Meghalt Ginger Baker

Publikálás dátuma
2019.10.06. 14:18

Fotó: KEVIN WINTER / Getty Images
A rocktörténelem egyik legnagyobb dobosa 80 éves volt.
Nyolcvan évesen elhunyt Ginger Baker brit rockzenész, a Cream és a Blind Faith tagja, aki általános vélemény szerint a blues és a rock legtechnikásabb, legfantáziadúsabb egyéni stílusú dobosa volt. A család közlése szerint vasárnap reggel halt meg "békésen" egy angliai kórházban. Baker legendás zenész, egykor valóságos extázisban dobolta végig a lemezeket, a koncerteket, zsonglőrként dobálta dobverőit, vagy egy kezében kettővel is játszott. Angliában, Lewishamben született 1939. augusztus 19-én Peter Edwards Baker néven. Zongoristaként és trombitásként kezdte, de egy évtizeddel a legendás Cream megszületése előtt már a dobok mögé ült. Hagyományos dzsesszt, dixielandet játszott akkor, 18 éves korában Mr. Acker Bilk zenekarának volt a tagja és megfordult más brit együttesekben. Ginger Bakert egyre jobban izgatta a blues, és 1962-ben Charlie Wattsnak, a Rolling Stones dobosának segítségével elszegődött a brit blues egyik legrangosabb együttesébe, az Alexis Korner vezette Blues Incorporatedbe. Korner sok fiatal zenésszel "kóstoltatta meg" a bluest, a tehetségek, a mestertől távozva, kitűnő bandákat alakítottak. Baker Kornertől Graham Bond együttesébe került, itt három évet töltött, egyesek szerint a banda vezéregyénisége volt. A Graham Bond Organisation tagjaként is kitűnően érezte magát, de élete és pályája csúcspontja az 1966-1968 közötti időszak volt, amikor Eric Claptonnal és Jack Bruce-szal a feledhetetlen Cream együttes tagja volt. A trió feloszlása után újabb szupercsapat, a Blind Faith következett Claptonnal, Stevie Winwooddal és a kitűnő, bár kevéssé ismert basszusgitárossal, Rick Grech-csel. A "Vakhűség" zenészei fél év múlva hűtlenek lettek egymáshoz. Baker 1970-ben egy saját lemezt adott ki, majd megalakította a Ginger Baker Airforce nevű együttesét, amelybe fúvósokat is bevont. Tíznél is többen voltak olykor a színpadon, kitűnő lemezeket készítettek. Baker megkedvelte a soulritmusokat és az afrikai zenét, játszott a nigériai Felával. Visszatért hozzá Eric Clapton és Winwood is. Ez a társulat sem volt túlságosan hosszú életű. Baker 1974-ben Adrian Gurvitzcal, a Gun egykori tagjával alakította meg a Baker-Gurvitz Armyt. Baker a nyolcvanas évek elején a Hawkwindhoz csatlakozott egy lemez és egy turné erejéig, majd néhány évvel később John Lydon Public Image Ltd.-hez csapódott. 1992-ben a Masters of Reality hardrockbanda második stúdióalbumán, a Sunrise on the Sufferbus című korongon működött közre, majd Jack Bruce és az ír származású rock gitáros Gary Moore közreműködésével zenélt a Bruce-Baker-Moore trióban. A remek zenekar azonban csak egyetlen, ám annál híresebb albumot dobott piacra Around The Next Dream címmel. A dobos 2005-ben újra összeállt Eric Claptonnal egy koncertsorozatra, melynek helyszínei a Royal Albert Hall és a Madison Square Garden voltak, a rajongók legnagyobb örömére. 2009-ben kiadta életrajzi kötetét Hellraiser címmel. Jay Bulger forgatott Bakerről dokumentumfilmet a sokatmondó Beware of Mr Baker, azaz Óvakodj Baker Úrtól címmel, melyben a híres zenész életére, sikereire emlékszik vissza, és igyekszik szertefoszlatni a személyét övező mítoszokat. Jay Bulger nem véletlenül adta filmjének a figyelmeztető címet, ugyanis többen óva intették, hogy Baker mániákus, veszélyes és megközelíthetetlen. A zenész időközben visszaköltözött Angliába, miután évtizedekig Dél-Afrikában élt 38 ló társaságában. 2013-ban és 2014-ben a Ginger Baker Jazz Confusion kvartettel turnézott, amely Pee Wee Ellis szaxofonos, Alec Dankworth basszista, valamint Abbas Dodoo ütős közreműködésével egy rögtönzött örömzenélés során alakult. A markáns arcú, nyurga, sovány, félelmetes tekintetű dobos összesen négyszer nősült életében, nem maradt meg sokáig egy helyen, és ahogy maga mondta "29-szer szokott le a heroinról". A zenész 1981-ben mondott végleg búcsút a "szernek", amikor Olaszországban egy elhagyott faluba költözve reggeltől estig saját olajfaligetében dolgozott.
Szerző
Témák
zene

Kuflik, a rakoncátlan fabábu és a nyúlurak – A diafilm nem avítt vagy retró, inkább trendi médium

Publikálás dátuma
2019.10.05. 11:00

Fotó: DÁNIEL ANDRÁS RAJZA
A mozitermek illúzióját kelti, és a magányos tablet- és okostelefonbámulás helyett igazi közös családi élményt nyújt, ráadásul az otthon melegében. A diafilm nem avítt vagy retro, hanem inkább kitartó és trendi médium. Szeptemberi megjelenéssel most 9 új mesefilmmel bővíthető a házi téka.
Vajon ki lesz a mozigépész, aki a könyvekkel alátámasztott diafilmvetítő gombját csavargathatja, kitéve magát a reklamációnak: túl gyorsan vagy túl lassan tekeri a szalagot? És ki lesz az „alámondó ember”, aki az olvasni még nem tudók számára is közvetíti a meséket? Ezek mind nagyon fontos eldöntendő kérdések, melyek egy-egy pattogatott kukoricával súlyosbított estén előkerülnek a minden mástól megszabadított fehér falfelületen – mint alkalmi és ideális mozivásznon – araszolva mozgó képekre bámulva. Főleg, ha újdonatúj filmszalagok kerülnek a gépbe, azaz diafilmszemlét rendezünk az otthonunkban. És hát ezúttal a viták nélkül is hosszú estének nézünk elébe, hiszen idén októberben kilenc új mesefilm premierjét élvezhetjük a behúzott függönyök mögötti házi „vetítőteremben”. Ahol ilyenkor persze a filmtekercsek cseréje közötti szünetekben egy árnyjátékszínház aktoraivá lényegülnek át a gyerekek. Nem vitás, hogy a legnagyobb sikert Dániel András kufli-könyvsorozata egyik darabjának adaptációja aratja: a Jó éjszakát, kuflik! ismerős figurái, kacagtató humora és ötletes története jól mutat a falon is. A Dargay Attila rajzolta Pinokkió azonban ott bájol közvetlenül a nyomában – szintén egy másik médiumban, a televízióban már látott és megszeretett jellegzetes stílusának köszönhetően. A képzeletbeli dobogó harmadik fokára fellépő három nyúl sem az ismeretlenségből bukkan elő, a Zelk Zoltán írta verses mesével éppen Szalma Edit illusztrációval találkoztunk már könyv formában. Az újdonság erejével a népmesék hatnak, legyen akár eszkimó vagy burmai (A kisegér nagy utazása – Egérke kisasszony vőlegénye), netán magyar (Az aranypálca). Nem is akárhogyan, de hát ki tudna ellenállni Mickey egér óta rajzfilmrágcsálónak, mégha messze nem Disney-stílusban készültek is az illusztrációk, vagy a tündérlány kezét elnyerő királyfinak? A természettudományos érdeklődésű lurkók is – melyikük nem az? – kielégíthetik a kíváncsiságukat Lendvai Gabriella Hová bújik a hold? című meséje által, ahogy Kovács Judit és Acsai Roland írók, valamint az illusztrátor Kállai Nagy Kriszta mesés tálalásában az évszakok váltakozásait és jellegzetességeiket is megfigyelhetik a Kerekítő manó mini meséiben. Kovács Zoltán és Czeglédi István a búzaszemért sok csalafintaságra képes tojásszökevényének (A huncut kis csibe) története és képi világa mintha Vlagyimir Szutyejev Vidám mesék című, örökzöld könyvének világára emlékeztetne. S ha már az oroszoknál tartunk, A pórul járt róka című, orosz rajzfilm alapján készített (Vihar Béla) mese is éppen úgy élvezhető a négy vagy hét vagy tíz éves gyerekek, mint a sokszor annyit megélt szülők, nagyszülők számára. Az otthoni diafilmszemle végén így arról nem is volt vita, hogy minden alkotás különdíjban részesül – és a következő estén is vetítjük majd őket.

Diafilmszemle 2.

 A szeptember közepi szemle következő fordulójára október 13-án, vasárnap várják a kicsiket és nagyokat az ART+Cinema moziba 11 órakor. Roatis Andrea mesélő és Bíró Ferenc diafilm szakértő közreműködésével vetítik A huncut kis csibe, A pórul járt róka, Az aranypálca, A három nyúl (Szalma Edit rajzaival) és Az okos kos (felújított) diafilmeket.

Szerző

„Van mit lobogtatni” – Kortárs magyar művészeti aukciót szerveztek Londonban

Publikálás dátuma
2019.10.04. 16:20
Kováts Nóri és Dávid, az aukció szervezői
Fotó: Kecskés Márton
A bemutatkozás sikere után jöhet a folytatás.
A londoni vigalmi negyed, a Soho szívében rendezte meg első külföldi árverését a Dobossy Aukciósház. Frappáns ötletként a helyszín az ikonikus, 1764 óta működő Blacks étterem és klub második emelete volt, ahol a változó, sejtelmes fények külön is emelték a hangulatot. A csütörtök esti kétórás eseményre megtelt a bensőséges terem, a mintegy három tucat részvevő túlnyomó része magyarul beszélt. Úgy tűnt, a magyar szakértők által szervezett első aukció megragadta a szakma hazai nagyságainak figyelmét is, hiszen a megfigyelők között láttuk többek között Kieselbach Tamást is. Ahogy ezt a még csak nagyon rövid múltra visszatekintő Dobossy aukciós házat vezető Kováts testvérek, Nóri és Dávid nevében az utóbbi elmondta, a kizárólag kortárs magyar alkotókra koncentráló árverést szándékosan az egyik legjelentősebb modern művészeti vásárral, a Frieze-zel egyidejűleg rendezték meg. Az biztos, hogy ezen a műkincskereskedelem színe-java, sőt sok gyűjtő is részt vesz. A duó már Londonba indulása előtt, az eladásra felajánlott ötvenöt munka, – festmények, kisplasztikák, fotográfiák és szitanyomatok – budapesti kiállítása előtt beszélt arról, milyen tudatosan és szigorú szempontok alapján állította össze a kínálatot. A legnagyobb nevek, mint Maurer Dóra, Bak Imre mellett egészen fiatal tehetségek, mint az 1981-es születésű Horváth Lóczi Judit, vagy a még ifjabb, 33 éves Nemes Márton is „kipróbálhatták magukat”, első ízben a nemzetközi porondon.
Nemes Márton - Police Painting
Fotó: Damian Griffiths / DAMIAN GRIFFITHS
Ahogy ezt a testvérek az aukcióra készült magyar és angol nyelvű katalógusban hangsúlyozzák, „az elmúlt két évben tudatosan készültek a nemzetközi bemutatkozásra”. Londonra nem pusztán azért esett a választás, mert kétségtelenül Európa műkereskedelmének központja, hanem Dávid három évig, 2010 és 2013 között az egyik piacvezető háznál, a Sotheby’s-nél dolgozott, így alaposan kiismeri magát. A Kováts-testvérek rendkívül szerencsésen választották ki az árverésvezetőt, a fiatal, megnyerő külsejű, New York-ban élő, a globális piac egy másik óriásánál, a Bonhams-nél dolgozó Jacqueline Towers-Perkins személyében. Az eseményt nem csak az elengedhetetlen határozottsággal uralta, hanem őszinte személyes érdeklődést is sugárzott az úttörő vállalkozás iránt. Örült, hogy hozzájárulhat annak sikeréhez, egyben komoly igyekezetet tanúsított a magyar nevek helyes kiejtése iránt. Az árverés jelképesnek is tekinthető munkával, a 73 évével veteránnak tekinthető Pinczehelyi Sándor 1973-as keltezésű Sarló és kalapács című szitanyomatával indult és a 3000-4000 fontban megadott becsértékhez közeli 2800 fonton, (1,046 millió forint) kelt el. Hasonlóan tipikus Bak Imre munkával folytatódott az este, ráadásul ugyanabból az évből, ám a Sky-River-Field gyökeresen más stílust képvisel, a koncept-művekét, melyek elkészítésével a magyar alkotók évtizedek óta első ízben tudtak felzárkózni a nemzetközi művészeti élethez. Bak Imre egyébként nem most debütált Londonban, az év elején látványos szóló bemutatkozási lehetőséget kapott a tekintélyes The Mayor Gallery-ben. Az árverők kitűnően saccoltak, a szitanyomat a 400-600 font közötti becsérték közepén, 500 fonton talált új gazdára.
ak Imre: Sky-River-Field
Fotó: Kiss Anett
A kortárs magyar művészet nagyjai közül senkit nem sztárolnak most úgy Londonban, mint Maurer Dórát. Ahogy erről augusztusban, majd szeptemberben lapunk is beszámolt, a Tate Modern múzeum közel egyéves retrospektívben ünnepli munkásságát, míg az egyik legfelkapottabb londoni galéria, a White Cube három év alatt másodszor kiállítást szentelt újabb alkotásainak. A Dobossy-aukción harmadikként értékesített szitanyomat, a Quod libet sorozat 2. darabja végeredményben az este egyik legnagyobb sikerének bizonyult. A 700-900 font közötti becsértéket alaposan meghaladva 1300 fontért (485 ezer forint) ment el. A tekintélyes Maurer ouvre-ből eladásra kínált másik, nem kevésbé jellegzetes grafika, a Displacements/Hajtás széria 9 mező 5 hajtás, próba 1 címet viselő darabját becsértéken, 4200 fontért ütötte le az árverésvezetőnő.
Maurer Dóra - Quasi-kép, töredék 1986
Fotó: Perness Norbert
A nagyon jó hangulatú aukción a kínálat túlnyomó része elkelt. Towers-Perkins csak egy pár esetben, a limitártól elmaradó tételeknél fogalmazott úgy, hogy utána kell nézni a dolognak. Amennyire e sorok írója a gyorsan pergő folyamatot követni tudta, az árverésre bocsátott művek nagyobb része a teremben jelen lévő gyűjtőkhöz vagy képviselőikhez került, illetve az előzetes vételi megbízást adó kuncsaftoknál fog landolni. Viszonylag kevés tételre tett telefonos érdeklődő végső, nyertes ajánlatot és elhanyagolhatónak látszott a világhálós forgalom. A második legmagasabb összegre, 25.000-30.000 fontra becsült, ma is frissnek ható Fajó János olajfestmény, a Négyzetek éppen csak kevesebbért, 22.000 fontért (8,2 millió forint) kezd új életet. A legmélyebben az a kollektor nyúlt a zsebébe, aki mostantól Maurer Dóra 1986-os Quasi-kép töredékének új tulajdonosa. Ha a becsértéktől el is maradt, 45 ezer fontot és persze a megállapított közvetítői díjat utalhatja át a Dobossy Aukciósház számlájára. Különösen élénk érdeklődés mutatkozott a magyarországi képzőművészet kiemelkedő alakja, Szűcs Attila káprázatos fényhatásokkal gyönyörkedtető Sprinkle water on water címet kapott vászna iránt. Az árverésvezetői kalapács végül 14 ezer fontnál „csapott le”.
Szűcs Attila - Sprinkel water on water
Fotó: Kiss Anett
Ha volt alkotói név, melynek kiejtésével Towers-Perkinsnek nem kellett küzdenie, az Little Warsaw, Kis Varsó, Gálik András és Havas Bálint közös művészi álneve volt. Túlzás nélkül az ő beton kisplasztikájuk, a Helmet beton sisak leütési ára haladta meg leginkább a becsértéket. Viszonylag hosszú licitálás után 5500 fontra kúszott fel a 2000-3000 fontos beárazáshoz képest. Amikor ennek vélhető magyarázatáról az aukció után Kováts Dávidot kérdeztem, azt válaszolta, hogy különleges „niche” darabról van szó, melyhez ragaszkodnak a gyűjtők. A Dobossy Aukciósház társ-tulajdonosa nagyon hálás volt azért a támogatásért, melyet családjától és barátaitól kapott a bátor aukció előkészítése során. Örült, hogy közülük és érdeklődők, kollektorok részéről is sokan eljöttek Magyarországról. Nagy sikerként könyvelte el az árverést, mely „nagy lökést adott” a kortárs magyar művészetnek, a múzeumi megjelenések után kereskedelmi elismerést is biztosítva számukra. „Van mit lobogtatni” – mondta büszkén a fiatal aukciós szakember.
Témák
aukció London