Ki fizet értünk? – Komoly károkat okozna, ha a járóbeteg-ellátás átkerülne az önkormányzatoktól az államhoz

Frissen felújított szakrendelők, új gépek, átalakítások – kampányban mindig „szexi” téma az egészségügy. Most sincs ez másként, szinte minden jelölt ír a programjában az ágazatról. És bár ezek között sok a látszatintézkedés, szakértők szerint komoly károkat okozna, ha a járóbeteg-ellátás az önkormányzatoktól átkerülne az államhoz. Helyben sokkal eredményesebben tudják megoldani ugyanis a problémákat. Már ha akarják, és ha van rá pénz.

Az egészségügy alapja a háziorvosi rendelők hálózata, valamint az erre épülő szakrendelések. Ma azonban ezek nem látják el feladatukat megfelelően Budapesten, hiszen a forráshiány, a betöltetlen állások magas száma és a szétaprózódottság miatt pazarlóan és túlterhelten működnek. Szükség van tehát a megújulásra. Erről Karácsony Gergely ír főpolgármester-jelölti programjában. Kérdés persze, hogy mennyit ér, amikor egy település vezetője beszél az egészségügy reformjáról, miközben a legfőbb pénzforrás, az állam éppen látványosan hátat fordít a betegeknek.

Jó gazda, rossz gazda

Rékassy Balázs egészségügyi szakközgazdász szerint bár az önkormányzati választások előtt a települések kifestik a szakrendelőt és – ha tehetik – pluszszolgáltatást vásárolnak, ezek nem oldják meg a problémákat, amelyek zömében épp amiatt keletkeznek, mert nem szakmabeliek, hanem az egészségügyhöz nem feltétlenül értő laikusok hozzák a finanszírozási döntéseket. A jelenlegi rendszerben az az intézmény kap (több) pénzt, amelyik ügyesebben lobbizik. „A szakrendelők működési költségeit a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK, korábbi OEP) és az önkormányzatok biztosítják. A NEAK-tól kapott pénz 80-90 százaléka elmegy a bérjellegű kiadásokra, így szinte alig marad valami a fenntartásra, fejlesztésre” – mondja Rékassy.

Mégis, a szakértők egyetértenek abban, hogy csak rontana a helyzeten, ha a szakrendelők állami fenntartás alá kerülnének. Pásztélyi Zsolt, a Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöke például arról beszél, hogy az állam nem alkalmas a szakrendelők működtetésére. Mégpedig azért nem, mert össze akarná vonni azokat a kórházakkal. Ennek pedig az a vége, hogy a rendelőintézet működése háttérbe szorul, és minden forrást vinne a kórház. „A járóbeteg-szövetség mindig is a szakmai és menedzsmenti önállóság megtartásáért fog küzdeni, hiszen ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a szakellátás ne csak szükséges rossz legyen” – mondja. Dr. Dózsa Csaba egészségközgazdász, a Miskolci Egyetem docense 25 éves egészségügyi igazgatásban és finanszírozásban szerzett tapasztalatai alapján szintén úgy véli, az önkormányzatok jobb gazdái a járóbeteg-szakrendelőknek, mint amilyen az állam lenne, hiszen így helyben és gyorsan dőlnek el a dolgok. Az önkormányzatok jobban átérzik azt is, hogy miért is van szükség egy új ultrahangra, vagy röntgenre, vagy bővülő kardiológiai szakrendelésre, fizioterápiás kezelésekre. Tudják, mi szolgálja jobban a helyiek érdekeit.

A fővárosi XIII. kerületében például az önkormányzat az elsők között indította el az egynapos sebészeti rendelést, majd vásárolt világszínvonalú CT- és MR-berendezéseket, így a kerületi lakosok rövid várakozási idővel, térítésmentesen juthatnak ellátáshoz. Mivel a NEAK nem támogatja ezeket a vizsgálatokat, az önkormányzat maga teremtette elő a pénzt. Így jelentős terhet vesznek le a kórházakról és gyorsabb az ellátás is. Persze ehhez nem elég csak a gép, szükség van radiológusra és szakszemélyzetre is.

Röpködnek a százmilliók a fővárosi IX. kerület költségvetésében is. Új röntgengép 33 millió forintért, ultrahangkészülék 15 millióért, de 40 millióért akadt új altatógép és szívultrahang-berendezés is. Az idei költségvetés alapján több mint 622 millió forintot költenek az ágazatra. A szerencsések közé tartoznak a budai XII. kerület lakosai is. Önálló járóbeteg-szakrendelő nincs ugyan a kerületben, az ellátás a Szent János Kórházban történik, a kormány viszont 9,3 milliárd forintot különített el a Hegyvidéki Szakrendelő Program megvalósítására. Így a járóbeteg-rendeléseket a Kútvölgyi-tömbbe helyezik át. Az új helyszínen a későbbiekben egynapos sebészeti központot is kialakítanak, korszerű CT-vel, digitális röntgen- és ultrahangkészülékekkel felszerelt diagnosztikai központ is lesz.

A vidéki kistelepüléseken általában visszafogottabb lehetőségeket találunk. Bár a kecskeméti önkormányzat évek óta 53 millió forint támogatást nyújt a megyei kórháznak és pluszforrást biztosít az általa fenntartott intézménynek az előre nem látható kiadásokra, az egészségügyre fordított összeg még így is csupán a költségvetés 0,3 százaléka. De még ebből is adnak bérkiegészítést a szociális ellátásban dolgozóknak, mivel az ő bérük elmarad az egészségügyi dolgozók bérétől – mondja Szemereyné Pataki Klaudia, Kecskemét polgármestere.

Veszteséges rendelések

Az önkormányzatok a jelenlegi helyzetben sokat tehetnek a lakosság egészségügyi ellátásáért, sokkal többet, mint az állam. A probléma, hogy gyakran egymással is kiszúrnak. Egy szakrendelőnek esetenként jóval több beteget kell ellátnia, mint ahányan a körzetbe tartoznak. „A fővárosi XIV. kerületben biztosítunk gyermek-szakrendelést, kardiológia, ortopédia és fül-orr-gégészet is elérhető. Öt másik kerületből is hozzánk járnak a gyerekek, de azoktól az önkormányzatoktól nem kapunk pluszfinanszírozást. Ez egy meglehetősen igazságtalan rendszer” – mondja Rékassy Balázs. A helyzet megoldásához az kellene, hogy az egészségbiztosító ténylegesen annyit fizessen egy beavatkozásért, amennyibe az valóban kerül, így nem lennének olyan magas pluszköltségek, ettől azonban egyelőre messze vagyunk.

A szakember vizsgálta, melyik a 20 leggyakrabban végzett beavatkozás állami szakrendelőkben, majd megnézte, hogy ezekért mennyit kell fizetni egy magánszolgáltatónál.

A különbség nyolcszoros volt! „Amit egy EKG-vizsgálatért ad az állami biztosító, az nyolcad része annak, mint amit egy magánintézményben kérnek a betegtől. Tény, ők úgy áraznak, hogy ebben benne vannak a működési költségek, a marketing stb., de a nyolcszoros különbség akkor is túl magas” – szögezi le Rékassy.

De nem csak pénz kérdése, hogy van-e különbség a szakrendelőkben az ellátás között. Dr. Dózsa Csaba szerint egy közepes jövedelmű önkormányzatnál sok minden függ attól is, hogy mennyire pártolják a döntéshozók – polgármester és az önkormányzati testület – az ellátási körülmények javítását. Hasonló lehetőségekkel rendelkező települések között is lehet igen nagy különbség: míg az egyikben felújított egészségház működik, a másikban húsz éve ugyanolyan, lepusztult szakrendelőbe járnak a betegek. Szavait Pásztélyi Zsolt is megerősíti. „A gond az, hogy nem mindenhol tartják ugyanolyan fontosnak a kérdést. Pedig idővel egyre nagyobb szerephez jutnak majd ezek az intézmények, amelyek egynapos ellátást is biztosítanak, kiváltva a többnapos kórházi tartózkodást” – mondja. Tőle tudjuk meg azt is: a leginkább Budapesten, a nagyobb kerületi rendelők esetében jellemző, hogy az önkormányzat komolyabban is támogatja a szakrendelőt, akár plusz 10-15 százalékkal.

Hiányos támogatás, kreatív megoldások

Nemzetközi összehasonlításban a magyar járóbeteg-szakellátásban nagyon magas a lakosságszámra jutó orvos-beteg találkozások száma. Évente átlagosan 50-60 százalékkal magasabb, mint Európa más országaiban. Sokan járnak ilyen rendelésekre, ám a hatékonyságon még lenne mit javítani. Olykor ugyanis csupán néhány perc jut egy-egy betegre, és az eszközök korszerűsége, a szakrendelések kapacitása sem felelnek meg mindenhol a XXI. századi igényeknek. „Két éve több mint kétszáz szakrendelő (beleértve a kórházak szakrendelőit és szakambulanciáit is) pályázhatott egy 5 milliárd forintos keretösszegű támogatásra. Az igény, amit akkor benyújtottak, több mint 25 milliárd forint volt. Ebből is látszik, hogy fejlesztési tervek vannak, az államnak az esélyegyenlőség jegyében már csak támogatni kellene a hátrányosabb helyzetű, szegényebb településeket” – hangsúlyozza Dózsa Csaba.

Gödöllő önkormányzata finanszírozza azokat a pluszszolgáltatásokat, intézményi költségeket, amikre szükség van ahhoz, hogy megfelelő legyen az ellátás, de ezt nem tehetik meg mindenhol – mondja Gémesi György. Hozzáteszi, hogy ezek a tételek minden önkormányzatnak komoly pluszterhet jelentenek. „A megoldáshoz a többi között emelni kellene az egészségbiztosító által nyújtott finanszírozáson, erre azonban nem mutat túl nagy hajlandóságot az állam” – jelzi a helyzetet a polgármester.

Szolnokon nincs ugyan szakrendelő, de plusz egészségügyi szolgáltatásokat így is kínál az önkormányzat az ottani lakosoknak. Fogszabályozás- és parodontológiai szakellátás is működik vállalkozási formában; a rotavírus elleni védőoltást térítésmentesen megkaphatják a rászoruló újszülöttek, míg az óvodás korú gyermekek számára ingyenes lisztérzékenységi szűrés érhető el. A városban működő praxisközösségekben az orvosokon és asszisztenseiken túl védőnő, gyógytornász, dietetikus, népegészségügyi koordinátor, pszichoterapeuta orvos és pszichológus nyújt segítséget. A városvezetés lehetőségeihez mérten támogatja a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézetet is, de hogy pontosan milyen források állnak rendelkezésükre, arra nem kaptunk választ a hivataltól. Annyi biztos: 2019 szeptemberéig az egészségügyi ellátásra vonatkozó kiadások körülbelül 900 millió forintot tettek ki. Ebben benne vannak az orvosi rendelőket érintő közüzemi díjak, karbantartási, felújítási munkák, a dolgozók bérei és járulékai, eszköz-, műszerbeszerzések, a háziorvosi és a fogorvosi ügyeleti ellátás biztosításai is.