Ahogy itt állunk a tér szélén, jó lenne értelmes kapaszkodókat is találni. Mert a hitekből és tévhitekből, kétoldali kultúrharcból, a sejtésekből továbbá a főként az információ elhárításokból kihámozható, hiányos információmorzsákból összeálló harcmezőn nehéz átvergődni. Rosszat akarhattak például, akik Pest egyik legrégebbi terére igaziak helyett óriás porcelánfákat telepítettek? Cinizmus, nem tudás, rafinált allegóriarendszer vagy tényleg az a naiv jót akarásból összerakott ízlésficam, amire nem is szívesen gondolnánk?
Csak állunk az új József nádor tér sarkán és (képzeletben) széttárjuk a kezünket.
Először is nem árt az elvi alapállásból néhány pontot megvilágítani. Az építészetkritikus mitológiájában az építész a szobrászhoz, meg a festőhöz hasonlóan szerepel, mintha tényleg minden rajta, a Formák Karmesterén múlna. Pedig a homlokzatok és mélygarázsépítések mögött/alatt legtöbbször inkább nagy pénzek és hatalmi hétköznapok alakítják az alakítandót. Aztán lehet majd itt lejjebb esztétikázni, az építészet ezúttal sem saját jogán, hanem a nagypolitika kénye-kedve és logikája szerint lett a közbeszéd tárgya.
Előre leosztva a lapok: a Magyar Nemzet például – nyilván főleg a beruházó píárközleményére alapozva – simán átveszi, hogy „a József nádor tér felújítása során kiemelt szempont volt, hogy a névadójához méltó, impozáns arculatot kapjon, a park funkciója minél inkább előtérbe kerüljön..(…) a Herendi- és a Zsolnay Porcelánmanufaktúra egyedi díszkútjaival pedig a tér igazi ékköve lett Belvárosnak” továbbá „a tér átépítése során 54 fát telepített az önkormányzat (…) a fák Belváros többi jelenleg is felújítás alatt álló prominens teréhez hasonlóan, az életterüket és föld alatti vezetékrendszerek biztonságát óvó, a városi környezethez tökéletesen illeszkedő gyökércella menedzsment rendszerrel kerültek elültetésre”.
Értik, ugye? - impozáns és gyökércella menedzsment rendszerrel kerültek elültetésre. Semmit sem tudhatunk meg viszont arról, miért kellett mind egy szálig kivágni a gyökércella menedzsment nélkül is terebélyes, régi fákat, továbbá kinek a közbenjárására és miért éppen ez a két óriásporcelán került ide és nem valami egészen más? Hol a logika abban, hogy a Nemzet Főterétől egy kilométerre már elhalnak a NER 1944 előtti állapotokhoz visszanyúló szigorú szabályai?
Végignéztem például a Fortepan ingyenes archív fotó gyűjteményét, ahol már 1890-ben is hatalmas lombok közé bújt a tér, névadójának és ihletőjének a szobra éppen csak kimagaslik. A XIX. század elején még csak Sóhivatal vagy Só térnek nevezték az itteni pesti sóhivatal és a hozzátartozó sóraktár miatt (a régi épületek emlékét a közeli Harmincad utca neve őrzi, egy másik pedig a nádor feleségéről Mária Dorottyáról kapta a nevét).
József, majd József nádor tér azután lett, hogy névadója mint a Szépítőbizottmány vezetője a szűkebb és tágabb környezet átalakításának terveit személyesen nyújtotta át a császárnak. (De ő rendezte a Városerdőt parkos Városligetté, ő telepített Alcsúton arborétumot és a Margit-szigetet is ő kezdte szelídíteni.) Szóval fáktól övezett népszerű városi sétatér volt már 150 éve is az, amiből most lényegében egy alaposan feldíszített mélygarázsfedés lett.
Mert mélygarázsnak lennie kellett, hiszen ezt már jóval a fideszes kerületvezetés előtt lehatározták, aztán pedig különösen fontos lett akkor, amikor jóbarátunk, az FBI által is keresett arab üzletember, Ghaith Pharaon szállodát kívánt formálni a lassan 20 éve üresen álló, egykori Postabank-székházból. Pharaon halála óta magyarországi ingatlanjainak sorsáról nem sokat tudunk, a mélygarázs és vele az átszabott tér viszont elkészült.
Egy bekezdés erejéig ugorjunk még vissza fotókhoz. Feltűnő, hogy igazi fotó helyett még mindig sok a fellelhető látványkép. Annyit már talán minden újságolvasó kapisgál, hogy a látványterv a leendő valóság (erősen vágyott) égi mása, de nem a valóság. Vizuális reklám, ami nagyon el akar adni valamit. A néző akaratlanul is valóságosnak látja a látványtervet – ezúttal történetesen a József nádor tér magas fákkal bőven körberakott látványtervét -, mintha a készítők mégis röstellnék kicsit a tér fátlanítását. (Mert a gyökércella menedzsment csak évtizedek múlva vezet azokhoz a magas fákhoz, ha ….)
Élő fák helyett tehát porcelánfák. Lehet csodálni őket és hüledezni, de mindkettő Zsolnay és egyben téridegen. Ráadásul másolatok, egyikből egy- egy már a veszprémi belvárosban illetve onnan kissé távolabb az ottani sportaréna melletti körforgalomban is áll, a másik az erdélyi Herkulesfürdő Zsolnay-kút másolata, ami valaha egy fürdő előcsarnokát díszítette – de kit érdekel ez már, hiszen szökőkút ez is, az is.
Egy historikusan negédeskedő tér a XXI. században, ahol nagyjából mit is lehet csinálni? Sétálni, jól nevelten padra ülni és csodálni, ami körülvesz. A sokféle térkő mintával övezett fennköltség közben vegyük azért számba azt is, ami egy mai térről hiányzik. Nincs például napelemes telefontöltő, de még köztéri wifi sem, annyira exkluzív itt minden, hogy a kutyásokra gondolni nem illik. A József nádor téren állt az egyik első pesti – és díszes – közvécé pavilon, ez sem lett követhető hagyomány. A facsemeték között maradtak felszíni parkolóhelyek, van néhány ivókút is, az erre haladó bringások azonban készüljenek arra, hogy az itteni kerékpártárolók csak a "kerékpárok rövid távú tárolására" alkalmasak.
Végül elmaradt ellenpontozásként jöjjön röviden, amit Mélyi József írt az Élet és Irodalomban:
„Mélygarázs épült, ezért átalakították a József nádor teret. A felszíni felújítás következményeként jelenleg ritkásabbak a lombok, több a madártávlatból jól mutató térkő. (…) A cégkutak kihelyezése rámutat arra, hogy a tér itt hagyományos értelemben elvesztette köztér jellegét. A köztér így turisztikai, nemzeti vagy adott esetben nemzetbiztonsági érdekkel kasírozva bármikor, magyarázat nélkül kisajátítható. S ez a jelenség ugyanúgy befolyásolja a köztér jövőjét, mint a szimbolikus terek eljelentéktelenedése."
Ezzel viszont nem tudok nem egyetérteni.
