Kisajátítók

Sokan azt gondolják, a saját tulajdonukhoz joguk van. Tévednek. Ha a helyi hatalom meg akar szerezni valamit – házat, lakást, vagy akár egy üresen álló telket –, addig nem nyugszik, amíg rá nem teszi a mancsát. Ehhez jogi eszköze is van: kisajáítási eljárást indít. Nem egy ilyen esetről hallhattunk már. A Népszava például áprilisban számolt be egy kőbányai asszonyról, akinek magántulajdonú ingatlanát – édesapja örökségét – el akarja venni az önkormányzat, hogy a területet a szomszédos parkhoz csatolhassa. Hiába ragaszkodik hozzá a tulajdonos, hiába szögezte le, hogy nem szeretne tőle megválni, a jogi eljárás elkezdődött. S ha már Kőbánya: ki ne hallott volna már a hírhedt Hős utcai társasház esetéről? A lakótelepet éveken át hagyták elgettósodni, hogy most elmondhassák: mindenféle szempontól veszélyezteti a környéket. Más megoldás tehát nincs, mint a lakók kipaterolása, az épületek földbe döngölése. A területet meg majd valakik a „köz javára” hasznosítani tudják. Erre több mmint kétmilliárd forintot is biztosított a kormány. Azt gondolnánk, ennyi pénzből gond nélkül meg lehet oldani mindent. A lakástulajdonosokat mégsem tudják – vagy inkább nem akarják – megfelelő módon kártalanítani. Négy-hat millió forintot kaphatnának, amiből Budapesten biztos hogy nem, vidéken is legfeljebb valamelyik elszegényedett zsákfaluban tudnának tetőt vásárolni a saját fejük fölé. Vannak, akik egy cserelakással is megelégednének – amelynek biztosítására egyébként törvény kötelezné a kisajátítót –, mégsem kaphatnak. Mert állítólag nincs. Ennyivel elintézték a törvény előírásait. Nem csak a lakásokat, az épületeket, a telkeket sajátítják ki, hanem a törvényeket is. A nincs érdekes módon, mindig a legszegényebbekre, a rászorulókra vonatkozik. Rájuk érvényes. Miközben jól tudjuk, egyik-másik fővárosi kerületben a fideszes potentátoknak mindig jut összkomfortos, alacsony bérleti díjú fészek. A pórnép meg, különösen akkor, ha útban van valakinek, lakjon ott, ahol tud. Csak tűnjön el szem elől, láb alól. 
Szerző
Juhász Dániel

Zokogó krokodilok

A magyar miniszterelnök szerint a klímasemlegességet nem lehet elérni új atomerőmű nélkül. A svéd Greta Thunberg szerint „az atomenergia a klímahalogatók legjobb barátja”: addig sem kell semmit tenniük, míg az atomról beszélnek. Kinek van igaza?
Amikor a paksi bővítésről szóló szerződést 2014-ben aláírták, a kormány érvei között még nem szerepelt a klímaügy. „Olcsó, biztonságos” – ez volt az állítás. Időközben kiderült, hogy nem lesz olcsó, sőt állami támogatásra szorul. Ami meg a biztonságot illeti, épp tegnap írtunk róla, hogy a Paksra szánt orosz erőmű egy engedélyezhető tervek nélküli prototípus, amelynek építése még a belorusz hatóságokon is rendre elakad. 
Az EU-tagállamok közül csak minden másodikban működik atomerőmű – vajon hogyan birkózik meg a klímaproblémával az atommentes Dánia, Portugália, Olaszország, vagy éppen Németország, ahol kormányprogram a nukleáris létesítmények bezárása? Az EU energiaigényének alig több mint 12 százalékát fedezik atomerőművek, és a részesedésük az évtized eleje óta 10 százalékkal csökkent. Magántőke már egyáltalán nem áramlik az atomiparba. Az Európában újonnan létesült energiatermelő kapacitások 95 százaléka zöldenergia (főként nap és szél) volt, a többi pedig földgáz: az atom eltűnt, mert nem éri meg.  Tényleg az atomenergia lenne a zöld jövő?
De van más is. Az IPCC (az ENSZ klímaügyi testülete) tavalyi jelentése azt írja, hogy legfeljebb 2030-ig van esélyünk beleavatkozni a klíma-folyamatokba, utána a változás visszafordíthatatlanná válik. Ez alig 11 év, miközben az atomerőművek átlagos létesítési ideje 15 esztendő. Azaz teljességgel hamis az Orbán, Áder és a többi krokodilkönny-hullató által sugalmazott álláspont, hogy semmi teendőnk a klímával, ha építünk két új reaktort. Az öt éves története alatt három éves késést összeszedő paksi bővítés semmit sem fog megoldani, mert mire esetleg termelni kezdene, már rég túl leszünk azon a ponton, ahol be lehetett volna avatkozni. És közben az atom-lázálom miatt megfojtottuk a szélenergiát: 2010 óta egyetlen új szélerőművet sem engedélyezett a kormány, mert az éjjel is működőképes szélkerekek tovább növelnék a ma is meglévő, Paks 2 belépésével tarthatatlanná váló éjszakai áramfelesleget. Holott egy szélturbina néhány hónap alatt elkészül, és azonnal szolgáltatja a valóban tiszta áramot, olcsóbban, mint bármelyik új atomerőmű.
Ráadásul az atomenergia egyáltalán nem széndioxid-semleges. Az uránérc bányászata, feldolgozása, szállítása, a reaktorok építése, lebontása és az atomhulladék ártalmatlanítása során rengeteg fosszilis energiát használnak fel – az egységnyi energiatermelésre jutó szén-dioxid-kibocsátás alig kisebb, mintha eleve szénhidrogének égetésével termelnénk áramot. 
Egy új atomerőművel, szélenergia nélkül biztosan nem leszünk klímasemlegesek. Vagyis nem az a helyzet, hogy a kormánynak fontos a klíma, ezért ragaszkodik az atomhoz – hanem az, hogy valamiért mindenáron ránk akarnak sózni egy orosz atomerőművet, és ehhez találnak mindig újabb, egyre kevésbé hihető indokokat.

Okos város? Smart City!

Képzeljék maguk elé Besenyő Pista bácsit, amint azt mondja: „Nooormális? Okos város? Egy város nem lehet okos! Nooormális? Esetleg a polgármester, meg a városi emberek lehetnek okosak!” Hát ahogy az lenni szokott: Besenyő I. V. Istvánnak (Igazam Van) Má’ megint igaza van. Hát nem? De!
A „smart city” felesleges „magyarosítása” miatt egy rövid magyarázattal kell kezdeni: a smart city mint fogalom nem jelzős főnév, amit „okos városként” kell lefordítani. (Miért nem kell a karburátort, winchestert, bankterminált, korrupciót, no meg a stadiont?) A smart city egy nemzetközileg elfogadott városirányítási rendszer, egyben egy korszerű szemléletű városfejlesztési módszer, amely minden város sajátosságait figyelembe véve más tartalommal, más eszközrendszerrel jelenik meg. Működtetéséhez azonban valóban okos polgármesterre és okos polgárokra van szükség. 
Mint városirányítási rendszernek az a lényege, hogy adatok, tények alapján irányítja a várost, ehhez pedig érzékelők, kamerák segítségével gyűjti az adatokat, és infokommunikációs megoldásokkal közvetíti, dolgozza fel őket, majd avatkozik be például a közlekedési lámpák irányításába. Mint városfejlesztési módszer a helyi közösség aktív részvételét és a hatékonyságot, mérhetőséget és átlátható, nyílt folyamatokat szintén infokommunikációs technológiák segítségével biztosítja. Az ember határozza meg tehát a célokat, ő irányít, az informatikai alapú megoldások csupán eszközök.
A városok hatalmas vagyonon ülnek, kevés hasznosítja a „jövő olajának” mondott kincset, az adatot. Mindenki, aki változtatni akar, a környezetének javítását tervezi, vagy csak meg akarja érteni a helyi döntések megalapozottságát, a smart city megoldásokkal jobb hozzáférést kap a szükséges adatokhoz, információkhoz és ismeretekhez.
A város folyamatos megújítását legjobban használói tudják elvégezni. A smart city módszertana és eszköztára lehetőséget ad arra, hogy a lakókkal, helyi szervezetekkel közösen egy „élő laboratóriumot” hozzunk létre a helyi innovációk kidolgozására. Az innovációs folyamatban résztvevő helyi cégek számára már a prototípus is piacot jelenthet, de a más városokban is alkalmazható produktum további jelentős bevételt hozhat.
A smart city programokat, a városi innovációkat az EU 2021-27 közötti támogatási rendszere kiemelten kezeli, ezért (is) fontos, hogy minél több városunk rendelkezzen olyan koncepcióval, stratégiával, amely alapot jelenthet egy-egy jó pályázati projekt benyújtására.
Bécs 2014-ben készítette el a Smart City Keretstratégiáját, melyet 2017-ben felülvizsgáltak. Határozott vezetői elkötelezettség, számos következetes intézkedés, az intézményrendszer kiépítése és jó finanszírozás szolgálja a stratégia megvalósulását. Bécs a különböző város-értékelő rangsorokban szilárdan vezeti a smart city-k és az élhető városok rangsorát. A spanyol IESE Business School 2013 óta 10 alapvető terület 106 indikátorának elemzése alapján rangsorolja a világ 174 városát (köztük 79 fővárost). Ezt a listát ugyan 2018-ban London vezette Bécs előtt, de 2016-ban Bécs itt még csak a 26. volt! A Cities in Motion (CIMI – Városok Mozgásban) kutatás célja, hogy segítséget nyújtson a városok vezetőinek, lakóinak a világban való eligazodáshoz. Éljünk ezzel a lehetőséggel! Javaslom városvezetőinknek, hogy városuk jövőbeli fejlődési lehetőségei közül úgy válasszák ki a lehető legjobb irányt, hogy elemzést végeznek a hasonló kutatások felhasználásával.
A CIMI a következő fő területeket vizsgálja a városok fejlettségének megállapításához: városirányítás, várostervezés, közigazgatás, technológia, környezet, mobilitás+közlekedés, nemzetközi kapcsolatok, társadalmi kohézió, humán tőke, gazdaság. Valamennyi területen belül több indikátor bonyolult elemzéséből származnak azok az adatok, amelyek alapján területenként és összesítésben rangsorolják a városokat. 
Budapest a 2018-as összesített listán a 73. helyére került. A térség vezető városai lényegesen jobban teljesítettek 3 évre visszamenően: Prága és Tallin már 2016-ban is előttünk volt, ám Varsó határozottan elhúzott mellettünk, Pozsony pedig növeli előnyét. A tendencia kellemetlen, mert a lemaradásunk ezektől a városoktól nő, míg az előnyünk a felzárkózó Vilnius, Riga, Moszkva, Bukarest előtt csökken.
A XXI. századi városok a kapcsolatok, hálózatok és partnerségek terei. Az önkormányzatoknak fel kell ismerniük a feladatukat és lehetőségeiket, hogy megteremtsék azt az innovációs ökoszisztémát, amelyben a helyi humán tőke részt tud venni a fejlesztésekben, a smart city építésében. Gondoljunk csak a Váci úti hatalmas irodafejlesztés által létrejött „angyalföldi Szilícium-völgyre”, ahol az infokommunikációs technológiai cégek bevonása a kerület smart city fejlesztésébe kézenfekvő – úgy, hogy a partner cégek érdekei is érvényesüljenek.
Az önkormányzatok általában nem alkalmasak önmagukban koordinálni, menedzselni a smart city programjukat. A hagyományos hivatali ügymenet nem teszi lehetővé gyors, „cégszerű” döntések meghozatalát, és a szükséges integratív, az ügyosztályok munkáját hatékonyan koordináló szemléletmód is hiányzik. A világ sok városában ezért a smart city programokat egy erre a célra létrehozott városi cég, sok helyi partnerrel közösen valósítja meg. A bécsi Smart City programért felelős Urban Innovation egyben a város energia-innovációs központja, valamint itt működik a város jövőjét kutató szakmai műhely is. 
Milyen előnye származhat egy jól működő smart city rendszerből a lakóknak? A legfontosabb: rengeteg időt takaríthatunk meg! A Juniper kutatási program csak a legfontosabbnak tartott 4 területet vizsgálta: mobilitás, egészségügy, közbiztonság, termelékenység. Számításaik szerint évente 15 napnyi időt spórolnánk meg, ha csak ezen a négy területen hatékony smart city rendszert működtetnénk. Másodsorban sokkal olcsóbbá is teheti az életünket! Az épületek fűtésére-hűtésére, a közlekedésre használt energia harmadával csökkenthető az átgondolt smart city tervezéssel. A harmadik ezekből következik: a megmaradó időnket és pénzünket hasznos egyéni és közösségi aktivitásokra használhatjuk, pl. sportolhatunk, társaságokba járhatunk. Testi-lelki egészségünk javul, s ebben a folyamatban is smart city megoldások segítenek (pl. egészségi adatok mérésével, továbbításával az orvosunknak, vagy a közösségi kapcsolt rendszereken keresztül – pl. „várostárca” megoldásokkal – a mobilunkkal kedvezményeket kaphatunk a boltban, támogathatunk helyi kezdeményezéseket).
A smart city által kínált lehetőségek választása egyben értékválasztás is: az önkormányzás, az állampolgárok és az önkormányzat élő és közvetlen kapcsolatában rejlő érték felismerése és kiaknázása.
Smart city csak okos önkormányzat és okos emberek kooperációja révén jöhet létre. Fontos, hogy az önkormányzat ne a „saját” céljait akarja megvalósítani, hanem a „városét”, ami pedig a helyi partnerek közös tudásával jön létre. Ehhez a maitól eltérően intenzív, interaktív kommunikációra van szükség a partnerek között. Elengedhetetlen, hogy mindkét fél megfelelő színvonalú képzést kapjon munkájához.
Tudta Ön, hogy az emberek munkahelyét hamarosan elveszik (na kik?) a robotok (!), meg hogy a Facebook és társai a személyes adatainkkal kényük-kedvük szerint ga(rá)zdálkodnak, vagy hogy a műholdak már a hálószobánkba is belátnak? Ugyanakkor naponta jelennek meg újabb „kütyük”, „applikációk” és szoftverek, amik hatalmas segítséget adnak mindennapjainkban, pl. parkolót keresni, útvonalat tervezni. 
A technológiai fejlődés eredményei ellen nem védekezni kell, hanem meg kell tanulni használni őket, együtt élni velük. Ehhez olyan környezetre van szükség, ahol mi, az emberek vagyunk a középpontban, és az összes technológiai fejlesztés azért van, hogy a mi életminőségünk jobb legyen – hogy élhetőbb városokban éljünk. A szerző urbanista, a Budapest Kör tagja 
Szerző
Szokolay Örs