kampány;kormánysajtó;

2019-09-28 08:08:00

Csuklyák és nyuszifejek

Talán emlékszünk még azokra a daliás időkre, amikor a pártok egy-egy választás előtt etikai kódexekkel kísérleteztek. Még tavaly is próbálkoztak ilyesmivel egyes helyeken, de az akcióknak már hírértékük se nagyon volt. 

Öt évvel ezelőtt például a Jászberényben induló Szekeres Imre készített egy kódexet, és csak azért idézem ide, hogy együtt mosolyoghassunk a naivitásán. 1. A 2014-es országgyűlési választási kampány során és a választási eljárásban betartom az alkotmányos előírásokat és törvényeket. Mindent megteszek annak érdekében, hogy a választópolgárokat a választásokon való részvételre ösztönözzem. 2. A választási kampány céljának azt tekintem, hogy jelöltként bemutassam elképzeléseimet, valamint hogy ismertessem, értelmezzem és ütköztessem politikai programomat. 3. Tartózkodom más jelöltek lejáratásától, és ilyen céllal másokat sem bízok meg! Emellett a magam részéről tartózkodom minden olyan tevékenységtől, amely a többi jelölt és a választópolgárok magánéletének megzavarásával jár. 4. Más jelöltek és szervezeteik választási gyűléseit és egyéb rendezvényeit nem zavarom meg. 5. A  választási propagandaanyagaimat jól felismerhető és mással össze nem téveszthető módon sajátomként jegyzem, tartózkodom a névtelen, beazonosíthatatlan szórólapok terjesztésétől. 6. Sem kampányt, sem más politikai tevékenységet nem folytatok a választási eljárás során egyetlen közintézményben sem.

Bízvást állíthatjuk, hogy a hat pont egyike sem valósult meg. Olvasmányélményeimből persze tudom, hogy a világon csaknem mindenütt vannak a választási kampánynak vadhajtásai, de ma Magyarországon lassanként ott tartunk, hogy csak vadhajtások léteznek. Hovatovább a „szakemberek” már nem is gondolkodnak normális, fogalmazzunk így: etikus kampányban, azzal ugyanis nem lehet bekerülni a médiába. Ott tartunk, hogy csuklyás és nyuszifejes aktivisták igyekeznek médiahőssé válni, vajmi keveset törődve azzal, hogy akciójuk kulturális szintje sosem tapasztalt mélységekben jár. 

Az igazi baj azonban nem ez. Ezeket a mozijeleneteket még csak-csak túléljük, feltehetően nem is befolyásolják a választói szándékot. Hanem azzal a hazugság-özönnel nehéz mit kezdeni, amit a kormányzat ráönt az emberekre. És ehhez az Orbán-féle adminisztrációnak meg is van minden eszköze: korlátlan mennyiségű pénz és a nyilvánosság befolyásolására alkalmas felület. E téren, nyugodtan kijelenthetjük, a világ élvonalába tartozik Magyarország, a magyar miniszterelnök méltó versenytársa az amerikai elnöknek és a brit miniszterelnöknek. Sőt előttük is jár, hiszen sem Trump, sem Johnson nem képes országa sajtójának több mint kilencven százalékát uralni, irányítani. 

Az állami és állampárti sajtó gátlástalan hazugságaihoz képest már-már romantikus csínytevésnek látszik, ha valaki csak az arcát takarva igyekszik zavart kelteni. Az a csuklya majd lekerül az elkövetők fejéről, az eltorzított média azonban sokáig itt marad közöttünk. Csak a történelmi tapasztalatainkban bízhatunk: nem örökre.