„Van mit lobogtatni” – Kortárs magyar művészeti aukciót szerveztek Londonban

A bemutatkozás sikere után jöhet a folytatás.

A londoni vigalmi negyed, a Soho szívében rendezte meg első külföldi árverését a Dobossy Aukciósház. Frappáns ötletként a helyszín az ikonikus, 1764 óta működő Blacks étterem és klub második emelete volt, ahol a változó, sejtelmes fények külön is emelték a hangulatot. A csütörtök esti kétórás eseményre megtelt a bensőséges terem, a mintegy három tucat részvevő túlnyomó része magyarul beszélt. Úgy tűnt, a magyar szakértők által szervezett első aukció megragadta a szakma hazai nagyságainak figyelmét is, hiszen a megfigyelők között láttuk többek között Kieselbach Tamást is.

Ahogy ezt a még csak nagyon rövid múltra visszatekintő Dobossy aukciós házat vezető Kováts testvérek, Nóri és Dávid nevében az utóbbi elmondta, a kizárólag kortárs magyar alkotókra koncentráló árverést szándékosan az egyik legjelentősebb modern művészeti vásárral, a Frieze-zel egyidejűleg rendezték meg. Az biztos, hogy ezen a műkincskereskedelem színe-java, sőt sok gyűjtő is részt vesz. A duó már Londonba indulása előtt, az eladásra felajánlott ötvenöt munka, – festmények, kisplasztikák, fotográfiák és szitanyomatok – budapesti kiállítása előtt beszélt arról, milyen tudatosan és szigorú szempontok alapján állította össze a kínálatot. A legnagyobb nevek, mint Maurer Dóra, Bak Imre mellett egészen fiatal tehetségek, mint az 1981-es születésű Horváth Lóczi Judit, vagy a még ifjabb, 33 éves Nemes Márton is „kipróbálhatták magukat”, első ízben a nemzetközi porondon.

Ahogy ezt a testvérek az aukcióra készült magyar és angol nyelvű katalógusban hangsúlyozzák, „az elmúlt két évben tudatosan készültek a nemzetközi bemutatkozásra”. Londonra nem pusztán azért esett a választás, mert kétségtelenül Európa műkereskedelmének központja, hanem Dávid három évig, 2010 és 2013 között az egyik piacvezető háznál, a Sotheby’s-nél dolgozott, így alaposan kiismeri magát. A Kováts-testvérek rendkívül szerencsésen választották ki az árverésvezetőt, a fiatal, megnyerő külsejű, New York-ban élő, a globális piac egy másik óriásánál, a Bonhams-nél dolgozó Jacqueline Towers-Perkins személyében. Az eseményt nem csak az elengedhetetlen határozottsággal uralta, hanem őszinte személyes érdeklődést is sugárzott az úttörő vállalkozás iránt. Örült, hogy hozzájárulhat annak sikeréhez, egyben komoly igyekezetet tanúsított a magyar nevek helyes kiejtése iránt.

Az árverés jelképesnek is tekinthető munkával, a 73 évével veteránnak tekinthető Pinczehelyi Sándor 1973-as keltezésű Sarló és kalapács című szitanyomatával indult és a 3000-4000 fontban megadott becsértékhez közeli 2800 fonton, (1,046 millió forint) kelt el. Hasonlóan tipikus Bak Imre munkával folytatódott az este, ráadásul ugyanabból az évből, ám a Sky-River-Field gyökeresen más stílust képvisel, a koncept-művekét, melyek elkészítésével a magyar alkotók évtizedek óta első ízben tudtak felzárkózni a nemzetközi művészeti élethez. Bak Imre egyébként nem most debütált Londonban, az év elején látványos szóló bemutatkozási lehetőséget kapott a tekintélyes The Mayor Gallery-ben. Az árverők kitűnően saccoltak, a szitanyomat a 400-600 font közötti becsérték közepén, 500 fonton talált új gazdára.

A kortárs magyar művészet nagyjai közül senkit nem sztárolnak most úgy Londonban, mint Maurer Dórát. Ahogy erről augusztusban, majd szeptemberben lapunk is beszámolt, a Tate Modern múzeum közel egyéves retrospektívben ünnepli munkásságát, míg az egyik legfelkapottabb londoni galéria, a White Cube három év alatt másodszor kiállítást szentelt újabb alkotásainak. A Dobossy-aukción harmadikként értékesített szitanyomat, a Quod libet sorozat 2. darabja végeredményben az este egyik legnagyobb sikerének bizonyult. A 700-900 font közötti becsértéket alaposan meghaladva 1300 fontért (485 ezer forint) ment el. A tekintélyes Maurer ouvre-ből eladásra kínált másik, nem kevésbé jellegzetes grafika, a Displacements/Hajtás széria 9 mező 5 hajtás, próba 1 címet viselő darabját becsértéken, 4200 fontért ütötte le az árverésvezetőnő.

A nagyon jó hangulatú aukción a kínálat túlnyomó része elkelt. Towers-Perkins csak egy pár esetben, a limitártól elmaradó tételeknél fogalmazott úgy, hogy utána kell nézni a dolognak. Amennyire e sorok írója a gyorsan pergő folyamatot követni tudta, az árverésre bocsátott művek nagyobb része a teremben jelen lévő gyűjtőkhöz vagy képviselőikhez került, illetve az előzetes vételi megbízást adó kuncsaftoknál fog landolni. Viszonylag kevés tételre tett telefonos érdeklődő végső, nyertes ajánlatot és elhanyagolhatónak látszott a világhálós forgalom. A második legmagasabb összegre, 25.000-30.000 fontra becsült, ma is frissnek ható Fajó János olajfestmény, a Négyzetek éppen csak kevesebbért, 22.000 fontért (8,2 millió forint) kezd új életet. A legmélyebben az a kollektor nyúlt a zsebébe, aki mostantól Maurer Dóra 1986-os Quasi-kép töredékének új tulajdonosa. Ha a becsértéktől el is maradt, 45 ezer fontot és persze a megállapított közvetítői díjat utalhatja át a Dobossy Aukciósház számlájára. Különösen élénk érdeklődés mutatkozott a magyarországi képzőművészet kiemelkedő alakja, Szűcs Attila káprázatos fényhatásokkal gyönyörkedtető Sprinkle water on water címet kapott vászna iránt. Az árverésvezetői kalapács végül 14 ezer fontnál „csapott le”.

Ha volt alkotói név, melynek kiejtésével Towers-Perkinsnek nem kellett küzdenie, az Little Warsaw, Kis Varsó, Gálik András és Havas Bálint közös művészi álneve volt. Túlzás nélkül az ő beton kisplasztikájuk, a Helmet beton sisak leütési ára haladta meg leginkább a becsértéket. Viszonylag hosszú licitálás után 5500 fontra kúszott fel a 2000-3000 fontos beárazáshoz képest. Amikor ennek vélhető magyarázatáról az aukció után Kováts Dávidot kérdeztem, azt válaszolta, hogy különleges „niche” darabról van szó, melyhez ragaszkodnak a gyűjtők. A Dobossy Aukciósház társ-tulajdonosa nagyon hálás volt azért a támogatásért, melyet családjától és barátaitól kapott a bátor aukció előkészítése során. Örült, hogy közülük és érdeklődők, kollektorok részéről is sokan eljöttek Magyarországról. Nagy sikerként könyvelte el az árverést, mely „nagy lökést adott” a kortárs magyar művészetnek, a múzeumi megjelenések után kereskedelmi elismerést is biztosítva számukra. „Van mit lobogtatni” – mondta büszkén a fiatal aukciós szakember.