„Van mit lobogtatni” – Kortárs magyar művészeti aukciót szerveztek Londonban

Publikálás dátuma
2019.10.04. 16:20
Kováts Nóri és Dávid, az aukció szervezői
Fotó: Kecskés Márton
A bemutatkozás sikere után jöhet a folytatás.
A londoni vigalmi negyed, a Soho szívében rendezte meg első külföldi árverését a Dobossy Aukciósház. Frappáns ötletként a helyszín az ikonikus, 1764 óta működő Blacks étterem és klub második emelete volt, ahol a változó, sejtelmes fények külön is emelték a hangulatot. A csütörtök esti kétórás eseményre megtelt a bensőséges terem, a mintegy három tucat részvevő túlnyomó része magyarul beszélt. Úgy tűnt, a magyar szakértők által szervezett első aukció megragadta a szakma hazai nagyságainak figyelmét is, hiszen a megfigyelők között láttuk többek között Kieselbach Tamást is. Ahogy ezt a még csak nagyon rövid múltra visszatekintő Dobossy aukciós házat vezető Kováts testvérek, Nóri és Dávid nevében az utóbbi elmondta, a kizárólag kortárs magyar alkotókra koncentráló árverést szándékosan az egyik legjelentősebb modern művészeti vásárral, a Frieze-zel egyidejűleg rendezték meg. Az biztos, hogy ezen a műkincskereskedelem színe-java, sőt sok gyűjtő is részt vesz. A duó már Londonba indulása előtt, az eladásra felajánlott ötvenöt munka, – festmények, kisplasztikák, fotográfiák és szitanyomatok – budapesti kiállítása előtt beszélt arról, milyen tudatosan és szigorú szempontok alapján állította össze a kínálatot. A legnagyobb nevek, mint Maurer Dóra, Bak Imre mellett egészen fiatal tehetségek, mint az 1981-es születésű Horváth Lóczi Judit, vagy a még ifjabb, 33 éves Nemes Márton is „kipróbálhatták magukat”, első ízben a nemzetközi porondon.
Nemes Márton - Police Painting
Fotó: Damian Griffiths / DAMIAN GRIFFITHS
Ahogy ezt a testvérek az aukcióra készült magyar és angol nyelvű katalógusban hangsúlyozzák, „az elmúlt két évben tudatosan készültek a nemzetközi bemutatkozásra”. Londonra nem pusztán azért esett a választás, mert kétségtelenül Európa műkereskedelmének központja, hanem Dávid három évig, 2010 és 2013 között az egyik piacvezető háznál, a Sotheby’s-nél dolgozott, így alaposan kiismeri magát. A Kováts-testvérek rendkívül szerencsésen választották ki az árverésvezetőt, a fiatal, megnyerő külsejű, New York-ban élő, a globális piac egy másik óriásánál, a Bonhams-nél dolgozó Jacqueline Towers-Perkins személyében. Az eseményt nem csak az elengedhetetlen határozottsággal uralta, hanem őszinte személyes érdeklődést is sugárzott az úttörő vállalkozás iránt. Örült, hogy hozzájárulhat annak sikeréhez, egyben komoly igyekezetet tanúsított a magyar nevek helyes kiejtése iránt. Az árverés jelképesnek is tekinthető munkával, a 73 évével veteránnak tekinthető Pinczehelyi Sándor 1973-as keltezésű Sarló és kalapács című szitanyomatával indult és a 3000-4000 fontban megadott becsértékhez közeli 2800 fonton, (1,046 millió forint) kelt el. Hasonlóan tipikus Bak Imre munkával folytatódott az este, ráadásul ugyanabból az évből, ám a Sky-River-Field gyökeresen más stílust képvisel, a koncept-művekét, melyek elkészítésével a magyar alkotók évtizedek óta első ízben tudtak felzárkózni a nemzetközi művészeti élethez. Bak Imre egyébként nem most debütált Londonban, az év elején látványos szóló bemutatkozási lehetőséget kapott a tekintélyes The Mayor Gallery-ben. Az árverők kitűnően saccoltak, a szitanyomat a 400-600 font közötti becsérték közepén, 500 fonton talált új gazdára.
ak Imre: Sky-River-Field
Fotó: Kiss Anett
A kortárs magyar művészet nagyjai közül senkit nem sztárolnak most úgy Londonban, mint Maurer Dórát. Ahogy erről augusztusban, majd szeptemberben lapunk is beszámolt, a Tate Modern múzeum közel egyéves retrospektívben ünnepli munkásságát, míg az egyik legfelkapottabb londoni galéria, a White Cube három év alatt másodszor kiállítást szentelt újabb alkotásainak. A Dobossy-aukción harmadikként értékesített szitanyomat, a Quod libet sorozat 2. darabja végeredményben az este egyik legnagyobb sikerének bizonyult. A 700-900 font közötti becsértéket alaposan meghaladva 1300 fontért (485 ezer forint) ment el. A tekintélyes Maurer ouvre-ből eladásra kínált másik, nem kevésbé jellegzetes grafika, a Displacements/Hajtás széria 9 mező 5 hajtás, próba 1 címet viselő darabját becsértéken, 4200 fontért ütötte le az árverésvezetőnő.
Maurer Dóra - Quasi-kép, töredék 1986
Fotó: Perness Norbert
A nagyon jó hangulatú aukción a kínálat túlnyomó része elkelt. Towers-Perkins csak egy pár esetben, a limitártól elmaradó tételeknél fogalmazott úgy, hogy utána kell nézni a dolognak. Amennyire e sorok írója a gyorsan pergő folyamatot követni tudta, az árverésre bocsátott művek nagyobb része a teremben jelen lévő gyűjtőkhöz vagy képviselőikhez került, illetve az előzetes vételi megbízást adó kuncsaftoknál fog landolni. Viszonylag kevés tételre tett telefonos érdeklődő végső, nyertes ajánlatot és elhanyagolhatónak látszott a világhálós forgalom. A második legmagasabb összegre, 25.000-30.000 fontra becsült, ma is frissnek ható Fajó János olajfestmény, a Négyzetek éppen csak kevesebbért, 22.000 fontért (8,2 millió forint) kezd új életet. A legmélyebben az a kollektor nyúlt a zsebébe, aki mostantól Maurer Dóra 1986-os Quasi-kép töredékének új tulajdonosa. Ha a becsértéktől el is maradt, 45 ezer fontot és persze a megállapított közvetítői díjat utalhatja át a Dobossy Aukciósház számlájára. Különösen élénk érdeklődés mutatkozott a magyarországi képzőművészet kiemelkedő alakja, Szűcs Attila káprázatos fényhatásokkal gyönyörkedtető Sprinkle water on water címet kapott vászna iránt. Az árverésvezetői kalapács végül 14 ezer fontnál „csapott le”.
Szűcs Attila - Sprinkel water on water
Fotó: Kiss Anett
Ha volt alkotói név, melynek kiejtésével Towers-Perkinsnek nem kellett küzdenie, az Little Warsaw, Kis Varsó, Gálik András és Havas Bálint közös művészi álneve volt. Túlzás nélkül az ő beton kisplasztikájuk, a Helmet beton sisak leütési ára haladta meg leginkább a becsértéket. Viszonylag hosszú licitálás után 5500 fontra kúszott fel a 2000-3000 fontos beárazáshoz képest. Amikor ennek vélhető magyarázatáról az aukció után Kováts Dávidot kérdeztem, azt válaszolta, hogy különleges „niche” darabról van szó, melyhez ragaszkodnak a gyűjtők. A Dobossy Aukciósház társ-tulajdonosa nagyon hálás volt azért a támogatásért, melyet családjától és barátaitól kapott a bátor aukció előkészítése során. Örült, hogy közülük és érdeklődők, kollektorok részéről is sokan eljöttek Magyarországról. Nagy sikerként könyvelte el az árverést, mely „nagy lökést adott” a kortárs magyar művészetnek, a múzeumi megjelenések után kereskedelmi elismerést is biztosítva számukra. „Van mit lobogtatni” – mondta büszkén a fiatal aukciós szakember.
Témák
aukció London

Mindig állunk valamelyik oldalon

Publikálás dátuma
2019.10.04. 11:30

Fotó: SNAPSHOT
Számos nemzetközi és hazai díjjal ismerték el a Magamba Zárva című kisjátékfilmet, amely különös érzékenységgel közelít a halál témájának feldolgozásához.
Tagadás, düh, alkudozás, depresszió, elfogadás. Öt lépés, amelyeket senki nem kerülhet el. Ezen az öt stádiumon vezet végig Timkó Imre elsőfilmes rendező és Kalotai Dániel operatőr közös diplomafilmje, amely elnyerte az UNICA nemzetközi filmfesztivál Bronz medálját, valamint a Best Lightning (Legjobb világítás) kategória különdíját. A Magamba Zárva című kisjátékfilm történetében Lizi (Fehér Zsanett) egy ritka betegség hatására nővére, Iza (Földes Anita) ellátására szorul. A két testvér egymás és önmaguk ellen folytatott harcát a súlyos betegség, és közös múltjuk is beárnyékolja. – A film nagyapám előtt tiszteleg, aki maga is végigjárta az öt stádiumot a rákkal szembeni harcban. Az itt szereplő kór – ALS (amyotrophic lateral sclerosis) bénulásos betegség – csak a történetet szolgálta, mivel általánosságban akartunk foglalkozni a halál témájával: hogy miként jutunk el az elutasítástól egészen az elfogadásig – mondta lapunknak Timkó Imre, a film írója és rendezője. – Ezzel az öt fázissal mindenkinek, aki haldoklik, szembe kell néznie, ha nem gyorsan vagy hirtelen halállal veszíti el az életét. Ez a lelki út vezet a halálhoz. Viszont nemcsak a haldoklónak, hanem a kísérőnek és a környezetének is szembesülnie kell ezzel, mert az ember mindig áll valamelyik oldalon. Az, hogy ki, miként jut el idáig egyénenként változó – számolt be róla Földes Anita, a film egyik főszereplője. Hozzátette, ő már több embert kísért el ezen az úton – többek közt Fejtő Ferencet, a Népszava tiszteletbeli főszerkesztőjét is (ő az Átéltem egy évszázadot – Utolsó interjúk Fejtő Ferenccel című könyv szerzője is) –, s e folyamatban alapvetően a beszélgetés volt az eszköze. – Ha az ember, arról beszél, ami őt érdekli és szórakoztatja, akkor vissza tudja nyerni az életkedvét saját magából merítve. Ezáltal képesek a haldoklók tovább maradni. De ebben a filmben Timkó Imre és Kalotai Dániel olyan történetet dolgoztak ki, amelyben a karakterem nincs ilyen „könnyű” helyzetben – bár egy kísérő sosincs könnyű helyzetben –, hogy partnere lehet annak, akit kísérni szeretne: a beteg húg kategorikusan elutasítja a nővérét – részletezte a színésznő. Majd hangsúlyozta, a film számos fontos kérdést felvet: – mi a nehezebb, szembenézni a halállal vagy kísérni a szenvedőt, aki adott esetben nem áll szóba a kísérőjével? Mi a komolyabb feladat, tisztázni a konfliktusokat, a megbocsáthatatlan bűnöket, vagy átengedni magunkat a szeretetnek? A halál tényleg félelmetes, vagy megnyugtató, világos és tiszta? Megtisztít, harmóniát hoz, vagy elsöpör és szétzúz? Ez az öt stádium mindegyik olyan állapotot jelent, amelyekből számos kérdés következik, melyeket senki nem kerülhet el.
A Magamba Zárva aprólékosan felépített, mélyre hatoló alkotás, amelyet a kiélezett váltások, a színek és fények játéka, és a nézőre hagyatkozás tesz egyenletessé, egészen a drámainak tűnő végkimenetelig, amikor a nővér eleget tesz húga kérésének, és véget vet a másik életének. – Nem csak a stádiumokat, a karakterek közti feszültséget is úgy ábrázoltuk, hogy a film jelentős részében mindig egy képi korlát, torlasz, vagy fal van közöttük. A legvégén az utolsó jeleneteknél helyeztük őket egy térbe – részletezte lapunknak Kalotai Dániel, a film operatőre, producere. Timkó Imre is megjegyezte, a filmben végig a feszültség dominál, a végén azonban ez megszűnik, és egy idealizált, mondhatni szép halál következik be. Hangsúlyozta, alapvető célként lebegett előttük, hogy a film végét függve hagyják: gyilkosság történik, ami azonban mégis egyfajta segítségnyújtás. Ugyanakkor nem akartak állást foglalkozni az aktív eutanázia kapcsán (az eljárás törvényileg büntetendő Magyarországon), ez leginkább dramaturgiai megoldás volt. – Nem lehet ítélkezni, viszont lehet véleményt formálni – vélekedik Földes Anita is, aki megjegyezte, segíthet a film azáltal is, ha tudunk valamelyik oldallal azonosulni, vagy ha épp ellenkezést vált ki belőlünk. – Ha elgondolkodtat, akkor szerintem már eleget tett, fűzte hozzá. A rendező ugyancsak kiemelte, a művészetek egyik legfőbb feladata, hogy kezdjünk el beszélni olyan dolgokról, amikről eddig nem esett szó. – A fejlődés elengedhetetlen útja, hogy egyre több olyan ajtót nyissunk ki magunk körül, amelyekről korábban nem gondolkoztunk. Infó: Magamba Zárva (Kisjátékfilm) 2018. 

Elismerések

A filmet tizennyolc fesztivál versenyprogramjában mutatták be, s tizenegy díjat zsebelt be. Köztük a 63. Országos Független Filmfesztivál Mediawave díját és három angliai legjobb helyezést is (Legjobb Kisjátékfilm, Legjobb Operatőr, Legjobb Diákfilm). Az UNICA nemzetközi filmfesztiválra harminc ország alkotásai közül kapta a Bronz medált, valamint a Best Lightning (Legjobb világítás) kategória különdíját.  

Szerző

Hazafias, zenés üzenetek

Publikálás dátuma
2019.10.04. 10:00

Fotó: Barbara Gabriella / Népszava
Nemzeti intézmények játsszanak nemzeti műveket! - ez is lehetne a mottója, hogy az Opera és Operett is műsorra tűzte a János vitézt és az István, a királyt. De vajon mi állhat a darabok szinte példátlan sikertörténete mögött az ősbemutatóktól egészen máig?
Hősökre szükség van – mondta Kiss-B. Atilla igazgató a hét elején a Budapesti Operettszínházban a János vitéz olvasópróbáján. Az első teljes évadát kezdő direktor még a pályázatában nemzeti dalszínházként aposztrofálta az általa vezetett Nagymező utcai teátrumot. Minden bizonnyal ebbe a profilba illik bele a daljáték, amelyet az Operettben az elmúlt negyven évben nem játszottak. A művet Bozsik Yvette rendező-koreográfus állítja színre novemberben. A Francia királyt is, akárcsak a többi szerepet, több szereposztásban adják, az egyikben Bodrogi Gyula formálja meg a figurát, aki a nagy vihart kavart 2009-es nemzeti színházi változatban Alföldi Róbert rendezésében már játszotta a szerepet. Januárban és februárban hat alkalommal matiné időpontokban az Opera műsorában is szerepel majd a daljáték Palcsó Sándor 2003-as rendezésében, az Erkel Színházban, a francia király szerepét szintén olyan színész játssza, aki a Nemzet Színésze címmel büszkélkedhet, mégpedig Haumann Péter. Kacsóh Pongrác daljátékát 1904-ben mutatták be a Király Színházban Fedák Sárival a címszerepben. Nem tévedés, ő játszotta a „gatyás szerepet”. Fedák Sári a bemutató éjjelén a következőket írta a szüleihez címzett levélben: „Ma volt a legnagyobb sikerem, mióta színpadon vagyok. Olyan őszinte és oly nagy, amiket elképzelni is alig lehet. Azt nem lehet leírni, hogy mit művelt a közönség. Az igaz, hogy még én sem voltam soha ilyen jó, de ilyen operett sem volt még a világon. Mikor gatyába, bejöttem, hát majd leszédültek, úgy röhögtek: percekig tapsoltak. Nagyon örülök, hogy a szerzőimet egy ilyen magyar darab megírására inspiráltam.”  A János vitézben fontos szerepet kap a nemzeti színű zászló, a daljáték elején a toborzás jelenetnél, az ominózus dal is elhangzik „Mindenünk e zászló, sosem hagyjuk el!” Gajdó Tamás színháztörténész szerint mivel a mű a Monarchia idején született, amikor fontos szerepet kapott a nemzeti függetlenségi harc, ennek a momentumnak lényeges szerepe volt már az ősbemutatón és azután is. Másrészt az a XIX. századi színházi irányzat, amelynek Molnár György volt nálunk a letéteményese a látványosságot preferálta, és ez újra és újra megjelenik. A János vitéz a népi motívumokkal nagyon könnyen besorolható ebbe a kategóriába. Szintén mindkét dalszínház műsorán megjelenik az István, a király. 2020. június negyedikén mutatják be az Erkel Színházban Szörényi-Bródy rockoperája, az István a király szimfonikus operaváltozatát Gyöngyösi Levente hangszerelésében Szinetár Miklós rendezésében. De az Operett sem vette le a rockoperát a műsoráról, amelyet tavaly mutattak be Székely Kriszta invenciózus rendezésében a Nagymező utcában. Az István, a királyt 1983. augusztus 20-án mutatták be a Királydombon Koltay Gábor rendezésében. Azóta a rockopera hatalmas utat járt be. A szegedi Dóm tértől, a Nemzeti Színházon át, a televíziós tehetségkutatóig, sokfelé megjelent. 2003-ban az alkotóknak régi vágyuk teljesült, hiszen Csíksomlyón több százezer néző előtt is előadták Novák Ferenc rendezésében. Gajdó Tamás szerint a darab nemzeti jellege az előadás végén erősödik fel azzal a szerzői gesztussal, hogy a produkció a Himnusszal zárul. Lehet vitatkozni arról, hogy ennek mi is a valódi célja, az össznemzeti katarzis, vagy netán a fogadtatás fokozása. Régi vita zajlik arról is, hogy a megosztottságot és a személyes konfliktusokat előtérbe állító István, a király hol helyezhető el a nemzeti művek között, még ha néha maguk a szerzők a szerénységet félre téve a Tragédia, a Bánk bán és a Csongor és Tünde sorába teszik is. Valószínűleg erről korai lenne még ítélkezni. A rockopera operai átdolgozása mögött Gajdó szerint meghúzódhat az a szándék is, hogy az operai repertoár szakrális jellegét szeretnék erősíteni. Minden esetre ebben az évadban a néző választhat melyik változatban szeretné megnézni Kacsóh Pongrác vagy Szörényiék klasszikusát. Kérdés, hogy az érdeklődés meddig tartja fenn majd ezt a párhuzamosságot.   
György-Rózsa Sándor és Dolhai Attila az István, a királyban
Fotó: Szalmás Péter

István, a király iskolába megy

Elindult az István, a király iskolába megy... program. Az ötezer hazai és külhoni magyar nyelvű általános iskola számára kiírt versenyben diákok fogják előadni, rögzíteni és a YouTube-ra tölteni az alaptantervben szereplő rockopera egy-egy jelenetét, amit az István, a király iskolába megy... produkció ítészei: a szakértő zsűri és a közönség rangsorolnak. A győztes iskolák és szólisták egy stadion mérető helyen fogják bemutatni a rockoperát.    

Korabeli reakciók

Somogyi Árpád 1904-ben a Színház és Életben ezt írta a János vitéz bemutatójáról: Kacsóh Pongrác megalkotta a magyar operettzenét. Rafinált nagy zenei tudásával, mintegy matematikai pontossággal kiszámított a magyar népdal és a kozmopolita operett középarányosát, s megszületett egy gyönyörű, óriási sikerekre jogosult, nagy hatású, bájos zenemű: az első igazi magyar operett, melynek bemutatójától számítódik egy nagy jövőjű magyar komponista sikerdús pályája is. Mészáros Tamás így fogalmazott a Magyar Hírlapban az István, a király 1983-as ősbemutatójáról: Szörényi János és Bródy János rockoperája a közönség körében kivételes sikert aratott. A zenei epilógus alatt – ami nem más mint, az áthangszerelt Himnusz – tűzijáték fényénél, a tág szemhatár hosszában kifeszített nemzeti színű lobogó előterében, felségjelvényei teljes pompájában, felmagasztosultan áll az első megkoronázott Árpádházi magyar uralkodó, se ebben az összhatásába tagadhatatlanul monumentális záróképbe beletartozik annak a közel tízezer nézőnek a látványa, is, aki lelkesültségével, csakugyan népünnepéllyé avatja e szabadtéri színjátékot.         

Szerző