Nyílt levél Ursula von der Leyen asszonynak, az új Európai Bizottság elnökének
Az amerikai elnök tragikomikus kirohanásai és a börleszkszerű, egyszersmind aggasztó Brexit saga visszhangjának közepette vettük észre, elnök asszony, az Ön elnöksége alatt felálló új Európai Bizottság szervezeti ábráját. Azt mondják nekünk, von der Leyen asszony, hogy Ön minden új biztosi hivatalt aprólékos gonddal nevezett el, sőt, egyes esetekben, például „Az emberek javát szolgáló szolgáltatásalapú gazdaság”-nál még vakmerő is volt.
Ön érti a szavak súlyát. Annál jobban felháborít minket, hogy a korábbi „Migrációs, belügyi és állampolgársági” biztosságból az „Európai életformánkat oltalmazó” biztosi tisztség lett. Ebben az elnevezésben az összes vagy csaknem az összes szó olyan, amelyet mi, regény- és esszéírók, a 2007-es alapítása óta az Európai Parlament által adományozott Európa Könyvdíj kitüntetettjei, akik mélyen és világosan kötődünk az európai eszméhez, csak elítélni tudunk.
Az „oltalmazás” már az első pillanatban a védekezésre utal, mintha az erőddé váló Európában külső inváziót kellene elhárítanunk. Ön, elnök asszony, ezzel azoknak az egyéneknek egyengeti az útját, akik el akarják adni ezt a fantazmagóriát, azoknak a mozgalmaknak, amelyek az emberek félelméből táplálkoznak. Kitől kell félni? Mit kell oltalmazni? A szellemet? A lelket – feltéve, hogy meg tudjuk határozni annak európai körvonalait?
Nem... Ön valójában „a mi Európai életformánk” garantálására gondol. Aggaszt minket a „miénk” kitétel, amely szemben áll a távoli és idegen „övékkel”. Az „életnek” még az említésétől is összerázkódunk, hiszen a Földközi tengeren és Európa határain minden éjjel és minden nap vesznek oda általunk sorsukra hagyott, semmibe vett nők és férfiak. Rémisztő az „életmódunk” vagy „életformánk” szavak lobogóként, mintegy reklámként való lengetése! Miért nem inkább: „életünk kényelme”...
Elnök asszony, a kultúráról szeretnénk szólni, amely ugyanannak a biztosnak, Margitis Schinasnak a területe, akihez a sport, a biztonság és a migráció is tartozik. A nyitottságról, a párbeszédről és a cseréről szeretnénk szólni. A humanizmusról, amely azon borzalmak ellenére, amelyeknek elkövetésében Európa határain belül és kívül bűnös volt, évszázadokon keresztül meghatározta a gondolkodását. Ki akarunk törni a külvilágba és a jövőbe, s nem szeretnénk gyáván visszahúzódni határaink közé és a múltba, amelynek elmúlásából a félelem révén gyártunk mítoszt.
Elnök asszony, a történelmet szavakkal írják. Nem szeretnénk, ha mandátumának kezdetét az Európa legrosszabb démonjaira utaló szavak terhelnék. Bizalommal várjuk Schinas úr portfóliójának új elnevezését. Az Európai Parlamenthez fordulunk, hogy a lehető legnagyobb többséggel utasítsa el az eddig javasolt elnevezést. Mert a szavak megmenthetnek minket. Vagy elpusztíthatnak.
Anna Bikont, Erri De Luca, Anthony Giddens, Paul Lendvai, Eduardo Mendoza, Jean-Pierre Orban, Philippe Sands, Roberto Saviano, Raffaele Simone, Marius Szczygiel, David Van Reybrouck – regényírók és esszéisták, az Európa Könyvdíj kitüntetettjei.
(A levél egyszerre jelenik meg a párizsi Le Monde-ban, a bécsi Der Standardban és a Népszavában.)
