Csupaszpofájú tamarin született Szegeden

Publikálás dátuma
2019.10.04. 11:13

Fotó: Endrédi Lajos / Szegedi Vadaspark
Az apjába kapaszkodó egy hónapos kölyköt a szerencsésebb látogatók már láthatják is.
A csupaszpofájú tamarin (Saguinus bicolor) a vadaspark egyik legnagyobb kuriózuma, a világ állatkertjeiben kevesebb mint kétszáz egyedet gondoznak a nemzetközi adatbázis szerint, a faj Magyarországon csak a Szegedi Vadasparkban látható – mondta Veprik Róbert igazgató.      
A Tisza-parti állatkertben két éve nevelt nőstény és a tavaly érkezett hím kölyke szeptember 6-án jött világra, azóta is szépen növekszik. A kölyök – más karmosmajmokhoz hasonlóan – ideje nagy részét apjába kapaszkodva tölti. Ennek egyik oka, hogy a szülőkhöz viszonyítva nagy méretűek a kölykök, ezért nem tudja az anya ellátni őket egyedül. A gondozásba nemcsak az apa, hanem az idősebb testvérek is besegítenek, beletanulva az utódnevelésbe.
A többi karmosmajomhoz hasonlóan a 430-480 grammos tömegű, 20-28 centiméter testhosszú csupaszpofájú tamarin is főleg az esőerdők lombkoronájában él kisebb csapatokban, amelyeket egy domináns nőstény vezet. A csapat többi tagja alárendelt, nem szaporodó nőstényekből, hímekből és utódaikból áll.
A latin nevének – bicolor – megfelelően kétszínű, elöl fehér, hátul barnás szőrű karmosmajom elsősorban pókokkal és rovarokkal, gyümölcsökkel és a fák nedvével táplálkozik. Az utóbbi kiváltására Szegeden kifejlesztettek egy keveréket, amely rizslisztet, tejport és különféle tápszereket tartalmaz.
Csupaszpofájú tamarinból kevés él már eredeti élőhelyén, Amazónia középső részének esőerdeiben, ezért veszélyeztetett fajnak számít. Csakúgy, mint sok más amazóniai faj esetében a legfőbb veszélyt az élőhelyének pusztulása, az esőerdők irtása jelenti. A Szegedi Vadaspark 2012-ben kapcsolódott be az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségének (EAZA) fajmegmentési programjába (EEP).
Szerző

Egy kamerát cipelő madár mutatja meg az Alpok pusztuló gleccsereit

Publikálás dátuma
2019.10.03. 20:43
Jacques-Olivier Travers és a madara
Fotó: THOMAS SAMSON / AFP
Egy fehérfarkú rétisasra erősített kamerával mutatja meg az Alpok pusztuló gleccsereit egy francia solymász.
Jacques-Olivier Travers reményei szerint ha az emberek egy madár szemén át látják a világot, az segít meggyőzni őket a madarak és azok természetes élőhelye megóvásának fontosságáról is.
Amennyiben az időjárási engedi, a Victor nevű kilencéves rétisas csütörtökön kezdi meg öt szakaszra felosztott útját a svájci Piz Corvatsch csúcsáról egy 360 fokos kamerával a hátán és GPS-nyomkövetővel felszerelve. A madár Németországon, Ausztrián és Olaszországon halad át, mielőtt október 7-én befejezi hegyi túráját Franciaországban. 
A madarat Travers egy munkatársa indítja útnak minden alkalommal egy-egy csúcsról. A kamera cipelése miatt a szokásosnál lassabban repülő Victor 3-5 kilométert tesz meg minden repülése alkalmával, amelyek során Travers-t kell megtalálnia.
A terep bejárásakor Travers saját szemével látta az Alpok gleccsereinek olvadását. Egy németországi gleccser például, amelyet tavaly még vastagon hó borított, mára kásássá vált. "Megdöbbentett a látvány. Hihetetlen volt a változás mindössze egyetlen év alatt" - idézte fel Travers.
Szerző
Témák
gleccser rétisas

Társat kapott a sivatagi róka Nyíregyházán

Publikálás dátuma
2019.10.03. 14:28

Fotó: Facebook/Nyíregyházi Állatpark
A római állatkertből érkezett sivatagi rókával (Vulpes zerda) gazdagodott a Nyíregyházi Állatpark.
Az Olaszországban született másfél éves hímet a karanténidőszak letelte után engedték össze a lengyel származású tenyészpárjával. A két egyedet már láthatja a közönség a Viktória-ház kaktuszokkal tarkított kifutójában - közölte Révészné Petró Zsuzsa, a park oktatási osztályvezetője.
Az apró termetű, mindössze egy kilogrammos állatok teljes testfelépítése a sivatagi körülményekhez alkalmazkodott. Tömött bundájuk kitűnő hőszigetelő képességgel rendelkezik, így megvédi az éjszaka vadászó állatokat a sivatagban uralkodó éjjeli hidegtől. Ráadásul szőrük világos színezete nemcsak kiváló rejtőszínt biztosít, de hatékonyan veri vissza a hőt, így nappal véd az esetleges túlmelegedés ellen is. Szőrös mancsaik egyrészt tompítják lépteik zaját, másfelől védik a nappali homok perzselő forróságától őket. A nagy füleiknek a hőleadásban van szerepe, ezen kívül segítségével képesek meghatározni a homok alatt mozgó zsákmány helyét, mely elsősorban kisebb gerincesekből és gerinctelenekből áll, de megeszik a tojást és a bogyókat is.
Egyes feltételezések szerint Antoine de Saint-Exupéry leghíresebb művében, A kis hercegben szereplő Rókát - a kis herceg legjobb barátját - nem az európai vörös róka, hanem a sivatagi róka ihlette. 1935 végén az író egyik társával kényszerleszállást hajtott végre Egyiptomban, a Szaharában, ahol több ízben látott sivatagi rókákat, de 1928-ban, Nyugat-Szaharából is egy olyan levelet írt húgának, amelyben említést tett ezekről az állatokról.
Szerző