Országlátás

A korszerű történettudomány szerint a Szent Jobbot az István után majd’ száz évvel uralkodó Kálmán király idejében „csinálták”, egyszerű politikai-legitimációs okokból. Már ez is elég kiábrándító tény annak tükrében, hogy 2020-ban ezt a természetes módon mumifikálódott emberi testrészt fogják végighurcolni az országon, amikor az 1938-as nagy sikerre való tekintettel hazánk nemcsak az Eucharisztikus Világkongresszust rendezi meg újra, hanem a Szent Jobb turnéját is.

Mindez értelemszerűen a Horthy-kultusz jegyében történik majd, de azért jegyezzük meg: a legkevésbé sem Horthy szellemében. Az 1938-as év szervezői adtak ugyan a külsőségekre, de ezt elsősorban emberi erőforrásokkal oldották meg. A huszonkét városba ellátogató ereklyét tizenhat koronaőr plusz egy parancsnok kísérte, az állomásokon négy, sőt olykor nyolc pap cipelte le a vonatról az üvegfalú ládát, Pálmonostora és Szeged között pedig ötven kilométeres sorban álltak az iskolások, és élő telefonként továbbították a hírt, hogy „Jön István király!”.

A vonatot magát viszont speciel megoldották 150 ezer pengőből. Ennyiből kijött az aranyozással díszített, selyemmel bélelt, Szent Koronával megfejelt, üvegfalú vagon, az „Arany vonat”, amely elé és mögé akasztott egy-egy luxuskocsit a MÁV. Az új gőzmozdony által húzott szerelvény aztán speciális menetrend szerint, sok tízezer ember örömére füttyögte keresztül-kasul az országot.

Mindebben csak az az érdekes, hogy Danyi Pál egyetemi docens artortenet.hu honlapján utána lehet nézni: a 150 ezer pengő mai áron 128,8 millió forint. Ehhez képest a Nemzeti Múzeum most 330 millióért gyártatja újra ezt az „országlátó” vagont. Az is jó kérdés, hogy honnan az árkülönbség – de még jobb, hogy nem lehetne legalább a pénz egy részét olyan valódi múzeumi feladatokra költeni, mint gyűjteménygyarapítás, kiállítás vagy éppen digitalizáció?