Jégvarázs-alapok 82 tételben - indul az NHL

Publikálás dátuma
2019.10.02. 11:55

Fotó: Patrick Smith / Getty Images
A címvédő St. Louis és a tavalyi bajnok Washington rangadója nyitja az idényt az észak-amerikai profi jégkorongligában.
Csütörtökre virradóra időben legkorábban a Toronto-Ottawa ontariói csatával, valójában négy mérkőzéssel – köztük a regnáló és a tavaly bajnok, vagyis a St. Louis és a Washington rangadójával – megkezdődik az NHL, az észak-amerikai jégkorongliga új szezonja, melynek csapatonkénti 82 meccses alapszakasza áprilisig tart, végül valamikor júniusban a győztes csapat 101. alkalommal emelheti magasba a világ legértékesebb hokitrófeáját, a Stanley-kupát. 
Melyet a nyár eleje óta a St. Louis Blues mondhat magáénak: az 1967-ben alapított, Mississippi parti egylet fennállása során először triumfált, s a város így csatlakozott ahhoz a nagy hatoshoz – New York, Los Angeles, Chicago, Philadelphia, Boston, Detroit -, melynek csapatai mind a négy profi sportágban, azaz amerikai futballban, baseballban, kosárlabdában és jégkorongban is diadalmaskodtak már. Ennél is nagyobb bravúrt jelentene azonban, ha sikerülne megvédenie a címét a tavalyi szezon csodacsapatának – január elején még ligautolsóként szégyenkezett a Blues, hogy aztán a nem sokkal korábban kinevezett Craig Berube vezetésével meg sem álljanak a csúcsig, a finálé utolsó meccsén Bostonban győzve -, amire a veretesebb gárdák közül is csak kevesen voltak képesek: ebben az évezredben még csak a Pittsburgh tudott duplázni 2016-ban és 2017-ben.
Az alap persze adott, hiszen a csapat magja együtt maradt, azaz a rájátszás MVP-jének, a legjobb játékosnak is megválasztott Ryan O’Reilly, a tartalékcsapatból előhúzott csodakapus, Jordan Binnington, a vajkezű Vlagyimir Taraszenko, a hátul stabilitást adó Alex Pietrangelo és a többiek akár hasonló szezonra is képesek lehetnek, mint egy éve, ám valljuk be, meglepetés lenne, ha a Stanley-kupadöntője után megint arról kellene írni, mekkorát szólt a Blues. 
Melynek igazán komoly kihívói Keletről érkezhetnek. A Metropolitan-csoportból az Alekszandr Ovecskin vezette Washington ugyan eddig csak egyszer lépett elő alapszakaszmenőből rájátszás-főszereplővé – tavaly végre a fővárosba került a Stanley-kupa -, ám miután a húzónevekévek óta változatlanok, akár vérmes reményeket is szövögethet a gárda. Kellemes meglepetést okozott legutóbb a Carolina, s a Hurricansnak sikerült megtartania a csapat Montreal csábította agytrösztjét, a finn Sebastian Ahót, a New Jersey pedig a draftelső Jack Hughes mellett többek között a liga egyik topvédőjével, P. K. Subbannel erősödött. Az Atlanti-csoportban a nagydöntős Bostonra ismét szép hónapok várhatnak, a Torontónak sikerült magához láncolnia az asszisztkirály Mitch Marnert – és persze maradt John Tavares és Auston Matthews is -, ráadásul rutinosabb is lett a fiatal zseniket összegyűjtő Maple Leafs, így nem reménytelen, hogy 1967 után ismét harcban lehet a végső sikerért. Persze ehhez a Tampát is maga mögé kell utasítania, s a Lightning az idén is brutál erősnek tűnik, a rájátszás garantált, ám meg kellene tanulnia, hogy a playoff más kávéház, míg a másik délibe, a Floridába a négyszeres Stanley-győztes tréner, Joel Quenneville lehelhet életet.
Nyugatról kevesebb veszély leselkedik a St. Louisra, bár az igazán komoly kihívók éppenséggel csoporton belülről érkezhetnek. A Centralban ugyanis a Colorado és a Dallas is mer nagyot álmodni: az Avalanche Nathan MacKinnon, Gabriel Landeskog és Mikko Rantanen mögé – bár a finn egyelőre Svájcban duzzog a nagyobb fizetéséért… - végre érdemleges sorokat tudott összeeszkábálni, igaz, kapusposzton gondjai lehetnek, a Stars pedig az amúgy sem gyenge keretébe csábította az olimpiai- és világbajnok, Stanley-győztes - az elmúlt években sokszor sérült… - Corey Perryt Anaheimből. Elvileg a Winnipeg is favoritok közé számítana, ám a Jets ezer sebtől vérzik: gólgyárosa, Patrik Laine szintén Svájcból üzenget, hogy feljebb vágyik a második sornál, míg legjobb bekkje, Dustin Byfuglien éppen a visszavonulását fontolgatja – pedig Manitobában akár a bajnoki címről is beszélhetnének. A Pacific-csoport viszont haloványabbnak tűnik a korábbinál, az Anaheim például látványosan új csapat építésébe kezdett, San Joséban pedig vélhetően ismét be kell érni majd a titkos, ám végül elvérző favorit szerepével. 
Szebb időszak várhat viszont a nyugat-kanadaiakra: az Edmonton végre talán hátul is stabilizálódhat, s akkor az elöl ellenállhatatlan Connor McDavid vezetésével messze juthat, a Vancouverben is bíztató a fiatalok okos elegye, a Calgary pedig már tavaly is villant, s az idénre még a ballasztot is kidobálta, így nemcsak a Nyugati-főcsoportban óvakodhatnak tőle. 
Nyárra kiderül, jogos volt-e a félelem.
Szerző
Témák
jégkorong

Babosék továbbjutottak Pekingben

Publikálás dátuma
2019.10.02. 10:08

Fotó: babostimea.hu
Babos Tímea Kristina Mladenoviccsal bejutott a legjobb nyolc közé a pekingi tenisztorna női párosversenyében.
A viadalokat szervező WTA honlapja szerint a magyar, francia páros mindössze három játékot engedett a Peng Suaj, Vang Ja-fan hazai kettősnek. Babosék hatszor is elnyerték az ellenfél adogatását.
Babos Tímea és Kristina Mladenovic erőnyerőként „jutott túl” a nyitó fordulón. A második kör legelején mindkét páros elveszítette adogatását, 2:2 után viszont már esélye sem volt a kínai ellenfélnek. Babosék az ötödik gémben 40-re, 4:2 után pedig 30-ra brékelt. A szett utolsó játékát 15-re nyerte a magyar-francia kettős - számol be a magyar teniszező honlapja.
A második szettben a második helyen kiemelt páros adogatóként esélyt sem adott a kínai játékosoknak, majd háromszor is brékelt. A találkozó 58 percig tartott.
A világbajnok páros a negyeddöntőben a japán Aojama Suko, Sibahara Ena duóval találkozik.
A végső sikerre is esélyesnek tartott párosok közül már a második fordulóban búcsúzott a héten még világelső, idei wimbledoni bajnok cseh Barbora Strýcová és a tajvani Hszie Szu-vej, valamint a US Open-győztes belga Elisa Mertens és a fehérorosz Arina Szabalenka.  

Eredmény: páros, nyolcaddöntő:

Babos Tímea, Kristina Mladenovic (magyar, francia, 2.) - Peng Suaj, Vang Ja-fan (kínai) 6:2, 6:1

Frissítve: 2019.10.02. 13:00

Már a kormányban is látják, hogy ez így nem lesz jó: szigorúbban ellenőrzik a sportakadémiákat

Publikálás dátuma
2019.10.02. 09:00

Fotó: pfl.hu
Rendelettel kívánja szabályozni az állami milliárdokból létrehozott és működtetett sportakadémiákat a kormány, értesült a Népszava.
Az Eurostat 2017-es adatai összegző jelentése szerint Magyarország költi arányaiban a legtöbbet sportra az Európai Unióban: a büdzsé 2,5 százaléka megy valamilyen sportfejlesztésre, ami az uniós átlag három és félszerese. Az évenkénti több száz milliárdban mérhető összeg azonban komoly megütközést kelt a társadalom egyes részeiben. Ennek tudható be minden olyan kezdeményezés népszerűsége, amely a kormány kedvenc pénzköltésének kordába terelését célozza. Ilyen volt anno a Nolimpia című momentumos indítvány sikere, valamint az, hogy a főpolgármester-választási kampányba beemelt – és jelenleg is tartó – stadionstopot ugyancsak tömegek támogatják aláírásukkal.
Információink szerint az állami százmilliárdok hasznosulásának sikerét ma már a kormányzat felsőbb szintjén is megkérdőjelezik, de legalábbis látják a rendszer hibáit. Ezt jelzi a Népszava információja, mely szerint jövő év elején kormányrendelettel igyekeznek egységesíteni a sportakadémiák működését. Ezzel az állam tulajdonképpen tulajdonosként próbál majd beleszólni a ma gyakorlatilag teljes függetlenséget élvező akadémiák életébe. 
A pénzügyi elszámolás szigorítása mellett a humánerőforrásra, az infrastruktúra-üzemeltetésre és magára a szakmai munkára is kiterjedne az ellenőrzés. Már magát az akadémia elnevezés kiérdemlését is egy minőségellenőrző feltételrendszer teljesítéséhez kötnék, ami mutatja: az ilyen-olyan akadémiákon folytatott szakmai munka nem mindenhol üti meg azt a szintet, amit a milliárdos támogatások után elvárni lehetne. A számonkérés teljes hiánya miatt például bevett gyakorlat a szövetségek részéről a légből kapott és vad ígérgetések bemondása; a valótlanságoknak és az eredménytelenségnek azonban soha sincs semmilyen következménye. Az ellenőrzés elmaradása lehet az egyik magyarázata, hogy az akadémiai képzés egyelőre nem hozta el a várt sikert: olyannyira, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság a második világháború utáni játékokat tekintve a legkevesebb magyar éremmel számol Tokióban. A MOB szerint tizenhárom dobogós helyezés várható, ez kettővel kevesebb az egyértelműen kudarcnak nevezett 2016-os riói éremszámnál (8 arany, 3 ezüst, 4 bronz).
„A MOB fontosnak tartja, hogy a rendelkezésre álló tényekből kiindulva reális kép szülessen a kilátásokról” – olvasható a MOB összegzése abban a szakmai anyagban, amely az olimpiai sportági szövetségek beszámolói alapján készült.
A Nemzeti Kézilabda Akadémia növendékei az akadémia sportcsarnokában Balatonbogláron
Fotó: Varga György / MTI
A képet lehetne azzal árnyalni, hogy a brutálisan nehéz kvalifikációs sorozatok miatt a következő olimpiára sokkal nehezebb kijutni, mint bármelyik korábbira, ami igaz is. Csakhogy a legtöbb ellenfél a magyarhoz képest akár nagyságrendekkel szerényebb körülmények között éri el a tokiói repülőjegyet. Az elfolyó összegek nagyságának érzékeltetésére egyetlen adat: a felsőoktatásra fordított évenkénti keretösszeg nagyjából a fele a sporttámogatásokra fordított összegeknek, ami egyúttal mutatja a kormányzat felfogását a minőségi oktatásról.
A miniszterelnöki vízió szerint a sport ügye olyan nemzetépítő stratégia, amelynek felkarolása minden magyar érdeke. De a kilenc éve tartó „nemzetépítés” sikere egyelőre nehezen mutatható ki, jelenleg egyetlen olyan sportág sincs, ahol a majd évtizednyi kiugró sporttámogatás nemzetközi szinten is érzékelhető áttörést hozott volna. Ráadásul a pénzt sokszor nem oda csoportosítják, ahol a legjobban hasznosulna, és akkor még a rendszer ügyeskedőit, haszonlesőit nem is vettük bele a szórásba. Van olyan sportág, ahol nemrégiben még 22 akadémia működött, ami az ország méretéből, lakosainak számából adódóan teljességgel indokolatlan pénzszórás. Tudtunkkal eddig egyetlen szövetség (a kosarasoké) akadt a magyar sportban, ahol önkorlátozást vezettek be, és minőségellenőrzéshez kötötték az akadémiai működést, illetve ezt a titulust a pénzügyi támogatással együtt megvonták az arra alkalmatlan intézményektől.

Nem reagál az EMMI

Lapunk szerette volna megtudni, hogy a készülő kormányhatározat előkészítésében mennyi szerep jutott az EMMI Sportállamtitkárságának. Tud-e az EMMI a kormány terveiről vagy kimaradt az előkészítésből? A minisztériumba múlt csütörtökön elküldött kérdéseinkre keddi lapzártánkig nem érkezett válasz. 

Szerző