Hitelezők

A gazdasági stabilitás és a kiszámíthatóság áldozatai a nyugdíjasok. Már-már sorsszerű, hogy az idei év után 2020 januárjában is várhatóan kisebb nyugdíjemelést kapnak a szépkorúak a majd később tapasztalható inflációnál. A januári emelés mértéke ugyanis minden évben megegyezik a költségvetési törvényben számolt inflációs prognózissal, amit idénre is és 2020-ra is alulbecsült a kormány – ez a nyugdíjemelések rákfenéje.

Az alulbecslés részben szándékos, hiszen ha magasabb lesz az áremelkedés üteme a tervezettnél, akkor a meglepetés inflációból befolyó bevételekből lehet osztogatni. Ugyanez fordítva nem működik, mert a már kifizetett pénzt nehéz lenne visszavenni, és ez az amit politikai-gazdasági okokból a kormány el akar kerülni.

A várható infláció alulbecslésének másik oka a költségvetés korai készítése: a pénzromlás következő évi mértékét – így vele együtt a nyugdíjemelés arányát – valamikor idén februárban saccolta meg a kabinet. A korai költségvetés a NER-kormány vívmánya, szerintük attól lesz jó a gazdaságnak, ha korán megismerjük az igencsak ingatag alapokon készített tervszámokat.

A sietség sok tévedéssel járhat, az infláció idei alulbecslése miatt például havi közel ezer forintot csak az év végén fizet ki a kormány az átlagos járadékot kapó nyugdíjasoknak. Nem nagy összeg, mondhatnák a NER milliárdosok, de látjuk, hogy ők is lehajolnak az "apróért". Az sem foglalkoztatja őket túlzottan, hogy a nyugdíjasok fejenként pár ezer forinttal kényszerből finanszírozzák az állam működését, persze kamat nélkül.

De a nyugdíjemeléssel nemcsak az a baj, hogy a kormány rosszul számolja az inflációt, és utólag fizeti ki a pár ezer forintot – hanem az is, hogy annak mértéke teljesen elszakadt a bérek emelkedésétől. A fizetések az elmúlt években átlagosan 10 százalékot meghaladó mértékben emelkedtek, a nyugdíjak pedig 3 százalékkal. És a családok kormánya, amikor a gazdasági eredmények láttán többet adhatna, akkor is inkább a költségvetés hitelezésére kényszeríti a nagyszülők korosztályát.