Mindig állunk valamelyik oldalon

Számos nemzetközi és hazai díjjal ismerték el a Magamba Zárva című kisjátékfilmet, amely különös érzékenységgel közelít a halál témájának feldolgozásához.

Tagadás, düh, alkudozás, depresszió, elfogadás. Öt lépés, amelyeket senki nem kerülhet el. Ezen az öt stádiumon vezet végig Timkó Imre elsőfilmes rendező és Kalotai Dániel operatőr közös diplomafilmje, amely elnyerte az UNICA nemzetközi filmfesztivál Bronz medálját, valamint a Best Lightning (Legjobb világítás) kategória különdíját. A Magamba Zárva című kisjátékfilm történetében Lizi (Fehér Zsanett) egy ritka betegség hatására nővére, Iza (Földes Anita) ellátására szorul. A két testvér egymás és önmaguk ellen folytatott harcát a súlyos betegség, és közös múltjuk is beárnyékolja. – A film nagyapám előtt tiszteleg, aki maga is végigjárta az öt stádiumot a rákkal szembeni harcban. Az itt szereplő kór – ALS (amyotrophic lateral sclerosis) bénulásos betegség – csak a történetet szolgálta, mivel általánosságban akartunk foglalkozni a halál témájával: hogy miként jutunk el az elutasítástól egészen az elfogadásig – mondta lapunknak Timkó Imre, a film írója és rendezője. – Ezzel az öt fázissal mindenkinek, aki haldoklik, szembe kell néznie, ha nem gyorsan vagy hirtelen halállal veszíti el az életét. Ez a lelki út vezet a halálhoz. Viszont nemcsak a haldoklónak, hanem a kísérőnek és a környezetének is szembesülnie kell ezzel, mert az ember mindig áll valamelyik oldalon. Az, hogy ki, miként jut el idáig egyénenként változó – számolt be róla Földes Anita, a film egyik főszereplője.

Hozzátette, ő már több embert kísért el ezen az úton – többek közt Fejtő Ferencet, a Népszava tiszteletbeli főszerkesztőjét is (ő az Átéltem egy évszázadot – Utolsó interjúk Fejtő Ferenccel című könyv szerzője is) –, s e folyamatban alapvetően a beszélgetés volt az eszköze. – Ha az ember, arról beszél, ami őt érdekli és szórakoztatja, akkor vissza tudja nyerni az életkedvét saját magából merítve. Ezáltal képesek a haldoklók tovább maradni. De ebben a filmben Timkó Imre és Kalotai Dániel olyan történetet dolgoztak ki, amelyben a karakterem nincs ilyen „könnyű” helyzetben – bár egy kísérő sosincs könnyű helyzetben –, hogy partnere lehet annak, akit kísérni szeretne: a beteg húg kategorikusan elutasítja a nővérét – részletezte a színésznő. Majd hangsúlyozta, a film számos fontos kérdést felvet: – mi a nehezebb, szembenézni a halállal vagy kísérni a szenvedőt, aki adott esetben nem áll szóba a kísérőjével? Mi a komolyabb feladat, tisztázni a konfliktusokat, a megbocsáthatatlan bűnöket, vagy átengedni magunkat a szeretetnek? A halál tényleg félelmetes, vagy megnyugtató, világos és tiszta? Megtisztít, harmóniát hoz, vagy elsöpör és szétzúz? Ez az öt stádium mindegyik olyan állapotot jelent, amelyekből számos kérdés következik, melyeket senki nem kerülhet el.

A Magamba Zárva aprólékosan felépített, mélyre hatoló alkotás, amelyet a kiélezett váltások, a színek és fények játéka, és a nézőre hagyatkozás tesz egyenletessé, egészen a drámainak tűnő végkimenetelig, amikor a nővér eleget tesz húga kérésének, és véget vet a másik életének. – Nem csak a stádiumokat, a karakterek közti feszültséget is úgy ábrázoltuk, hogy a film jelentős részében mindig egy képi korlát, torlasz, vagy fal van közöttük. A legvégén az utolsó jeleneteknél helyeztük őket egy térbe – részletezte lapunknak Kalotai Dániel, a film operatőre, producere. Timkó Imre is megjegyezte, a filmben végig a feszültség dominál, a végén azonban ez megszűnik, és egy idealizált, mondhatni szép halál következik be.

Hangsúlyozta, alapvető célként lebegett előttük, hogy a film végét függve hagyják: gyilkosság történik, ami azonban mégis egyfajta segítségnyújtás. Ugyanakkor nem akartak állást foglalkozni az aktív eutanázia kapcsán (az eljárás törvényileg büntetendő Magyarországon), ez leginkább dramaturgiai megoldás volt. – Nem lehet ítélkezni, viszont lehet véleményt formálni – vélekedik Földes Anita is, aki megjegyezte, segíthet a film azáltal is, ha tudunk valamelyik oldallal azonosulni, vagy ha épp ellenkezést vált ki belőlünk. – Ha elgondolkodtat, akkor szerintem már eleget tett, fűzte hozzá. A rendező ugyancsak kiemelte, a művészetek egyik legfőbb feladata, hogy kezdjünk el beszélni olyan dolgokról, amikről eddig nem esett szó. – A fejlődés elengedhetetlen útja, hogy egyre több olyan ajtót nyissunk ki magunk körül, amelyekről korábban nem gondolkoztunk.

Infó: Magamba Zárva (Kisjátékfilm) 2018.

Kept Inside / Magamba Zárva (Short Film) from Kalotai Dániel on Vimeo.