Megint proliznak

Megint proliznak, pedig egyszer a panelprolizással már ráfáztak. Utána próbáltak korrigálni: a „proli” terminust átcsúsztatták a „lumpenproli”-ba – azt csak szabad szidni? Aztán a korábban leprolizottak hirtelen „keményen dolgozó kisemberekké” szépültek, de ezt hamar abbahagyták. Ami maradt belőle, az a miniszterelnök népiesre fazonírozott új külseje: jött a kockás ing, a büszkén mutogatott sörpocak (olyan vagyok, mint te, látod?), a nyilvános nótázás korszaka.
A prolizás búvópatakként azért fel-felbukkant: nehéz arról leszokni, ami már Horthyék úri Magyarországában is bevált. Amikor a szobrokat vissza lehet állítani, ha rondák és ellenszenvesek is, miért éppen a nyelvhasználatot ne lehetne? Ha ronda és ellenszenves is. Az óvatosabbak azért hozzátették: a proli már nem munkást, dolgozót jelent, á, dehogy, hanem egy magatartást jellemez. „A proliság nem vagyoni helyzetet, hanem elsősorban viselkedési mintát takar… A proli irigy, elmaradott sutyerák, aki munka helyett tartja a markát. A proli ellenkezik, okoskodik, és mindenkit gyűlöl, aki szebb, okosabb, tehetősebb nála” - így a 888 ideológusa. Hogy az ilyet épp a proletár szóval illetik, az merő véletlen, ne tessék semmi társadalmi tartalmat keresni mögötte. Hívhatnák akár asztalterítőnek vagy mosógépnek is, de mit tesz isten, éppen ez az ötbetűs szó jött a nyelvükre. 
Még Bayer is belekényszerült némi magyarázkodásba, miután a „szerencsétlen, nyomorult, rohadt kis prolinak” aposztrofált Nagy Banka leiskolázta, az első, tényleg feleslegesen trágár megszólalásánál sokkal hatásosabban és okosabban. De most az önkormányzati kampány hevében az óvatosság kezd lekopni. Mintha megint teljes hangerővel dübörögne a prolizás. Még nem a politikusok szájából, hanem a kormányoldal újságíró-idoljai részéről. Mindig így indul: először az előretolt média, később a politika. Így kezdődött a Kulturkampf vagy a melegek elleni hadjárat is, mígnem a miniszterelnök maga is harci kürtjébe fújt. Előbb a gerillák, aztán a reguláris hadsereg. A klímakatasztrófa ellen mozgósító diáklányt is előbb csak a kormánymédia becsmérelte, ám a napokban már a kancelláriaminiszter is „beteg gyerekként” sajnálta le.
Úgyhogy csak kapjuk fel a fejünket, ha a Hír tévében a minap „büdös proliknak” nevezték azokat, akik kifogásolták Bayer Zsolt várbéli lakásszerzését, „lumpenproliknak” pedig azokat, akik „nekiállnak azon izmozni, hogy 750 ft a menü a miniszterelnökségen”. Ez a „büdös” különösen szép. Annak idején két társadalmi csoport kapta meg e jelzőt: a zsidók és a „prolik”. A Demokrata főszerkesztőjének már 2012-ben sikerült szintet lépnie a „büdös szájú prolik” formájában. Akik azzal érdemelték ki az anatómiai pontosítást, hogy bírálni merték a Kerényi Imre által rendelt történelmi témájú képeket. Nem csoda, hogy a lap most boldogan eleveníti fel a dicső hagyományt. Karácsony magas támogatottságán hüledezve „800.000 budapesti idiótáról” beszél, és a város politikai kétarcúságáról mereng: „Budapest nagyvonalú, és ugyanakkor kisstílűen bunkó. Budapest istennő. Budapest proli.” A „proli” Budapest természetesen a Karácsony-pártiakkal azonos. De az úzvölgyi katonatemető megdöbbentő botrányából is arra következtetnek, hogy a románok prolik. „Nem európai nép, de nem is ázsiai, valami átmeneti jelenség, nem idevaló… Mint proli az úri kastély tükörtermében.” Ezektől a proliktól „egyszer, amikor Erdélyt visszavesszük, számonkérjük majd az összes galádságot. Mert visszavesszük. Igen.” 
A proliról több mindent lehet tudni azon kívül is, hogy büdös. Először is irigy. Kövér már 2002-es vereségüket is azzal magyarázta, hogy a szocik „a proli irigység és a nacionalista düh ötvözésével a prehumán ösztönökre” építettek, mert „a proli düh mindig a felül lévők ellen irányul”. 
Innen már csak egy lépés a kormánylap frissebb felismerése: a proli a jakobinusok és bolsevikok utódja. Olyan, mint a Lenin-fiúk, nem hiába volt a Tanácsköztársaság proletárdiktatúra. „A posztkommunisták fattyai szokták más házát elvenni” – ez ismét a Hír tévé Sajtóklubja. „Családi vagyonokon ülnénk” (mármint a nem-prolik), ha ezek nem vették volna el. 
Természetesen az ellenzék is proli. Már Horn Gyula is az volt, Bayer Zsolt 2001-es jellemzése szerint „egy utolsó büdös bunkó, egy angyalföldi proli”. Később egy szocialista politikus „tőrőlmetszett, szar, retek lumpenproli, a bolsevik rohadék prototípusa”, más lap szerint a DK elnöke „suttyó proli maradt”. Az ellenzéki pártok együttműködése „csak az elemi proli indulatok szításáról szól”.
Az úri dölyf terminológiáját boldogan szívja magába a mai újgazdagok pökhendi rendszere. Proli az, aki náluk rosszabbul él, és még elégedetlenkedni is mer. Vagyis lehetnek proletár prolik és akadémikus prolik is. A 888 írása szomorúan konstatálta: „Magyarországon alsó hangon él úgy kétmillió proli. De az is lehet, hogy még több.” Még borzasztóbb a Demokrata számítása: Budapesten „szó szerint percenként botlunk prolikba.” Szörnyű.
Tényleg, mintha volna valami régi jelszó a sok proli egymásra találásáról. „Ország prolijai, egyesüljetek!”, vagy ilyesmi. Lendvai Ildikó, volt országgyűlési képviselő 
Szerző
Lendvai Ildikó
Frissítve: 2019.09.28. 08:31

Segítünk, ne akadályozzák!

Cselédek, vissza a helyükre! De ott is fogják be a szájukat! Ezt üzente Éger István elnök a Magyar Orvosi Kamara nevében az ápolóknak. Az orvosok számára tartott Nagygyűlésén így fogalmazott: „Az orvosok nem avatkoznak az ápolásba, az ápolók se akarjanak orvosi kompetenciákat.” Felszólította a résztvevőket: „döntsék el, hogy orvosokkal vagy orvosi végzettséggel nem rendelkezőkkel (non-doktor, MSc. nővér) akarják-e a magyarokat gyógyítani pusztán takarékosságból?” 
Persze Éger elnöknek és a saját érdekükért lobbizó csapatának mit sem számít, hogy az MSc képzés már évek óta elfogadott szakirány. A kiterjesztett hatáskörű ápolók felkészítése 2017-ben indult meg, a képzés előkészítését a Magyar Rektori Konferencia Orvos- és Egészségtudományi Bizottsága irányította. A Magyar Szakdolgozók Kamarájának ott jelenlévő elnöke, ha szót kaphatott volna, mindezt elmondta volna. De nem kapott.
A kiterjesztett hatáskörű ápoló mesterképzés képzési és kimeneti követelményeit felsőoktatási szakértők dolgozták ki, a hatáskörbővítést lehetővé tevő rendelet 2016-ban jelent meg. A tervet az első pillanattól ellenezték a doktorok, így nem csoda, hogy a szükséges jogszabályi keretek kialakítása ezidáig nem valósult meg. A MOK láthatóan máig nem érti, hogy az ápolók szószólói nem non-doktorokról beszélnek, hanem olyan ápolókról, akiknek éppen a jelenlegi ápolási képesítésük nyerhet kiterjesztést. Az orvosokkal való közös megállapodás alapján, olyan tevékenységekre, amelyeket eddig orvosok láttak el. 
Tény, hogy az új kompetenciájú ápolók belépésével tabuk dőlnének meg. Például egy aneszteziológus orvosnak nem kell hetente horribilis pénzeket fizetni, bizonyos alacsony rizikójú esetekben az asszisztens dolgozik helyette. Most is ezt teszi egyébként, csak suttyomban. Ha magasabb felhatalmazású ápolók vezetnének ápolási otthonokat, ápolási osztályt, különösen a pszichiátriákon eltűnhetne a sokszor milliókért megvásárolható „mama suvasztás"-jelenség. A kiterjesztett hatáskörű ápolók jelenlétével a geriátriai ellátásban kevesebb lesz a vizeletinkontinencia, a felfekvés, megvalósulhat az idős emberek számára a gyógyszerbiztonság. A műtéti folyamatban a sebésznek segédkezhetnek, kiváltva egy szakorvos munkáját, aki ez idő alatt erősítheti sürgősségi ellátást. 
Orvosi szupervízió mellett, irányelvekben meghatározott esetekben komplex fizikális vizsgálatot végezhetnek. Vizsgálatokat rendelhetnek el, diagnózis felállítása, kezelési terv összeállítása, egyes gyógyszerek önálló rendelése lehet a feladatuk. Egyes gyógyászati segédeszközök felírásába, betanításába, az alapellátásban – orvosi szupervízió alatt – akut betegek, ügyeleti feladatok, krónikus betegek ellátásába lehet bevonni őket. Ezeknek a tevékenységeknek nagy részét most is elvégzik, csak titokban. Mert nincs, mondom, nincs orvos! Aki van, annak a tudását arra kellene használni, ami valóban orvosi feladat.
Az új munkakör bevezetésének feltétele a szakmai tudás és a törvényi biztonság. A biztosíték a jó ellátásra az etika: az ápolók felelősségvállalása a társadalom iránt, az állampolgárok iránt tanúsított tisztelet. A nem ártani elv ősi parancsa. Az igazságosság elve. A szakdolgozók etikai kódexe mindezt garantálja. Az új típusú ápolók megbízása a társadalomtól származik, és nem a gőgös orvosok érdekeiből ered. Sajnálatos, hogy a sárdobálás elveszi az időt az egészségügyi rendszer átalakításáról szóló vitától. Attól, hogy a magyar betegek helyzete jobb legyen.
A kiterjesztett hatáskörű ápolók esetében a „ne árts" elvének való megfelelés az államilag szervezett és felügyelt képzésben és az etikai kódex által megfogalmazott tézisekben van. Az ápoló elsődleges kötelezettsége elősegíteni, támogatni a beteg egészségének, biztonságának és jogainak védelmét. Ha ezt minden etikai kódex előírja, akkor hogyan szorgalmazhatja a MOK elnöke, hogy ne bízzák olyan emberek gyógyítását a kiterjesztett hatáskörű ápolókra, akik állapotuknál fogva nem igényelnek magasabb kompetenciájú ellátást? Amit persze azonnal megkaphatnak, ha állapotuk azt igényli.
A 2019-ben végzett kiterjesztett hatáskörű ápolók száma kb. 70 fő. Nem özönlenek leváltani a magyar orvosokat. Azonban tudnia kell a társadalomnak, hogy ezeknek az ápolóknak az átvett felelősséggel együtt is kevesebb lesz a fizetésük az orvosokénál, ha megkapják a felhatalmazást. Rájuk a szakdolgozói bértábla vonatkozik. Viszont a társadalom számára az egészségügyi hozzáférés lehetősége szélesebb lesz.
A XXI. században élünk. A világ boldogabb országaiban már megszűnt az atyáskodó, gőgös orvosvilág. Sötét középkori gondolatok sejlenek föl a fellebbent függönyök mögött, és egy régi naptár maradt a falon. A szerző ápolásetikus 

A cigány lány diplomája

Hosszú, fekete haja, őzbarna szeme van, csinos ruhája megfeszül a derekán, így még inkább elődomborodik a hasa, amin aggódó anyaként tartja tenyerét. Alig hízott, mondja, pedig majd megvész a főzött krémes süteményért, most is a cukrászdából jött, azért késett, meg kellett ennie két szeletet is a gesztenyés habosból. Hat hónap alatt csak két kilót szedett fel, ha így tartja az ütemet, szülés után sem lesz gond a plusz kilókkal. 
Ülünk egy teraszon, egy szabolcsi kisváros kifőzdéjének sátorponyvái alatt. Kora délután van, szemben velünk egy óvoda, anyák jönnek a gyerekekért. Minél keletebbre jövünk az országban, annál inkább léteznek az archaikus törvények, a nő dolga a gyerek meg a háztartás, a férfié a családfenntartás, a munka. Itt csak elvétve látni kosarat cipelő apát, de ha mégis, az rendszerint a fiatalabb nemzedékből való. 
A cigányoknál még hierarchikusabb a rend, a négy nagy családot itt egy-egy férfi vezeti, ha nem is mondják vajdának, annak tartja őket mindenki. Nehéz is volt megszokniuk a hosszú, fekete hajú, őzbarna szemű lányt, aki most egyfajta hidat kovácsolt közéjük, elérte, hogy ne egymás ellen, hanem egymással vállvetve álljanak ki magukért, s legalább egy olyan képviselőt juttassanak be az önkormányzatba, aki értük is szót emel. S persze közösen álljanak ki a szomszéd faluból idetelepült, darutollas kalapjáról meg a a cigányok vegzálásáról elhíresült volt polgármester ordas eszméi ellen. 
Szórólapozik, tüntetést szervez, tüzes beszédet mond. 
Aktivista, pedig lehetne óvónő is. A végzettsége megvan hozzá, egyetemi, ráadásul nemzetiségi szakirányt is választott, tudva, hogy jól jön az majd egy olyan városban, ahol a kisgyerekek egyre nagyobb hányada hátrányos helyzetű, s emiatt speciális törődést igényel. Diplomája azonban évek óta a fiókban hever, végzettségének megfelelő munkát eddig nem kapott. 
Mondhatnánk, egyedi helyzet, de nem az. 
Húga ugyanott, ugyanezt a szakot és szakirányt végezte, imádja a gyerekeket, sosem képzelte magát másnak, mint óvónőnek. Egyiküknek sem volt könnyű az egyetemre járás költségeit előteremteni, délutánonként, este, hétvégén dolgoztak, volt, hogy három munkahelyen is, csak hogy lépést tarthassanak jobb körülmények közül érkező társaikkal, megvehessék a tankönyveket, kifizessék a kollégiumot, az étkezést. A diplomát mindketten szépen megünnepelték, majd elkezdtek az önéletrajzukkal házalni.
Közmunka. Ezt ajánlották fel mind a kettőjüknek. Ő büszkeségből nem, húga azonban belement, s így dolgozott három hónapig egy óvodában, a rendes munkabér töredékéért. A gyerekek imádták, a szülők szerették, kolléganőivel is jól kijött. Hallotta, hogy egyszerre négy üres óvónői álláshely is van a városban, beadta hát újra a pályázatát, hátha a közmunkás-óvónőből végre normális-óvónő lehet, hisz ezért tanult, erről álmodott. 
Az állások egyikét sem kapta meg. 
Indoklás nincs.
Szerző
Doros Judit