Hősökre szükség van – mondta Kiss-B. Atilla igazgató a hét elején a Budapesti Operettszínházban a János vitéz olvasópróbáján. Az első teljes évadát kezdő direktor még a pályázatában nemzeti dalszínházként aposztrofálta az általa vezetett Nagymező utcai teátrumot. Minden bizonnyal ebbe a profilba illik bele a daljáték, amelyet az Operettben az elmúlt negyven évben nem játszottak. A művet Bozsik Yvette rendező-koreográfus állítja színre novemberben. A Francia királyt is, akárcsak a többi szerepet, több szereposztásban adják, az egyikben Bodrogi Gyula formálja meg a figurát, aki a nagy vihart kavart 2009-es nemzeti színházi változatban Alföldi Róbert rendezésében már játszotta a szerepet.
Januárban és februárban hat alkalommal matiné időpontokban az Opera műsorában is szerepel majd a daljáték Palcsó Sándor 2003-as rendezésében, az Erkel Színházban, a francia király szerepét szintén olyan színész játssza, aki a Nemzet Színésze címmel büszkélkedhet, mégpedig Haumann Péter.
Kacsóh Pongrác daljátékát 1904-ben mutatták be a Király Színházban Fedák Sárival a címszerepben. Nem tévedés, ő játszotta a „gatyás szerepet”. Fedák Sári a bemutató éjjelén a következőket írta a szüleihez címzett levélben: „Ma volt a legnagyobb sikerem, mióta színpadon vagyok. Olyan őszinte és oly nagy, amiket elképzelni is alig lehet. Azt nem lehet leírni, hogy mit művelt a közönség. Az igaz, hogy még én sem voltam soha ilyen jó, de ilyen operett sem volt még a világon. Mikor gatyába, bejöttem, hát majd leszédültek, úgy röhögtek: percekig tapsoltak. Nagyon örülök, hogy a szerzőimet egy ilyen magyar darab megírására inspiráltam.”
A János vitézben fontos szerepet kap a nemzeti színű zászló, a daljáték elején a toborzás jelenetnél, az ominózus dal is elhangzik „Mindenünk e zászló, sosem hagyjuk el!” Gajdó Tamás színháztörténész szerint mivel a mű a Monarchia idején született, amikor fontos szerepet kapott a nemzeti függetlenségi harc, ennek a momentumnak lényeges szerepe volt már az ősbemutatón és azután is. Másrészt az a XIX. századi színházi irányzat, amelynek Molnár György volt nálunk a letéteményese a látványosságot preferálta, és ez újra és újra megjelenik. A János vitéz a népi motívumokkal nagyon könnyen besorolható ebbe a kategóriába.
Szintén mindkét dalszínház műsorán megjelenik az István, a király.
2020. június negyedikén mutatják be az Erkel Színházban Szörényi-Bródy rockoperája, az István a király szimfonikus operaváltozatát Gyöngyösi Levente hangszerelésében Szinetár Miklós rendezésében. De az Operett sem vette le a rockoperát a műsoráról, amelyet tavaly mutattak be Székely Kriszta invenciózus rendezésében a Nagymező utcában.
Az István, a királyt 1983. augusztus 20-án mutatták be a Királydombon Koltay Gábor rendezésében. Azóta a rockopera hatalmas utat járt be. A szegedi Dóm tértől, a Nemzeti Színházon át, a televíziós tehetségkutatóig, sokfelé megjelent. 2003-ban az alkotóknak régi vágyuk teljesült, hiszen Csíksomlyón több százezer néző előtt is előadták Novák Ferenc rendezésében. Gajdó Tamás szerint a darab nemzeti jellege az előadás végén erősödik fel azzal a szerzői gesztussal, hogy a produkció a Himnusszal zárul. Lehet vitatkozni arról, hogy ennek mi is a valódi célja, az össznemzeti katarzis, vagy netán a fogadtatás fokozása. Régi vita zajlik arról is, hogy a megosztottságot és a személyes konfliktusokat előtérbe állító István, a király hol helyezhető el a nemzeti művek között, még ha néha maguk a szerzők a szerénységet félre téve a Tragédia, a Bánk bán és a Csongor és Tünde sorába teszik is. Valószínűleg erről korai lenne még ítélkezni. A rockopera operai átdolgozása mögött Gajdó szerint meghúzódhat az a szándék is, hogy az operai repertoár szakrális jellegét szeretnék erősíteni. Minden esetre ebben az évadban a néző választhat melyik változatban szeretné megnézni Kacsóh Pongrác vagy Szörényiék klasszikusát. Kérdés, hogy az érdeklődés meddig tartja fenn majd ezt a párhuzamosságot.
