Meghalt José José, a „dal hercege”

Publikálás dátuma
2019.09.29. 16:35

Fotó: HECTOR MATA / AFP
A népszerű mexikói énekes 71 éves korában hunyt el.
Elhunyt 71 éves korában rákbetegség következtében a népszerű mexikói énekes José José, akit „a dal hercegeként” emlegettek – írta meg a BBC News vasárnap. A mexikói kulturális minisztérium olyan énekesként méltatta, akit nagyon szerettek a mexikóiak. Pályafutása öt évtizedet ölelt fel, szívszorító balladáit szerették a legtöbben. Dalaiért számos alkalommal jelölték Grammy-díjra. José José dalszerzőként is befutott és alkalmanként színészi feladatokat is vállat. Eredeti neve José Rómulo Sosa Ortiz volt, a hetvenes években került a latin-amerikai toplisták élére olyan dalaival, mint az El Triste. A nyolcvanas évek elején jelent meg Secrets című albuma, amely karrierje legnépszerűbb állomása lett. A Latin Lemezakadémia a zenei kiválóság díjjal jutalmazta 2004-ben a Latin Grammy-díjak átadásán, és még abban az évben a hollywoodi Hírességek sétányán is csillagot kapott. Az énekes 2017-ben jelentette be rajongóinak, hogy hasnyálmirigyrákban szenved. Szombaton hunyt el egy dél-floridai kórházban. Halálhírére rajongói tömegestől rótták le tiszteletüket Mexikóvárosban az énekes szobránál. Virágokat helyeztek el, és dalait énekelték. „Szomorú, hogy eltávozott” – nyilatkozta a sajtónak Andés Manuel López Obrador mexikói elnök.
Szerző
Témák
énekes Mexikó

Jordán Tamás bejelentette, mikor fejezi be színházvezetői pályafutását

Publikálás dátuma
2019.09.29. 11:17

Fotó: Draskovics Ádám
A szombathelyi Weöres Sándor Színház alapító-igazgatója leköszönése után is segítené a teátrumot.
Jordán Tamás mandátuma 2021. január végén jár le a szombathelyi Weöres Sándor színház színház élén.  „Annyit tudok, hogy nem akarok már igazgató lenni. Voltam direktor a Merlinben, a Nemzeti Színházat is vezettem, itt Szombathelyen is sikeres, de rögös utat tudhatok magam mögött" - nyilatkozta a Borsnak a színész-igazgató. Jordánnak két vágya van még, mielőtt becsukja maga mögött az igazgatói szobájának ajtaját. Nagyon szeretné, ha fél évvel megtoldanák az igazgatói megbízatását, hogy ne az idény kellős közepén legyen váltás a poszton. Szerinte nem volna jó senkinek, ha félidőben cserélnék le a csapatkapitányt. A másik vágya, hogy olyan új ember álljon a színház élére, akivel továbbra is együtt vagy mellett dolgozhat. Jordán Tamás 2007-ben alapította és azóta is vezeti a szombathelyi Weöres Sándor Színházat. A város fideszes vezetése 2017-ben próbálta megbuktatni, de nem sikerült. 
Szerző

Messziről jöttek - Rocco és fivérei a Nemzetiben

Publikálás dátuma
2019.09.28. 11:35

Fotó: Szalmás Péter
Vidnyánszky Attila rendezése, a Rocco és fivérei látványos térben, filozófiai ellenpontokkal, nyers, sokszor már túlzó, harsány effektekkel dolgozik, ugyanakkor többször képes költői víziót teremteni.
A több szintes, sok zuggal és titokkal teli tér, a produkcióban egyszerűen ukrán építészként emlegetett Olekszandr Bilozub munkája az egyik kulcsa Vidnyánszky Attila Rocco és fivérei című előadásának. A rendező régi munkatársáról van szó, jól értik egymást. Ez a több szintűség sok mindent szimbolizálhat. A városi hierarchia felépítésétől, egy metropolisz átláthatatlanságán át, a vidékiség örök vesztes pozícióján keresztül, számtalan variáció adódhat. Bilozub díszlete ezeket az asszociációkat képes is megteremteni, bár a hatalmas acélszerkezet elemeit néha húzogatják, ez kissé kizökkentheti a nézőt. De ez a díszlet kétségkívül sok mindent tud.
Ez elmondható az előadás szövegének a konstrukciójáról is. Alapvetően a híres 1960-as Visconti-film forgatókönyvére épít, ám bekerültek bizonyára ellenpontként, vendégszövegek is, mégpedig Julian Rosefeldt tavaly a Magyar Nemzeti Galériában is bemutatott filmjének szövegrészletei, és hozzágyűjtött más anyagok (dramaturg: Verebes Ernő), amelyekből az izmusok fő célkitűzései bontakoznak ki, illetve a különböző művészetfelfogások néhány mondatos sűrítményei. Ezeket többen, leginkább az Amelie-t alakító Udvaros Dorottya tolmácsolja egészen elképesztő koreográfiai elemekkel színesítve. A szövegek egyrészt egy sajátos művészettörténeti utazásra hívnak, másrészt arra is engednek némiképp következtetni, hogy miként jutottunk el a máig, mennyi mindenben hittünk, vagy hittek mások és emiatt nincs is abszolút igazság. Ki ezt vallja például a művészetben, más pedig teljesen különbözőt.
És ebben a sokszínű, kaotikus közegben kellene a dél-olaszországi kis faluból Milánóba érkezett Parondi fivéreknek megtalálni a helyüket. A vidékiség, sőt a határon túliság a rendező állandó alapélménye és küzdelme is, ebből pedig sérelmek, háborús helyzetek következnek. Az előadásnak ezek a legnyomasztóbb és legelkeseredettebb részei, vagyis hogy a beilleszkedés szinte lehetetlen. A bűnössé váló Simone-ról (Bordás Roland) azt mondják a darabban, hogy „a gyökerei egészségesek voltak, de a mérges növények megfojtották”. Roccóról (Berettyán Nándor) pedig, hogy „egy szent, de ugyan mit tehet e földön? Ő senki ellen nem akar vétkezni. Ő mindig mindenkinek megbocsát. Pedig nem szabad mindig megbocsátani.”
A helyzet persze ennél jóval árnyaltabb. Számomra a csaknem négyórás előadás legsűrítettebb pillanatai azok voltak, amikor a rendezés történetet mesélt, illetve folyamatot ábrázolt. Hogyan is jutottunk el idáig, a bűn miként válhat sodró lavinává, illetve, aki tiszta akar maradni az is valamilyen formában besározódhat. A produkció jellemzője a verbális és a vizuális többszólamúság. És nem beszéltünk még a bokszról, ami a rendező másik személyes szenvedélye. Itt bokszolnak is rendesen a színpadon, nem mímelik, törekednek a hitelességre. Erős jelenlét még a Nadia-át játszó Barta Ágnesé, aki a kiszolgáltatottság szinte minden árnyalatát felvillantja.
Ha már az elején a látványról, mint kulcsról beszéltünk, számomra ugyancsak lényeges az anya figurája Bánsági Ildikó zsigeri alakításában. Bánsági gesztusa, ahogy kétségbeesetten próbálja összetartani azt, amit képtelenség, egy hatalmas kiáltásnak is beillik. Túlmutat hangzatos családpolitikán, kevésbé hiteles szlogeneken. Egyszerűen az emberit, az életre reagáló ősi reakciót mutatja.
És ezen a szinten nem lehet hazudni. Infó: Rocco és fivérei Nemzeti Színház Rendező: Vidnyánszky Attila
Szerző