A magyar kormánynak mindenről csak a migránsok jutnak az eszébe. Azt mondja, szó sincs összeférhetetlenségről, érdekek megengedhetetlen ütközéséről Trócsányi László esetében. Valójában azért ütik a magyart, mert ellenzi a bevándorlást.
A biztosjelölt értelemszerűen részt vett a Nagy és Trócsányi ügyvédi iroda tevékenységében. Ez az iroda kapta meg a Paks II. atomerőművel kapcsolatban a Miniszterelnökséggel tavaly kötött szerződést, amikor Trócsányi igazságügyi miniszter volt. Ennek az irodának a társtulajdonosa az igazságügyi miniszter személyi tanácsadója lett, amikor Trócsányi továbbra is a cég 12,6 százalékát birtokolta. A magyar biztosjelölt igazságügyi miniszterként óhatatlanul szerepet játszott abban, hogy az Egyesült Államok előzetes kiadatási kérelme ellenére a magyar fél Moszkvának adott ki orosz gyanúsítottakat, akiket aztán hazájukban szabadon engedtek. És akkor még nem említettük azokat törvényeket, amelyeket Trócsányi minisztersége alatt fogadtak el, és amelyek alapul szolgáltak a Magyarország elleni jogállamisági eljárás kezdeményezésére. De ez mind nem számít, igazából a bevándorláspártiak bosszújáról van szó.
A román biztosjelölt ügye azért akadt meg, mert elmulasztott feltüntetni közel egymillió eurónyi hitelt, aminek az oroszlánrészét arra kapta, hogy házat építtethessen családja számára. Korábban visszalépett az eredeti lengyel biztosjelölt, az államfő kabinetfőnöke és külpolitikai tanácsadója, arra hivatkozva, hogy Varsónak az agrárügyi tárcát ajánlották fel az Európai Bizottságban, ahhoz pedig ő nem ért.
Mi a közös Magyarországban, Romániában és Lengyelországban? Ezt a három uniós tagállamot szokták elrettentő példaként emlegetni a jogállamiság szempontjából. Ha van mögöttes megfontolás a történtek mögött, akkor az nem a migrációval kapcsolatos.