Felszínes megoldás a Tarlós-rács

Publikálás dátuma
2019.10.05. 12:48

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Egyelőre kilenc, később ennél akár sokkal több aluljárót is lezárhatnak éjszakára a fővárosban, hogy a hajléktalanok véletlenül se maradhassanak közterületen. Első körben ott, ahol a felszíni gyalogosközlekedés megoldott. Az eljárást – ahogy a hajlék nélküli embereket kriminalizáló törvénymódosításokat – felszínesnek és érzéketlennek tartja a szociális szakma, mert jószerével nem szól másról, mint Tarlós István kirakat-politizálásáról.
Szintet lép a kormány és a főváros mélységi együttműködése. Ez a metafora eddig jobbára azt a gesztust írta le, amivel a kabinet a fideszes főpolgármesterséghez köti a budapesti fejlesztési forrásokat. Az ellenzéki polgárok zsarolását utóbb Gulyás Gergely miniszter vállalta magára. A vállalhatatlan kijelentést Karácsony Gergely főpolgármester-jelölt jogi fórumon mérte meg, de sem a Nemzeti Választási Bizottság, sem a Kúria nem látott kivetnivalót abban, hogy a kormány lényegében a források elvonásával zsarolja a budapestieket, mondván: az alaptörvény nem ír elő semlegességet az állam szerveknek. A mélység ezúttal a szó szoros értelmében – és szintén a Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely közreműködésével – a múlt heti kormányinfón tárult föl. A tárcavezető bejelentette: kilenc aluljárót zárnak le éjszakára a fővárosban azért, hogy a köztisztaság és a méltó életkörülmények helyre álljanak. Az elektromosan záródó rácsok felszerelése várhatóan 96 millió forintba kerül majd, éjszaka a közterület-felügyelet jelenlétében zárják, reggel időzített automatizmus nyitja majd a rácsokat. Az általunk megkérdezett közlekedési szakértők a konkrétumok ismerete nélkül annyit mondtak: a helyszínek nagy részében jelentős kerülővel lehet majd közlekedni a felszínen, ami főként a belváros bulituristáit ismerve kaotikus és veszélyes helyzeteket teremthet még szerény gépjárműforgalom esetén is. Más azt emelte ki, hogy a bulituristák már így is a felszínen közlekednek, és ha lesz zebra, az kevésbé lesz veszélyes. Egy harmadik szakértő szerint az aluljárónál nincs biztonságosabb, így a biztonsági kockázat csak nagyobb lehet. A felszíni közlekedési feltételekkel, gyalogos átkelőkkel és a hozzá tartozó lámpás rendszerekkel nem rendelkező kereszteződésekben – így például a Blaha Lujza téren, ami első körben nem szerepel a valószínűsíthető listán, viszont fideszes „humán-esztétikai” szempontból a legnagyobb igénybevételnek van kitéve – sokmilliós kiadást jelent a beruházás.
Ha van a témában közvélemény-kutatás, akkor abban a kormányt támogatók túlnyomó többsége alighanem helyesli a rend irányába tett újabb lépést, amelyet a hírek szerint Tarlós István főpolgármester kezdeményezésére hozott meg a kabinet. Csakhogy a rend itt is csak felszínes, mert nem történik más, minthogy a főváros egy számára nem kedves problémát eltakarít a városlakók szeme elől. Mert abban ki ne értene egyet, hogy nem szép látvány az emberek perifériára vetettsége, utcán, aluljáróban lakása, de ettől a méltányos, emberséges lakhatás jottányit sem került közelebb a számkivetettekhez. A hajléktalanok életvitelszerű közterületen tartózkodását egy évvel ezelőtt tette szabálysértéssé a Fidesz-KDNP kormány. A doktrínát még az alaptörvénybe is beleírták, de semmit sem szóltak az állami felelősségről, ami minden eszközt megragad a lakhatási válság megoldása, az utcára kerülés megelőzése érdekében. Amikor a passzus tavaly nyáron az alkotmánybírák elé került, akkor a testület nem gáncsolta el azt, bár öten különvéleményt fogalmaztak meg. „Alaptörvény-ellenes a szabálysértési szankció, ha annak célja nem az elesett személyekről való gondoskodás, ellátás. (…) A lakhatási szegénység társadalmi kihívását az Alkotmánybíróság (Ab) nem tudja orvosolni, azonban alkotmányvédő szerepében sem feledkezhet meg a társadalmi valóságról”, fogalmazott Schanda Balázs alkotmánybíró. Az Ab azonban kimondta, a hajléktalanok kriminalizálása és börtönbe zárása nem ütközik az alaptörvénybe. Az ezt követő civil megmozduláson Misetics Bálint szociálpolitikus-aktivista, a Város Mindenkié Csoport alapítója felszólította az államot, hagyjon fel a méltatlan, ostoba és jogsértő politikával, ami nem megoldást keres, hanem büntetést oszt, és tegyen végre valamit a lakhatási válság kezeléséért. A megoldások kéznél lennének: egyebek között az országos lakásfenntartási támogatás és adósságkezelési szolgáltatás, az elhelyezés nélküli kilakoltatások gyakorlatának megszűntése, a hajléktalanságot megelőző önkormányzati feladatkör komolyan vétele. Az aluljárók éjszakai lezárásának ötletét évek óta dédelgeti Tarlós István. Erről egy éve, a szabálysértési törvény megváltozása utáni hetekben írt a hvg.hu. Misetics Bálint ma úgy látja, az önkormányzati választás miatt vették elő ismét a témát. „Ez, ahogy a hajléktalanság kriminalizálása is, alapvetően kampányfogás: nem az a célja, hogy visszaszorítsa a közterületi hajléktalanságot, vagy enyhítse azokat a kellemetlenségeket, amik a többi városlakót érik, hanem az, hogy bizonyos politikusok legelesettebb embertársaink kárára növeljék a népszerűségüket.” A Menhely Alapítvány kuratóriumi elnöke is kampányfogásnak tartja az aluljárók lezárását. Mint azt Győri Péter az atv.hu-nak elmondta, a problémát a meglévő ellátórendszer modernizálásával és fejlesztésével lehetne kezelni. Szerinte az emberek akár nyáron, akár télen bemennének a szállókra, ha elfogadható körülményeket találnának. Az elmúlt évtizedekben azonban rendkívül keveset költött az állam arra, hogy komfortosítsa, felújítsa az igencsak lerobbant szálláshelyeket. Ezt hangsúlyozta nyilatkozatában Karácsony Gergely is, aki szerint nem az aluljárók éjszakai lezárása a kérdés. Súlyos kifogása az ellen lenne, ha azt gondolnánk, ezzel megoldottuk a budapesti hajléktalanság problémáját. „Itt az elmúlt kilenc évben az ég adta világon semmi nem történt azért, hogy egy valódi társadalmi problémát kezeljünk”, mondta a közös ellenzéki főpolgármester-jelölt. A kormány honlapján a hajléktalanellátás jobbára a hideg hónapok közeledtével kéri föl magát a propagandaszólamok közé. – A tél megérkeztével, a fagy közeli hőmérséklet miatt még fontosabb a hajléktalanok védelme, mondta Rétvári Bence parlamenti államtitkár egy évvel ezelőtt. Tavaly óta alig találtunk hírt e témában a kormány felületén, ha csak nem azt, ami a hajléktalanok munkaerőpiacra visszavezetéséről szólt, szép eredményekről számolva be. Ahogy szép eredményt, úgy hajléktalant is egyre kevésbé látni Budapesten. Bár választás előtt sok minden felbukkanhat a propaganda mélységeiből.

Az első körben szóba került helyszínek

Deák tér – 5 kijárat Corvin negyed – 10 kijárat Kálvin téri – 7 kijárat Újbuda-központ – 4 kijárat Móricz Zsigmond téri – 11 kijárat Ecseri úti – 3 kijárat Váci út–Csanády u. – 4 kijárat Boráros tér 1. – 3 kijárat Lehel tér dél – 4 kijárat

Szerző

Könnyen beáldozzák a Váralagutat

Publikálás dátuma
2019.10.05. 11:22

Fotó: Markoszov Szergej / Népszava
Nagy az esélye annak, hogy a Széchenyi Lánchíd, a pesti Széchenyi István tér és a budai Váralagút közös közbeszerzési pályázatának áldozatul esik az utóbbi.
Erre lehet következtetni abból, hogy a napokban a Főpolgármesteri Hivatal harcias közleményt adott ki. „A főpolgármester a túlárazott Lánchíd tendereket ugyanúgy visszadobja, ahogy kétszer is tette azt a 3-as metró infrastruktúra pályázataival. A Lánchíd pedig ugyanúgy megújul, ahogy felújítjuk a 3-as metrót is.” Az ok pedig, hogy az elmúlt heti tenderbontáskor kiderült: Tarlós István főpolgármester szerint a három helyszínre beérkezett ajánlatok túlságosan drágák. A tervezett ár összesen 24 milliárd forint volt, ám a beérkezett nyolc ajánlat mindegyike az Alagút nélkül is meghaladta ezt az összeget. A Lánchíd és a Széchenyi István tér felújítására a Dömper Kft. majdnem 28 milliárd forintos, az STR Mély- és Magasépítő Kft. 27 milliárd 170 milliós, a Közgép Építő- és Fémszerkezetgyártó Zrt. 25 milliárd 917 milliós, az A-Híd Építő Zrt. pedig 24 milliárd 643 milliós ajánlatot tett.
A budai Váralagút felújításánál a legdrágább ajánlat az A-Híd-tól érkezett (11 milliárd 213 millió), de a többi is 10-11 milliárd forint körüli volt. Vagyis az alagúttal együtt legalább 34,5 milliárdba kerülne a felújítás. Mivel a Lánchíd valóban jobban rászorul a rekonstrukcióra, így az áldozat az alagút lehet. Arról továbbra sincs hír, hogy ezek után mikor zárják le a Lánchidat, az eredeti tervekben mindenesetre 2019 ősze szerepelt. Az sem világos, hogy ez a felújítás az ideálisnak mondott másfél évig tart-e, vagy elhúzódik akár két évig is. Bár egyre kisebb rá az esély, de ha mégis megvalósulna, a következőképpen nézne ki az alagút felújítása: a gyalogosok mindkét irányban külön sávot kapnának, vagyis a jelenlegi helyzettel szemben nem akadályoznák egymást. Sokan abban reménykednek, hogy a levegőt szennyező jelenlegi buszokat is felváltják majd korszerűbbek. Ami az építkezést illeti, az elhasználódott mozaikburkolatot vissza kell majd bontani, sőt még a téglafalat is, amelyet vasbeton vált fel, erre kerül majd vissza a kedvelt mozaikcsempe. A ventilátorok is megújulnak, így nem kell majd figyelmeztetni a gyalogosokat és a kerékpárosokat, hogy a magas légszennyezés miatt nem ajánlatos ott közlekedniük. De, hogy mindez mikor lehetséges, az teljesen bizonytalan. A részletekről nyilván valamikor az önkormányzati választás után adnak tájékoztatást. A közlekedők számára minden esetre érdekes lesz, ha a lezárt híddal szemben egy működő alagút üzemel majd.
Szerző

Tűri a tréfát

Publikálás dátuma
2019.09.29. 20:20

Fotó: kozterkep.hu
Nemrégiben a MOME animáció szakjának végzősei egy pár perces rövidfilmben is megemlékeztek Ady és a szfinx anekdotájáról.
Amikor 1884. szeptember 27-én este, a Magyar Állami Operaház ünnepélyes megnyitóján, felhangzott a Bánk bán és a Lohengrin első felvonása, valamint a Hunyadi László nyitánya, a tömeg nem is magát az előadást, hanem sokkal inkább az épület éljenezte. Podmaniczky Frigyes, aki akkoriban a Fővárosi Közmunkák Tanács alelnökeként és a Nemzeti Színház intendánsaként igencsak sokat tett Budapest kulturális életének felvirágoztatásáért, visszaemlékezésében arról ír, hogy a kíváncsi tömegeknek a megnyitót követően ad hoc tárlatvezetést tartott az épületfestményekről, szobrokról, frízekről és kariatidákról. Legbüszkébb a bejáratot őrző két szfinx alakra volt, amelyeket ő maga javasolt Stróbl Alajosnak, aki carrarai márványból kapuőrökké is faragta az oroszlán testű, emberfejű lényeket. Bár a hatalmas szfinxek az opera műfajának a népszínműveken való felülkerekedését jelképezték, már a kezdetektől egy sokkal profánabb szerepkörben is bemutatkoztak. Az arra sétáló gyerekek és a szomszédos Három hollóból kitántorgó lumpolók rendre a hátukra pattanva „lovagoltak” el velük képzeletben a távoli Egyiptomba vagy Thébába, feltéve a legendás találós kérdést: reggel négy lábon mászik, nappal 2 lábon jár, este pedig három lábon botorkál – mi az? Egy alkalommal Ady Endrének is megtetszett a Dalszínház utcához közelebb fekvő, szomorú tekintetű, dús idomú hölgyemény, akiben néhány pohár bor után magát Lédát vélte felfedezni. Krúdy Gyula Ady Endre éjszakái című könyvében részletesen írja meg miként ostromolta a költő az oroszlánhölgy márványszívét, nem túl nagy sikerrel. „A Szfinx makacsabb volt ezen a hajnalon, mint egyébkor. Nem adott választ a költő esdeklő szavaira. – Hát ha nem jössz, viszlek! – kiáltotta ő a magasban, és szilágysági szilajsággal a nőoroszlán hátára vetette magát. A kőszívű megnyergelése azonban most sem sikerült. A távolabb álló jóbarát csak annyit látott a lefolyó eseményekből, hogy egy szegény, kalap nélküli férfitest zuhan le a szfinx hátáról és a gyönyörű férfifő, amelynél szebb és finomabb nem volt Nagy Magyarországon: nagyot koppant az ölnyi mélységben az egyik lépcsőfokon.” Hogy Ady esete mennyire nem számított ritkaságnak, azt az Új Idők című lap egyik 1913-as számában megjelent cikk is bizonyítja, amely afféle játszótérként emlékezik meg az általa furcsa barmoknak nevezett lényekről, némi cinizmussal tekintve az opera műfajára. „Mit jelképez a két szfinx? Talán azokat a rejtvényeket adták föl az arra járóknak, amiket az Opera tagjai magyar szöveg gyanánt énekelnek? És talán éppen azon szomorkodik az egyik, a másik pedig mosolyog rajta? Akárhogy is van, Ybl mester pompás Operaházának a szfinxei, Stróbl Alajos művei nagyon népszerűek. A környék apróságai naphosszat rajtuk játszanak drinápolyi ostromot, esténként pedig a szerelmesek írják föl rájuk a nevüket. És a szfinx csak hallgat és tűri mindezt. Sőt tűri az éjszaka kóborainak vidám és egyáltalán nem tiszteletteljes tréfáit.” Immáron 135 éve. Nemrégiben a MOME animáció szakjának végzősei egy pár perces rövidfilmben is megemlékeztek Ady és a szfinx anekdotájáról. Érdemes rákeresni!
Szerző
Témák
operaház