Erzsébetváros: „ez a fejezet már lezárult”

Publikálás dátuma
2019.10.04. 08:15

Fotó: DK
– A dolgok így maradnak, ahogy most állnak. A másik két jelöltben semmilyen hajlandóság nincsen a helyzet átgondolására – jelentette ki lapunknak a DK-s Niedermüller Péter.
Az ellenzék erzsébetvárosi polgármesterét azért kerestük meg, mert a VII. kerületben – Budapesten egyedül –, az önkormányzati választás előtt bő egy héttel még mindig több jelölt verseng a kormánypárti Vattamány Zsolt ellen. Az öt párt támogatását élvező Niedermülleren kívül ugyanis megméretteti magát Hunvald György, a kerület korábbi polgármestere, aki pár hónapja lépett ki az MSZP-ből, illetve az LMP-t hátrahagyó Moldován László. (Az MSZP és az az LMP is Niedermüllert támogatja.) – Moldován és Hunvald is többször kijelentette, hogy nem esélyesek, de akkor is indulnak. Egyikükbe sincs meg az elszántság, hogy leváltsuk a fideszes önkormányzatot – mondta Niedermüller. A politikus reménykedik abban, hogy sok olyan választó lesz, aki a Fidesz leváltása érdekében, függetlenül a személyi szimpátiáktól arra fog szavazni, akinek a legnagyobb esélye van Vattamány ellen. – Az egyetlen esélyes aspiráns én vagyok ötpárti jelöltként, bízom benne, hogy a választópolgárok is érzik ezt – fogalmazott. Niedermüller kérdésünkre azt mondta, Hunvalddal és Moldovánnal sem beszélt. Ugyanakkor – tette hozzá – vannak olyan értesülései, hogy Hunvald Györgynél még mindig vannak próbálkozások, de "nulla sikerrel." – Akármennyire is sajnálom, ez a fejezet már lezárult. Persze mindig megvan az esély, hogy az utolsó napokban történik valami csoda, de ennek nem látom realitását. Mindketten elindulnak – fogalmazott. Molnár Zsolt, az MSZP fővárosi elnöke és ellenzéki tárgyalója lapunknak azt mondta, az utolsó pillanatig dolgoznak azon, hogy Hunvald visszalépjen Niedermüller javára. Ha ez nem történik meg – fogalmazott Molnár –, „akkor így nyerünk, hiszen egyértelmű, hogy Niedermüller az esélyes kihívója a fideszes polgármesternek.” Fővárosi forrásaink szerint minden „épeszű” ajánlatot elküldtek Hunvaldnak, de a volt polgármester hajthatatlan. – Nem volt törvényszerű, hogy így alakuljon a helyzet, félévig tárgyaltunk. Hunvaldnak akkoriban nem voltak teljesíthetetlen kérései, most viszont már átbillent kezelhetetlen kategóriába. Nem kellene pedig mást tennie, csak a polgármester-jelölti poszttól visszalépnie – mondták forrásaink, hozzátéve: kicsit több kompromisszummal Erzsébetvárosban is megvalósulhatott volna a teljes ellenzéki egység. Abban minden lapunknak nyilatkozó politikus egyetértett: Hunvald 6-8 százaléka nagyon hiányozhat majd Niedermüllernek. Moldován László – forrásaink szerint – abban különbözik Hunvaldtól, hogy csak olyan szavazatokat gyűjthet be, amelyek nem az ellenzéki együttműködésre mennének. Mindenesetre azt többen említették, hogy „Moldován eddig mindent elbukott.” Szerintük ugyanis, ha 2014-ben együttműködik a többi ellenzéki párttal, akkor 12 erzsébetvárosi körzetből 10 körzetet nyernek. (Moldován indult, és csak öt ellenzéki körzet lett.) Moldován László lapunknak úgy vélte, ő az ellenzéki jelölt és Niedermüller Péter indult el ellene, nem pedig fordítva. A politikus szerint tévedés, hogy rajta múlna az ellenzéki győzelem, ugyanis az ő választói el sem mennének a voksolásra, ha nem lenne rajta a szavazólapon. – Esküszöm, hogy sokáig úgy voltam vele, nem indulok el, mert tudtam: rám akarják tolni Niedermüller sikertelenségét – fogalmazott. Moldován hangsúlyozta azt is, ha valaki nem húzza le, akkor rajta lesz a szavazólapon. – Nem azért indultam el, hogy visszalépjek – mondta. Moldován egyébként tegnap feljelentést tett a rendőrségen „a több szempontból gyanús” erzsébetvárosi parkolás miatt.  Kerestük Hunvald Györgyöt is, de cikkünk megjelenéséig nem reagált üzenetünkre, hívásunkra.
Szerző
Frissítve: 2019.10.04. 09:16

Fideszes képviselők rokonai is vádlottak a Simonka-ügyben

Publikálás dátuma
2019.10.04. 07:47
Simonka György, a költvetési csalással vádolt, volt fideszes képviselő
Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Após, sógor, unokatestvér is felel a visszaélések miatt – mintha csak a móriczi Rokonokat olvasnánk, narancssárga kötésben.
Túlmutat Simonka Györgyön és családján a Simonka-ügy: a  januárban kezdődő büntetőperben a politikus és felesége, illetve unokahúga mellett a Fidesz két másik parlamenti képviselőjének rokonait is a vádlottak padjára ültetik – derítette ki a 24.hu. A lap úgy tudja, hogy Kerényi János országgyűlési képviselő, a Fidesz dél-alföldi regionális-pártigazgatójának unokaöccse negyedrendű vádlottként áll majd a bíróság elé. Ellene különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette, valamint hamis magánokirat felhasználása a vád. Ugyanezekért kell majd felelnie Varga Gábor fideszes országgyűlési képviselő apósának, valamint sógorának. Ők az ügy tizenketted-, illetve tizenharmadrendű vádlottjaként állnak a bíróság elé. Az após egy ideig előzetes letartóztatásban is volt – írja a portál.
 Míg Kerényi dél-alföldi regionális igazgatóként, mondhatni, pártügyekben a főnöke volt Simonkának, a Fejér megyei Varga a békési Simonka padtársa volt az Országgyűlésben az előző ciklusban. Mindhárman tagjai jelenleg is a kormánypárti frakciónak.
Simonka György és 32 társa ellen augusztusban emelt vádat a Központi Nyomozó Főügyészség bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás és más bűncselekmények miatt, miután az ügyészség szerint összesen 1,4 milliárd forint kárt okoztak.

A vádhatóság a fideszes politikust tartja az uniós és a hazai költségvetés vissza nem térítendő támogatásainak megszerzését célzó bűnszervezet irányítójának, de a felesége és az unokahúga ellen is vádat emeltek, sőt még Simonka 77 éves édesanyja is az ügyészség látókörébe került, noha ő végül nem lett a büntetőügy vádlottja.
A harmadrendű vádlott Simonka György, akire nyolc és fél év fegyházbüntetést és teljes vagyonelkobzást kért a vádhatóság, a sorban csak a vád fókuszában álló Magyar Termés TÉSZ Kft. és Paprikakert TÉSZ Kft. egykori ügyvezetői előzik meg, majd negyedrendű vádlottként rögtön Kerényi János regionális pártigazgató unokaöccse következik. Vele szemben szintén rendkívül súlyos vádakat fogalmazott meg az ügyészség.
A vádhatóság Kerényi-unokaöccs Simonkához fűződő viszonyát – a bűnszervezet többi tagjáétól eltérően – úgy írta le, hogy azt nem alá-fölérendeltség, hanem mellérendeltség jellemezte, egyfajta üzlettársi kapcsolat volt köztük. A soltvadkerti Kerényi-rokon a vád szerint kölcsönökkel biztosított forrást jogellenes beruházásokhoz, továbbá a cégei tulajdonában álló ingatlanokat bocsátott a bűnszervezet rendelkezésére, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy túlárazásukkal vissza nem térítendő támogatásokhoz jussanak. Az ingatlanügyletek hasznán Simonka és vádlottársa fele-fele arányban osztoztak. A lap megkereste Kerényi Jánost, a Fidesz Bács-Kiskun megyei erős emberét, aki a Békés megyei Fidesz felett is jelentős befolyással bír. Kérdésükre elismerte, hogy az unokaöccse az egyik vádlottja a büntetőeljárásnak, amiért – mint mondta – nem fogja megtagadni őt. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy tőle független ez az ügy. Hosszú bírósági tárgyalásra számít, és az unkaöccse, valamint az ügyvédje szerint is védhető az álláspontja. A lap információi szerint Kerényi János és Varga Gábor rokonsága között is van kapcsolat. Az ügyészség szerint ugyanis a Kerényi-unokaöccs vonta be a Simonka György-féle céghálózat működésébe Varga Gábor fideszes képviselő apósát és sógorát, akik személyesen is megismerték a Fidesz politikusát. Őket értékű eszközbeszerzések végrehajtásához kérték fel. Feladatuk volt külföldi cégek beszervezése a túlárazásokhoz szükséges beszerzési láncolatba, valamint e cégek érdekében eljáró strómanok előkerítése. Segítségükkel jelentősen túlárazott módon vásárolt a bűnszervezet külföldről: • zöldségcsomagolót, • dinnyeválogató gépsort, • fűtőkamionokat, • takarítógépeket, • elektromos targoncákat. Ezekre mind EU-s forrásokat hívtak le, amelyek jelentős része az ügyészség szerint különböző trükkök segítségével haszonként visszakerült Simonka György szervezetéhez. 
Szerző
Frissítve: 2019.10.04. 11:15

"Sok veszítenivaló már nincs"

Publikálás dátuma
2019.10.04. 06:45

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Olykor ketten végzik el három munkáját, és ha más nincs, akkor az olcsóbb fonállal varrnak – így magyarázza Balatincz Péter, az ajkai kórház traumatológus főorvosa, a Magyar Orvosi Kamara Veszprém megyei választó kerületi elnöke, hogy miért nem omlott még össze látványosan a baleseti ellátás.
„Ezek gyógyíthatatlanok!” „Tényleg elhiszik?!” „Hülyét csináltak az orvosokból!” „Nem ők szívnak, hanem mi a betegek!” – írta néhány olvasó azután, hogy kiderült: a traumatológusok megint adtak egy hónapnyi türelmi időt a kormánynak a nyár eleji ígéretei teljesítésére. Ön mit gondol a döntésről? Villámcsapásként ért a hír, hogy az önkormányzati választások közelségére tekintettel a Magyar Traumatológus Társaság adott még egy hónap türelmi időt. Már azt sem világos, hogy miért. Mi köze a traumás esetek finanszírozásnak, ahhoz, hogy egy falu lakosai kit választanak polgármesternek? Vagy mi is álljunk le a rosszul finanszírozott, halasztható műtétekkel, csak mert közeleg a polgármester-választás? Taktikailag rossz lépés volt a traumatológus társaság múlt hétvégi döntése, és az is, hogy az Országos Baleseti Intézet orvosai visszakoztak az azonnali rendkívüli felmondástól. Mitől félhetnek a társai? Elképzelni sem tudom, sok veszítenivaló már nincs. Egyébként nem először történik meg ez a tagsággal: 2006-ban a traumatológusok győri közgyűlés lett arcon csapva, akkor plusz három havi júdáspénzért egyeztek ki a kormánnyal. Aztán tizenhárom évig csend volt. Tavasszal megint kiállt a szakma a követeléseivel, de most ismét újabb és újabb türelmi időt adtak. Ürügy pedig mindig adódhat, hogy miért lehet tovább húzni az időt. 
Azt mondta, rossz taktika, hogy a traumatológus társaság türelmet gyakorol. Miért? Hamarosan itt az orvos kamarai választás. Ha ott személyi változás történik, akkor újraindulnak a tárgyalások, esetleg felvetik majd, hogy most ne egyeztessenek külön a traumatológusokkal, hanem először az orvosi kamarával nézzék át az aktuális ügyeket. Ha pedig ez történik, akkor beláthatatlan és végtelen történet kezdődik.
Amikor a követeléseikkel megszólították a kormányt, azt állítottak: már annyira kevés a pénz, és azt is olyan rosszul osztják el, hogy a baleseti sebészet az összeomlás szélén áll, az orvosok pedig nem vállalják a felelősséget az ellátás biztonságáért. Aztán október elsején mégsem omlott össze az ellátás.
Mert ilyenkor összeszorítjuk a fogunkat. És mondjuk olcsóbb, de merevebb, gyakrabban szakadó, fonallal varrunk. Meg azt az olcsóbb műtősruhát húzzuk magunkra, ami olyan, mintha egy műanyagcsövet venne magára az ember: nem szellőzik, nem nedvszívó, kemény, vágja a nyakat. Ha erre még ráveszem az ólomköpenyt és a steril külső köpenyt, a műtét végére az összes izzadság kifolyik a padlóra. Mindez olyan kényelmetlen és zavaró, hogy a másfél órás műtét ötödik percében teljesen dekoncentrálttá válik az operatőr. Az összeomlás elkerülésében szerepe van annak is, hogy bevállaljuk a plusz munkát. Ha kiesik egy kolléga, akkor hiába vagyok már 24 órája talpon, beszállok még egy kicsit. Még eggyel többet ügyelek. Olykor ahhoz, amihez négy szakorvosra volna szükség, megoldja három, vagy öt helyett négy, egészen addig, ameddig vissza nem áll az az eredeti helyzet. És visszaáll? Olykor igen, máskor meg nem. Ami biztos: ha jön a beteg, mert elcsúszott és eltörött a csuklója, bokája, csípője, akkor muszáj ellátni. Van olyan napom, amikor egyszerre vagyok a szakrendelőben és az ambulancián. Az előbbin nyolcvan beteg, a másikon tizenöt vár. Felváltva, két emelet köz ingázva csinálom az egyiket és a másikat, ha sürgős eset jön, akkor abbahagyom kicsit a szakrendelést és az ambulancián próbálom „legyűrni a sort”. Körülbelül egy óránál tovább azért ott sem maradhatok. Visszamegyek a járó betegeket ellátni, de ez azzal jár, hogy mindkét helyen várnak a páciensek. Úgy másfél órát muszáj mindkét helyen várni. Ahhoz, hogy ez megszűnjön, több szakorvosra lenne szükség. A műtétekhez szükséges anyagokhoz viszont eddig, ha küzdelmesen is, de hozzájutottunk, vagy legalábbis megoldjuk valahogy, hogy legyen, ami kell. Itt Ajkán olyan még nem volt, hogy az akutan operálandó sérüléshez eszköz vagy behelyezendő implantátum ne lett volna. Ami meg nem olyan sürgős és lehet a beavatkozással egy-két napot várni, azokhoz azalatt be tudjuk szerezni, ami kell. Mondjuk egy comb-nyaktöréshez van mindig elég, megfelelő számú, méretű szegecs a keze ügyében? Erre gondosan ügyelünk. Speciális helyzetben vagyunk, olyan osztályvezetőnk van, aki erre odafigyel. Gyakran, ha elhasználtam öt darab csavart egy készletből, akkor nem teljes készletet, csak azt a hiányzó ötöt pótolják. Így másnap is tudunk dolgozni. Azt, hogy máshol mi a helyzet, miként küzdenek az elemekkel, azt nem tudom. A kormányzat és a traumatológus társaság egyelőre jóvá nem hagyott egyezségétől azt remélik, hogy az a kórházi adósságok 70 százalékára megoldást jelentene. Ha nem érkezik meg ez a plusz pénz az ágazatba, akkor kordában lehet tartani a költségeket annyira, hogy működképes maradjon az ellátás? Az implantátum árak folyamatosan nőnek, miközben az ellátásokért járó közfinanszírozás már egy ideje nem változott. Elég sok olyan műtét van, amelyikért nem kapunk annyit, mint amennyibe az a kórháznak kerül. A medenceműtét, a csípőprotézis, térdprotézis beültetése már veszteséges. De miután a beteg mindig kap ellátást, nem okoz látható feszültséget. Kifelé legfeljebb annyi hallatszik, hogy kicsit morognak az emberek, mert sokat kell várni egy-egy ellátásra vagy orvosra. Az én szintemen, ha a beteg bejön, előjegyzem, megoperálom. A kórház nem meri azt mondani, hogy nincs rá pénz, ne csináljam. Gyakran egy intézmény menedzsmentje nem is tehet mást, mint próbálja az olcsóbb anyagok használatra szorítani az orvosait. Az implantátumokra évente írnak ki közbeszerzést, és ekkor mindig a legolcsóbbat vásárolják meg, így minden évben másfajta implantátumokkal kezdünk dolgozni. Mindegyik más, van kisebb-nagyobb eltérés a korábbitól, más a behelyezés technikája, az eszközkészlet. Ekkor ezt mindig újra kell tanulni. A beteg pedig ezalatt nem biztos, hogy olyan ellátást kap, mintha a korábban, hosszabb ideje használt, begyakorolt középáras implantátumot építettük volna a csípőjébe, vagy a térdébe. Bíznak abban, hogy megadja a kormány azt az összeget, amit traumatológusok kérnek? A magam részéről szkeptikus vagyok. Megéreznék a betegek azt, ha nem kapná meg az ágazat egy hónap múlva sem az ígért pénzt? Ha valaki megsérül, és beszállítják a most még működő baleseti sebészetre, akkor el fogják látni. És bár az emberek már most is érzik, hogy megnyúltak a várakozási idők, fáradtabbak az orvosok, ameddig találnak működő ambulanciát, ha néha nehezen is de elviselik mindezt.
Szerző