Megég a tüdő az elektromos cigarettától

Publikálás dátuma
2019.10.04. 22:19
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
„A sérülések ugyanúgy néznek ki, mintha az I. világháborúban használt mustárgázzal érintkeztek volna a páciensek” – fogalmazott a szakember.
Az amerikai Mayo Clinic egészségügyi központ patológusa szerint a betegek tüdőszövet-mintái úgy néznek ki, mintha mustárgázt lélegeztek volna be – írja a hvg.hu. Augusztus közepén először okozott halált az e-cigaretta az Egyesült Államokban, majd nem sokkal később már tizenketten vesztették életüket az elektromos cigaretta szívásának, és 46 államban több mint 800 embert ápolnak a komoly tüdő- és légúti megbetegedésekkel. Az esetek után Kalifornia kormányzója járványnak minősítette a szerkezet használatát. Az amerikai Mayo Clinic egészségyü központ kutatói 17 beteg (köztük két elhunyt páciens) tüdőszövetéből vettek mintát. Ezek elemzése során kiderült, a nikotint vagy marihuánát párologtatóknál olyan tüdőkárosodást tapasztaltak, mintha mérgező vegyi anyagokkal érintkezve szereztek volna kémiai égési sérülést – írja a The New York Times. Brandon T. Larsen szerint „a sérülések ugyanúgy néznek ki, mintha az I. világháborúban használt mustárgázzal érintkeztek volna a páciensek”. A The New England Journal of Medicin című tudományos szaklapban megjelent publikáció szerint a minták 19 és 67 év közötti férfiaktól (13 betegtől) és nőktől (négy) származnak. A tanulmányból kiderül, hogy 70 százalékuk használt marihuánát vagy kannabiszolajat. A szakember szerint egyelőre korai lenne azt megmondani, hogy az életben maradt betegek tüdeje képes lesz-e meggyógyulni. Larsen azonban nem tartja kizártnak, hogy később krónikus légzőszervi problémákkal fognak majd küzdeni.
Szerző

Részecskegyorsítóval fejthetik meg Julius Caesar papirusztekercseinek titkát

Publikálás dátuma
2019.10.04. 19:30

Fotó: The Digital Restoration Initiative, University of Kentucky/PA
Egy brit részecskegyorsító technológiája segíthet megfejteni egy 2000 éve, a Vezúv kitörésekor elszenesedett római kori papirusztekercsek tartalmát.
A Kentucky Egyetem professzora, Brent Seales vezetésével dolgozó kutatók a Diamond Light Source-hoz, a brit országos részecskegyorsító intézethez fordultak segítségért a papirusz tanulmányozásához, amely olyan „törékeny volt, mint egy lepke szárnya”. Arra gondoltak, hogy a részecskegyorsító – nagy teljesítményű szkennelésre képes elektronnyalábjaival – segíthet megfejteni az évtizedek óta megoldani próbált rejtélyt, és sikerül kideríteni, hogy a párizsi Institut de France tulajdonában lévő történelmi tekercsek mit rejtenek.
A régészeti talányok megoldásával foglalkozó Seales elmondta, hogy ezeket a tekercseket nem lehetett csak úgy kisimítani, mert az elszenesedés miatt olyan törékennyé váltak, hogy súlyosan károsodhatnának. A Diamond részecskegyorsító technológiája lehetővé tette, hogy a tudósok bármit tanulmányozhassanak a fosszíliáktól a vírusokig és vakcinákig. „Amikor a sugár áthalad a mintán, olyan háromdimenziós képet képes alkotni, amihez más módon nem tudnánk hozzájutni” – magyarázta Seales.
A tekercseket 1752 és 1754 között fedezték fel Herculaneumban, a Nápolyi-öböl mellett, Dél-Olaszországban folytatott ásatáson. A leletek egy házban pihentek, amely régészek szerint Julius Caesar családjáé lehetett. A tekercsek mintegy 2000 évesek lehetnek. A kutatók azt remélik, hogy a nagyenergiájú röntgensugárzás segítségével sikerül megfejteni tartalmukat.
Ellentétben Pompejivel, amelyet i.e. 79-ben, a Vezúv kitörésekor elárasztott a láva, Herculaneumot egy tüzes felhő borította be, amelynek hamuja mindent beterített, és érintetlenül maga alá temetett. A házak egyike, a Villa dei Papiri (Papiruszok háza) több mint 1800 szöveges tekercset tartalmazott. A hamu megőrizte őket, de a szenesedés miatt lehetetlen kigöngyölni őket.
A nápolyi király 1802-ben hat tekercset Bonaparte Napóleonnak ajándékozott. Napóleon a francia tudományos és művészeti akadémiákat tömörítő állami szervezet, az Institut de France könyvtárának adta őket, hogy fejtsék meg a tartalmukat. Kétszer – 1817-ben és 1877-ben – kísérelték meg egy-egy tekercs kisimítását, de sikertelenül. Több mint egy évszázaddal később, 1986-ban a szakértők egy vegyi anyaggal bontották fel az egyik tekercset több száz kis darabra. „Nagyon nehéz volt olvasni” – idézte fel Yoann Brault, az Institut de France könyvtárának egyik kutatója megjegyezve, hogy nem tudták kideríteni, milyen tintát használtak.
A fejlett technológia, és a Seales által kifejlesztett módszer segítségével azonban elérték, hogy „ki lehessen csomagolni” a herculaneumi papiruszt, és így megfejteni annak tartalmát. A törékeny tekercset nagy elővigyázatossággal szállították Párizsból az angliai kutatóintézetbe. Francoise Bernard, a könyvtár igazgatója szerint ezt a kockázatot vállalni kellett, mert nem volt más mód az előrelépésre.
Korábban más kutatók is próbálkoztak a tekercsek tartalmának nem invazív megfejtésével. 2014-ben Daniel Delattre francia kutató intenzív röntgensugárzást használt a tekercsek egy részének vizsgálatára. Seales módszerével görög betűkkel írott szöveget sikerült felfedezni, vélhetően a görög epikureus filozófus, Philodémosz írását. A London melletti, didcoti részecskegyorsító segítségével nyert adatokat az amerikai egyetemen fogják elemezni.
Michael Zink történész szerint nagyon ritka leletről van szó, ilyen tekercsek nem nagyon maradtak fenn épen. „Ezért is olyan fontosak ezek a tekercsek” – hangsúlyozta, hozzátéve, reméli, hogy egyszer egész mondatokat, vagy talán az egész szöveget is ki tudják majd olvasni.
Szerző

Gondolatával irányított vázzal járt újra egy lebénult férfi

Publikálás dátuma
2019.10.04. 17:00

Fotó: FONDS DE DOTATION CLINATEC - CLINATEC ENDOWMENT FUND / AFP
Mind a négy lebénult végtagját mozgatni tudta egy francia férfi a külső robotváz segítségével, amelyet gondolataival irányított – írta a BBC hírportálja.
A 30 éves Thibault négy évvel ezelőtt egy balesetben 15 métert zuhant, gerince megsérült és mind a négy végtagja lebénult. A következő két évét kórházban töltötte. 2017-ben részt vett a Grenoble-i Egyetem és a Clinatec kutatóközpont exoskeletonos, vagyis külső vázas kutatásában. Agyának felszínére, a mozgásirányítási terület fölé két implantátumot ültettek be a kutatók. Mindegyik eszközön 64 elektróda érzékelte az agytevékenységet és közvetítette a jeleket egy számítógépnek.
Először számítógépes játékkal kellett gyakorolnia virtuális figurája, vagyis avatar mozgatását az agyi implantátum segítségével, majd ráerősítették az exoskeletont, hogy próbáljon meg mozogni benne. „Ilyen lehetett, amikor az ember az első lépéseket tette meg a Holdon. Előtte két évig nem tudtam járni, elfelejtettem, milyen állni, és azt is, hogy magasabb vagyok, mint a többiek a laborban” – mesélte Thibault, aki azt kérte, családnevét ne közöljék.
A kar mozgatása bonyolultabbnak bizonyult, tovább tartott, míg megtanulta. A 65 kilogrammos robotszerkezet nem tudja teljes mértékben visszaadni a mozgáskészséget, mégis nagy lépést jelent azokhoz a hasonló elven működő szerkezetekhez képest, amelyek egy-egy végtag gondolati irányítását tették lehetővé. A férfi a vázban úgy tudott mozogni, hogy a mennyezethez erősítették, nehogy elessen benne, ami azt jelenti, hogy a szerkezetet egyelőre nem lehet a laboratóriumon kívül használni. Alim-Louis Benabid, a Clinatec vezetője szerint messze vannak még az önálló járástól, nincsenek meg a gyors és pontos mozdulatok, amelyekkel az elesést meg lehetne előzni.
Thibault-nak 71 százalékban sikerült keze-lába mozgatásával, csuklója elfordításával megérintenie a kijelölt célpontot. „Megmutattuk, hogy az alapelv helyes, bizonyítottuk, hogy az exoskeletonnal fokozni tudjuk a páciens mobilitását” – mondta Benabid. További terveik között szerepel az ujjak mozdulatainak irányítása.
A gondolattól a mozdulatig 350 ezredmásodperc telhet el. A tudósok ehhez az implantátumonként 64 elektródából csak 32-t használnak, tehát van még lehetőség további agyi jelek olvasására nagyobb kapacitású számítógépekkel vagy mesterséges intelligenciával.
Szerző
Témák
járás robot