén nagyon magasnak számít (hasonló kutatásoknál általában 8-10 százalékos a válaszolási arány). A kutatás célja annak vizsgálata volt, hogy változtak-e az MTA kutatóhálózatában dolgozó kutatók külföldi munkavállalási, illetve pályaelhagyási szándékai a „fordulópontot”, vagyis 2018. június 12-ét követően (ekkor kapta meg az MTA azt a törvénytervezetet, amely kutatóhálózatának költségvetését, az MTA költségvetésének csaknem felét, 23 milliárd forintot az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz rendelte. A kormány 54 percet adott az Akadémia vezetésének, hogy véleményezze a törvénytervezetet). Ekkor kezdődött meg az az eseménysor, ami idén júniusban az MTA kutatóhálózatának elvételével végződött. A tanulmányban e két időszak, az „54 perc előtti” és az „54 perc” utáni egy-egy évre vetették össze azoknak a kutatóknak az arányát, akik megfogalmazták állásváltoztatási szándékaikat, és az adott időszakban tettek is lépéseket e szándékok megvalósítása érdekében. Az eredményekből kiderült: a kutatók 79 százalékánál vetődött fel az 54 perc után a munkahelyváltás lehetősége, szemben az 54 perc előtti 41 százalékkal; 57 százalékuk kezdett gondolkodni a külföldi kutatómunka vállalásának lehetőségén, szemben az 54 perc előtt csak 26 százalékkal; 60 százalékuk tett valamilyen lépést a munkahelyváltás érdekében, miközben az 54 perc előtt csak 30 százalékuk; 22 százalékuk tett komoly lépéseket (jelentkezett állásra, volt állásinterjún, illetve fogadott el állást), miközben az 54 perc előtt csak 12 százalékuk. Míg az 54 perc előtt a fiatalok körében volt a legerősebb az állásváltási szándék és az ez irányú lépések megtétele, addig az 54 perc után már a középgeneráció aktivitása is megnőtt e téren: mintegy megkétszereződött a 31-50 éves kutatókon belül azok aránya, akikben felvetődött az állásváltás lehetősége, és azoké is jelentősen nőtt, akik komoly lépéseket tettek ennek érdekében. Fény derült arra is: a nagyobb humántőkével (fokozattal, több nemzetközi kutatói, vezetői tapasztalattal stb.) rendelkező kutatók az 54 perc előtt nem tervezték nagy arányban az állásváltoztatást. Ez a helyzet megváltozott az 54 perc után: ekkor már az ő körükben is nagy arányban vetődött fel az állásváltás lehetősége. Az eredmények arra is rámutattak, hogy az 54 perc után eltűntek a tudományterületek között korábban megfigyelhető számottevő különbségek: korábban az élettudomány kutatói terveztek legnagyobb arányban állásváltást, és a humán- és társadalomtudományi kutatók legkevésbé. Az 54 perc után minden tudományterületen (élettudományok, élettelen természettudományok és matematika, valamint a humán- és társadalomtudományok) a kutatók közel azonos és jelentősen megnövekedett arányban szándékoznak elhagyni a kutatóhálózatot, illetve tesznek meg ennek érdekében komoly lépéseket. A fiatal kutatóknak szóló Lendület, vagy más kiválósági programokban résztvevők szándékai és magatartása is radikálisan változott az 54 percet követően: jelentősen nőtt körükben azok aránya, akik a kutatóhálózat elhagyásában kezdtek gondolkodni és nőtt azoké is, akik lépéseket is tettek ennek érdekében. Az 54 perc után a Lendületes kutatók számottevően nagyobb arányban tettek komoly lépéseket a munkahelyváltás érdekében és hagyták el az MTA-t, mint előtte (arányuk 9 százalékról 26 százalékra nőtt). Ez azt jelenti, hogy az 54 percet követő év történései jelentősen csökkentették a Lendület program megtartó erejét és a Lendület és más kiválósági programok kutatóit az ország elhagyására ösztönözték. A felmérés készítői szerint az ilyen hirtelen, nagy arányú változásokat csak az az „intézményi sokk” magyarázhatja, ami az elmúlt egy évben érte az Akadémiát. 
Szerző
Témák
MTA
Frissítve: 2019.09.26. 09:47

Több mint ötezer diákot soroltak át fizetős képzésre

Publikálás dátuma
2019.09.26. 07:00

Fotó: Népszava
Korábban elegendő volt, ha az egyetemi kurzusokért járó kreditekből elértek egy meghatározott számot vagy jó tanulmányi átlaggal zárták a szemesztert, ma már mindkét feltételt egyszerre kell teljesíteni.
Mintegy 5500 egyetemi hallgató már biztosan elveszítette tandíjmentes, állami ösztöndíjas helyét idén nyáron, ők ősztől már csak költségtérítéses formában folytathatják tanulmányaikat – tudtuk meg a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) előzetes adataiból. A szervezet eddig 10 nagy egyetem számait dolgozta fel, végleges adatok októberben várhatók.
2010-ben még a hallgatók 79 százaléka tanult állami ösztöndíjjal, a 2017/2018-as tanévben viszont már csak 65 százalékuk, mintegy 132 ezren.
A kormány 2017-ben döntött az átsorolás szigorításáról: az ösztöndíjas egyetemistáknak a korábbinál szigorúbb feltételeknek kell megfelelniük, ha diplomaszerzésig akarják élvezni az állam támogatását. Míg korábban elegendő volt, ha az egyetemi kurzusokért járó kreditekből elértek egy meghatározott számot vagy jó tanulmányi átlaggal zárták a szemesztert, ma már mindkét feltételt egyszerre kell teljesíteni. Ráadásul a minimumátlagot már nem az egyetemek, hanem egy kormányrendelet határozza meg, képzési területek szerint. Ha valakinek nem sikerül minden feltételnek megfelelni, automatikusan átsorolják fizetős képzésre. A törvénymódosítás és a hozzá kapcsolódó rendelet 2017-ben hatályba lépett, de a HÖOK-nak sikerült egy éves türelmi időt, valamint a központilag meghatározott minimumátlag fokozatos emelését kiharcolnia. A kormány eredetileg egységes, 3,5-ös átlagot határozott volna meg, a HÖOK-al kötött megállapodás értelmében viszont 2,75-ről, a kiemelt, „nemzet-stratégiailag fontos” képzési területeken (mint például az orvosképzés) 2,5-ről indult, majd minden évben 0,25-el emelik, fokozatosan haladva a 3,5 felé. A szabály alapszakosokra és mesterszakosokra is vonatkozik, kivételt csak azok képeznek, akik 2016 előtt kezdték meg tanulmányaikat. A szigorítást tavaly nyáron alkalmazták először, akkor legalább 8 ezren inthettek búcsút az állami ösztöndíjnak. A HÖOK becslései szerint idén is nagyjából ennyien lesznek. – Első ránézése úgy tűnik, a minimumátlag idei emelése nem okozott nagy kilengést. A következő két évben viszont már várható, hogy a 8 ezret is meghaladja a költségtérítéses képzésre átsorolt hallgatók száma – mondta Kovács Péter, a HÖOK elnökhelyettese. Hozzátette: a tapasztalatok szerint az átsorolt hallgatók egy része diákhitellel vagy családi segítséggel folytatja önköltséges formában is, ám sokan vannak, akik inkább abbahagyják tanulmányaikat. A felsőoktatásban a lemorzsolódás aránya 30 százalék körüli, ám azok körében, akiket átsoroltak fizetős képzésre, ennek kétszerese, valamivel több mint 60 százalék.
Szerző

Kerülniük kell a „jól értesültség látszatát” a tanároknak

Publikálás dátuma
2019.09.26. 06:00

Fotó: Máthé Zoltán / MTI
Új munkaköri leírásban szabják meg egy budapesti szakképzési centrum pedagógusainak, hogyan kell viselkedniük. Szakértők szerint a szöveg tartalma, megfogalmazása is aggályos.
„Minden félrevezető vagy félreérthető nyilatkozattól és információadástól, a jól értesültség látszatának keltésétől mind hivatali, mind állampolgári kapcsolataiban tartózkodni kell” – egyebek mellett ez olvasható a Budapesti Műszaki Szakképzési Centrum (BMSZC) pedagógusainak nemrég átadott új, hat oldalas munkaköri leírásában. A dokumentumot lapunkhoz eljuttató egyik érintett szerint ez jóval meghaladja a Munka törvénykönyve vonatkozó passzusait, a véleménynyilvánítás szabadságát is korlátozhatja. Hasonlóan vélekedett Szüdi János oktatási szakjogász is. – A Munka törvénykönyvének 7-8. paragrafusa világosan fogalmaz a munkáltató jó hírnevének, gazdasági érdekeinek veszélyeztetése kapcsán. Ugyanakkor biztosítja a munkavállaló véleménynyilvánítási jogát is. A törvénykönyvben meghatározott korlátokat nem lehet túllépni – mondta. Azt, hogy minderre még egy munkaköri leírásban is ráerősítenek, teljesen fölösleges túlszabályozásnak tartja, ami a joggal való visszaélésre adhat lehetőséget. Úgy véli, az előírásnak más célja nincs, mint a félelemkeltés, illetve az, hogy a pedagógusok fogják be a szájukat. Tóth József, a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet elnöke viszont arra is felhívta a figyelmet: az idézett szövegrész a „Korrupció megelőzését szolgáló kötelezettségek” címszó alatt szerepel, így ha csak ebben a tekintetben értelmezzük, nem biztos, hogy jogtalan az elvárás. Azt ugyanakkor ő is elismerte: maga az előírás is félreértelmezhető, ezért nem szerencsés, hogy ebben a formában került be a munkaköri leírásba. Kerestük a BMSZC-t, illetve a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatalt, magyarázzák meg, mit jelent pontosan a „jól értesültség látszata”, és mit kell érteni az alatt, hogy az „állampolgári kapcsolatokban” is tartózkodni kell ettől, de cikkünk írásáig nem kaptunk tájékoztatást. Nem ez az első eset, hogy hasonlóra kerül sor: 2016-ban titoktartási nyilatkozatokat is aláírattak a szakképzési centrumok dolgozóival. A kormányzat ezt akkor a Munka törvénykönyvének előírásaival indokolta, ami a közalkalmazottak számára is előírja az „üzleti titok” megőrzését. Korábban a kormány által létrehozott Nemzeti Pedagógus Kar etikai kódexe is borzolta a kedélyeket, ami akkori formájában etikai eljárást helyezett kilátásba, ha a tanárok a nevelőtestület tagjain kívül bárki mással megvitatják a kényes iskolai ügyeket. A felháborodás miatt a kódexet több ponton is finomították. Az állami iskolafenntartó Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (ma már csak Klebelsberg Központ) létrehozása után az iskolaigazgatóknak is megtiltották, hogy a központ engedélye nélkül nyilatkozzanak, ám ezt a szigorítást azóta eltörölték.
Szerző