Táblaerdő nőtt ki a földből Vízvár és Heresznye között a Dráva mellett végighaladó Berzence-Barcs úton.
Egymást érik a tíz tonnás súlykorlátozást, a félpályás útszűkületet, a 60 kilométer/órás sebesség-korlátozást elrendelő, meg az előzni tilos táblák. A rengeteg korlátozás és figyelmeztetés úgy ötven méter múlva nyer értelmet: a Dráva töltése felől hatalmas, szakadékszerű árok tátong, amelynek vége már egészen a töltésen haladó útig ér, s a laikus számára úgy tűnik, egy újabb nagyobb eső kell csak, hogy Dél-Somogy egyetlen nyugat-keleti útja alól kimossa a talajt, s így az aszfaltcsík leszakadjon.
– Az omlás már évekkel ezelőtt megkezdődött, de hiába szóltunk, mindenki a másikra mutogatott – állítja Rengel László, Heresznye polgármestere. – A terület ugyanis egy vállalkozóé és az államé, az pedig, ugye, a Magyar Közúthoz tartozik. Igazából tavaly ősz óta gyorsult fel a talajerózió. Az út túloldalán a víztározóba a Drávából emelik át a vizet, de elromlott a tározó vízszintszabályozója, azaz nem állt le a szivattyú, átszakadt a gát, a víz pedig ment, amerre utat talált. Mivel az árok az út felé lejt, hát arra, s persze szépen elmosta az átereszt.
Így alakult ki tehát a hatalmas, földcsuszamlásszerű szakadék, ám érdemben azóta sem foglalkozik vele senki. Ezért is kérdezett rá írásban Információs és Technológiai Minisztériumnál Ander Balázs, a Jobbik Barcson élő országgyűlési képviselője: mi a terv „a vízvári utat elnyeléssel fenyegető talajerózióval?”.
„A Berzencét Barccsal összekötő út rossz állapota eddig is sok panaszra adott okot. A perifériára szorított dél-somogyi térség arrafelé közlekedő lakói számára mindennapos élmény a balesetveszélyes helyzeteket teremtő úthiba. (…) Milyen tervekkel rendelkeznek a helyzet megoldása érdekében? Mekkora forrást szánnak a probléma kezelésére? Milyen munkaütemezéssel számolhatnak az iskolába, orvoshoz, dolgozni járó polgárok, akik itt is megérdemelnék a normális közlekedési viszonyokat? Ugye nem várják meg, amíg tragédia történik?” – írta augusztus 19-én. Válaszában a minisztérium az előzmények ismertetése mellett azt állította, „a leromlást okozó geofizikai folyamat feltárása és az út helyreállítására vonatkozó tervezési munka talajmechanikai szakértő bevonásával zajlik”.
– Ígéretekkel nem lehet feltölteni az árkot – jegyzi meg Rengel László. – Amúgy sem lehet betemetni, hiszen egyrészt elképesztő mennyiségű föld kellene, másrészt a víz újra utat törne magának, vagyis rengeteg pénzért csak ideig-óráig odáznák el a problémát. Ide új töltést kellene építeni híddal vagy sokkal nagyobb áteresszel. De addig érdemben senki sem fog lépni, amíg meg nem egyeznek, egyáltalán kinek kellene tennie valamit.
– A terület részben hozzánk tartozik – ismeri el Závoczky Szabolcs, a Duna-Dráva Nemzeti Park igazgatója. – A másik fele magántulajdon. És éppen a szántóföldekről lefolyó csapadékvíz felel az erózióért, amit amúgy már évekkel ezelőtt jeleztünk a földtulajdonosnak, illetve különböző hatóságoknak. Mi nem tudunk mit kezdeni a problémával, hiszen nem természetvédelmi, hanem mérnöki feladat a megoldása.
Hasonló választ kaptunk az út fenntartójától, a Magyar Közút Zrt.-től is.
– A Barcs-Berzence összekötő út mellett, nem állami és nem a közút területéhez tartozó területeken indult meg korábban talajeróziós folyamat – felelte lapunk kérdéseire a cég kommunikációs osztálya. – Így kárelhárítási beavatkozásra csak az adott terület tulajdonosa jogosult. Társaságunk a problémát már a kezdetektől fogva jelezte a tulajdonosoknak és az illetékes hatóságoknak.
Ezt a szakaszt nemcsak a két legközelebbi településen élők használják, hiszen Berzence, Somogyudvarhely, Bélavár, Bolhó, Babócsa, Komlósd, Drávaszentes és Barcs számára is fontos lenne, hogy normálisan lehessen közlekedni az egyetlen Dráva-menti úton. Ahol egyébként a tíztonnás korlátozás ellenére meglehetősen nagy a kamion- és teherautó-forgalom: egyfelől Nagyatád felé komoly kerülő Csurgó felől Barcsra, s így Horvátországba jutni, másrészt a közelmúltban feltárt dél-somogyi és dél-baranyai olaj- és gázkutakhoz és sok teherfuvar érkezik.
– Ez a vidék amúgy is az ország egyik legszegényebb része – jegyzi meg a heresznyei polgármester – Rengeteg más problémával küzdünk napi szinten, erre még itt van ez is. És ez nekünk tényleg napi gond, hiszen az iskola, az óvoda és a konyha is Vízváron van, vagyis minden nap kétszer erre viszi a gyerekeket az iskolabusz. Hat kilométer a két falu egymástól, ha ki akarnánk kerülni a veszélyes szakaszt, akkor Nagyatád felé vagy hetven lenne… Nem tehetünk mást, így reménykedünk, hiszen ígéretet kaptunk, lesz valamilyen megoldás. Persze pontosan tudjuk, hogy Magyarországon vagyunk…
Mintha csak a polgármester szavait akarta volna igazolni az élet: a gödör ugyan továbbra sincs betömve, de az utóbbi napokban az önkormányzati választáshoz közeledve munkagépek sorakoztak fel, hogy legalább látványra úgy tűnjön, mintha történne valami.
