Kuflik, a rakoncátlan fabábu és a nyúlurak – A diafilm nem avítt vagy retró, inkább trendi médium

Publikálás dátuma
2019.10.05. 11:00

Fotó: DÁNIEL ANDRÁS RAJZA
A mozitermek illúzióját kelti, és a magányos tablet- és okostelefonbámulás helyett igazi közös családi élményt nyújt, ráadásul az otthon melegében. A diafilm nem avítt vagy retro, hanem inkább kitartó és trendi médium. Szeptemberi megjelenéssel most 9 új mesefilmmel bővíthető a házi téka.
Vajon ki lesz a mozigépész, aki a könyvekkel alátámasztott diafilmvetítő gombját csavargathatja, kitéve magát a reklamációnak: túl gyorsan vagy túl lassan tekeri a szalagot? És ki lesz az „alámondó ember”, aki az olvasni még nem tudók számára is közvetíti a meséket? Ezek mind nagyon fontos eldöntendő kérdések, melyek egy-egy pattogatott kukoricával súlyosbított estén előkerülnek a minden mástól megszabadított fehér falfelületen – mint alkalmi és ideális mozivásznon – araszolva mozgó képekre bámulva. Főleg, ha újdonatúj filmszalagok kerülnek a gépbe, azaz diafilmszemlét rendezünk az otthonunkban. És hát ezúttal a viták nélkül is hosszú estének nézünk elébe, hiszen idén októberben kilenc új mesefilm premierjét élvezhetjük a behúzott függönyök mögötti házi „vetítőteremben”. Ahol ilyenkor persze a filmtekercsek cseréje közötti szünetekben egy árnyjátékszínház aktoraivá lényegülnek át a gyerekek. Nem vitás, hogy a legnagyobb sikert Dániel András kufli-könyvsorozata egyik darabjának adaptációja aratja: a Jó éjszakát, kuflik! ismerős figurái, kacagtató humora és ötletes története jól mutat a falon is. A Dargay Attila rajzolta Pinokkió azonban ott bájol közvetlenül a nyomában – szintén egy másik médiumban, a televízióban már látott és megszeretett jellegzetes stílusának köszönhetően. A képzeletbeli dobogó harmadik fokára fellépő három nyúl sem az ismeretlenségből bukkan elő, a Zelk Zoltán írta verses mesével éppen Szalma Edit illusztrációval találkoztunk már könyv formában. Az újdonság erejével a népmesék hatnak, legyen akár eszkimó vagy burmai (A kisegér nagy utazása – Egérke kisasszony vőlegénye), netán magyar (Az aranypálca). Nem is akárhogyan, de hát ki tudna ellenállni Mickey egér óta rajzfilmrágcsálónak, mégha messze nem Disney-stílusban készültek is az illusztrációk, vagy a tündérlány kezét elnyerő királyfinak? A természettudományos érdeklődésű lurkók is – melyikük nem az? – kielégíthetik a kíváncsiságukat Lendvai Gabriella Hová bújik a hold? című meséje által, ahogy Kovács Judit és Acsai Roland írók, valamint az illusztrátor Kállai Nagy Kriszta mesés tálalásában az évszakok váltakozásait és jellegzetességeiket is megfigyelhetik a Kerekítő manó mini meséiben. Kovács Zoltán és Czeglédi István a búzaszemért sok csalafintaságra képes tojásszökevényének (A huncut kis csibe) története és képi világa mintha Vlagyimir Szutyejev Vidám mesék című, örökzöld könyvének világára emlékeztetne. S ha már az oroszoknál tartunk, A pórul járt róka című, orosz rajzfilm alapján készített (Vihar Béla) mese is éppen úgy élvezhető a négy vagy hét vagy tíz éves gyerekek, mint a sokszor annyit megélt szülők, nagyszülők számára. Az otthoni diafilmszemle végén így arról nem is volt vita, hogy minden alkotás különdíjban részesül – és a következő estén is vetítjük majd őket.

Diafilmszemle 2.

 A szeptember közepi szemle következő fordulójára október 13-án, vasárnap várják a kicsiket és nagyokat az ART+Cinema moziba 11 órakor. Roatis Andrea mesélő és Bíró Ferenc diafilm szakértő közreműködésével vetítik A huncut kis csibe, A pórul járt róka, Az aranypálca, A három nyúl (Szalma Edit rajzaival) és Az okos kos (felújított) diafilmeket.

Szerző

„Van mit lobogtatni” – Kortárs magyar művészeti aukciót szerveztek Londonban

Publikálás dátuma
2019.10.04. 16:20
Kováts Nóri és Dávid, az aukció szervezői
Fotó: Kecskés Márton
A bemutatkozás sikere után jöhet a folytatás.
A londoni vigalmi negyed, a Soho szívében rendezte meg első külföldi árverését a Dobossy Aukciósház. Frappáns ötletként a helyszín az ikonikus, 1764 óta működő Blacks étterem és klub második emelete volt, ahol a változó, sejtelmes fények külön is emelték a hangulatot. A csütörtök esti kétórás eseményre megtelt a bensőséges terem, a mintegy három tucat részvevő túlnyomó része magyarul beszélt. Úgy tűnt, a magyar szakértők által szervezett első aukció megragadta a szakma hazai nagyságainak figyelmét is, hiszen a megfigyelők között láttuk többek között Kieselbach Tamást is. Ahogy ezt a még csak nagyon rövid múltra visszatekintő Dobossy aukciós házat vezető Kováts testvérek, Nóri és Dávid nevében az utóbbi elmondta, a kizárólag kortárs magyar alkotókra koncentráló árverést szándékosan az egyik legjelentősebb modern művészeti vásárral, a Frieze-zel egyidejűleg rendezték meg. Az biztos, hogy ezen a műkincskereskedelem színe-java, sőt sok gyűjtő is részt vesz. A duó már Londonba indulása előtt, az eladásra felajánlott ötvenöt munka, – festmények, kisplasztikák, fotográfiák és szitanyomatok – budapesti kiállítása előtt beszélt arról, milyen tudatosan és szigorú szempontok alapján állította össze a kínálatot. A legnagyobb nevek, mint Maurer Dóra, Bak Imre mellett egészen fiatal tehetségek, mint az 1981-es születésű Horváth Lóczi Judit, vagy a még ifjabb, 33 éves Nemes Márton is „kipróbálhatták magukat”, első ízben a nemzetközi porondon.
Nemes Márton - Police Painting
Fotó: Damian Griffiths / DAMIAN GRIFFITHS
Ahogy ezt a testvérek az aukcióra készült magyar és angol nyelvű katalógusban hangsúlyozzák, „az elmúlt két évben tudatosan készültek a nemzetközi bemutatkozásra”. Londonra nem pusztán azért esett a választás, mert kétségtelenül Európa műkereskedelmének központja, hanem Dávid három évig, 2010 és 2013 között az egyik piacvezető háznál, a Sotheby’s-nél dolgozott, így alaposan kiismeri magát. A Kováts-testvérek rendkívül szerencsésen választották ki az árverésvezetőt, a fiatal, megnyerő külsejű, New York-ban élő, a globális piac egy másik óriásánál, a Bonhams-nél dolgozó Jacqueline Towers-Perkins személyében. Az eseményt nem csak az elengedhetetlen határozottsággal uralta, hanem őszinte személyes érdeklődést is sugárzott az úttörő vállalkozás iránt. Örült, hogy hozzájárulhat annak sikeréhez, egyben komoly igyekezetet tanúsított a magyar nevek helyes kiejtése iránt. Az árverés jelképesnek is tekinthető munkával, a 73 évével veteránnak tekinthető Pinczehelyi Sándor 1973-as keltezésű Sarló és kalapács című szitanyomatával indult és a 3000-4000 fontban megadott becsértékhez közeli 2800 fonton, (1,046 millió forint) kelt el. Hasonlóan tipikus Bak Imre munkával folytatódott az este, ráadásul ugyanabból az évből, ám a Sky-River-Field gyökeresen más stílust képvisel, a koncept-művekét, melyek elkészítésével a magyar alkotók évtizedek óta első ízben tudtak felzárkózni a nemzetközi művészeti élethez. Bak Imre egyébként nem most debütált Londonban, az év elején látványos szóló bemutatkozási lehetőséget kapott a tekintélyes The Mayor Gallery-ben. Az árverők kitűnően saccoltak, a szitanyomat a 400-600 font közötti becsérték közepén, 500 fonton talált új gazdára.
ak Imre: Sky-River-Field
Fotó: Kiss Anett
A kortárs magyar művészet nagyjai közül senkit nem sztárolnak most úgy Londonban, mint Maurer Dórát. Ahogy erről augusztusban, majd szeptemberben lapunk is beszámolt, a Tate Modern múzeum közel egyéves retrospektívben ünnepli munkásságát, míg az egyik legfelkapottabb londoni galéria, a White Cube három év alatt másodszor kiállítást szentelt újabb alkotásainak. A Dobossy-aukción harmadikként értékesített szitanyomat, a Quod libet sorozat 2. darabja végeredményben az este egyik legnagyobb sikerének bizonyult. A 700-900 font közötti becsértéket alaposan meghaladva 1300 fontért (485 ezer forint) ment el. A tekintélyes Maurer ouvre-ből eladásra kínált másik, nem kevésbé jellegzetes grafika, a Displacements/Hajtás széria 9 mező 5 hajtás, próba 1 címet viselő darabját becsértéken, 4200 fontért ütötte le az árverésvezetőnő.
Maurer Dóra - Quasi-kép, töredék 1986
Fotó: Perness Norbert
A nagyon jó hangulatú aukción a kínálat túlnyomó része elkelt. Towers-Perkins csak egy pár esetben, a limitártól elmaradó tételeknél fogalmazott úgy, hogy utána kell nézni a dolognak. Amennyire e sorok írója a gyorsan pergő folyamatot követni tudta, az árverésre bocsátott művek nagyobb része a teremben jelen lévő gyűjtőkhöz vagy képviselőikhez került, illetve az előzetes vételi megbízást adó kuncsaftoknál fog landolni. Viszonylag kevés tételre tett telefonos érdeklődő végső, nyertes ajánlatot és elhanyagolhatónak látszott a világhálós forgalom. A második legmagasabb összegre, 25.000-30.000 fontra becsült, ma is frissnek ható Fajó János olajfestmény, a Négyzetek éppen csak kevesebbért, 22.000 fontért (8,2 millió forint) kezd új életet. A legmélyebben az a kollektor nyúlt a zsebébe, aki mostantól Maurer Dóra 1986-os Quasi-kép töredékének új tulajdonosa. Ha a becsértéktől el is maradt, 45 ezer fontot és persze a megállapított közvetítői díjat utalhatja át a Dobossy Aukciósház számlájára. Különösen élénk érdeklődés mutatkozott a magyarországi képzőművészet kiemelkedő alakja, Szűcs Attila káprázatos fényhatásokkal gyönyörkedtető Sprinkle water on water címet kapott vászna iránt. Az árverésvezetői kalapács végül 14 ezer fontnál „csapott le”.
Szűcs Attila - Sprinkel water on water
Fotó: Kiss Anett
Ha volt alkotói név, melynek kiejtésével Towers-Perkinsnek nem kellett küzdenie, az Little Warsaw, Kis Varsó, Gálik András és Havas Bálint közös művészi álneve volt. Túlzás nélkül az ő beton kisplasztikájuk, a Helmet beton sisak leütési ára haladta meg leginkább a becsértéket. Viszonylag hosszú licitálás után 5500 fontra kúszott fel a 2000-3000 fontos beárazáshoz képest. Amikor ennek vélhető magyarázatáról az aukció után Kováts Dávidot kérdeztem, azt válaszolta, hogy különleges „niche” darabról van szó, melyhez ragaszkodnak a gyűjtők. A Dobossy Aukciósház társ-tulajdonosa nagyon hálás volt azért a támogatásért, melyet családjától és barátaitól kapott a bátor aukció előkészítése során. Örült, hogy közülük és érdeklődők, kollektorok részéről is sokan eljöttek Magyarországról. Nagy sikerként könyvelte el az árverést, mely „nagy lökést adott” a kortárs magyar művészetnek, a múzeumi megjelenések után kereskedelmi elismerést is biztosítva számukra. „Van mit lobogtatni” – mondta büszkén a fiatal aukciós szakember.
Témák
aukció London

Mindig állunk valamelyik oldalon

Publikálás dátuma
2019.10.04. 11:30

Fotó: SNAPSHOT
Számos nemzetközi és hazai díjjal ismerték el a Magamba Zárva című kisjátékfilmet, amely különös érzékenységgel közelít a halál témájának feldolgozásához.
Tagadás, düh, alkudozás, depresszió, elfogadás. Öt lépés, amelyeket senki nem kerülhet el. Ezen az öt stádiumon vezet végig Timkó Imre elsőfilmes rendező és Kalotai Dániel operatőr közös diplomafilmje, amely elnyerte az UNICA nemzetközi filmfesztivál Bronz medálját, valamint a Best Lightning (Legjobb világítás) kategória különdíját. A Magamba Zárva című kisjátékfilm történetében Lizi (Fehér Zsanett) egy ritka betegség hatására nővére, Iza (Földes Anita) ellátására szorul. A két testvér egymás és önmaguk ellen folytatott harcát a súlyos betegség, és közös múltjuk is beárnyékolja. – A film nagyapám előtt tiszteleg, aki maga is végigjárta az öt stádiumot a rákkal szembeni harcban. Az itt szereplő kór – ALS (amyotrophic lateral sclerosis) bénulásos betegség – csak a történetet szolgálta, mivel általánosságban akartunk foglalkozni a halál témájával: hogy miként jutunk el az elutasítástól egészen az elfogadásig – mondta lapunknak Timkó Imre, a film írója és rendezője. – Ezzel az öt fázissal mindenkinek, aki haldoklik, szembe kell néznie, ha nem gyorsan vagy hirtelen halállal veszíti el az életét. Ez a lelki út vezet a halálhoz. Viszont nemcsak a haldoklónak, hanem a kísérőnek és a környezetének is szembesülnie kell ezzel, mert az ember mindig áll valamelyik oldalon. Az, hogy ki, miként jut el idáig egyénenként változó – számolt be róla Földes Anita, a film egyik főszereplője. Hozzátette, ő már több embert kísért el ezen az úton – többek közt Fejtő Ferencet, a Népszava tiszteletbeli főszerkesztőjét is (ő az Átéltem egy évszázadot – Utolsó interjúk Fejtő Ferenccel című könyv szerzője is) –, s e folyamatban alapvetően a beszélgetés volt az eszköze. – Ha az ember, arról beszél, ami őt érdekli és szórakoztatja, akkor vissza tudja nyerni az életkedvét saját magából merítve. Ezáltal képesek a haldoklók tovább maradni. De ebben a filmben Timkó Imre és Kalotai Dániel olyan történetet dolgoztak ki, amelyben a karakterem nincs ilyen „könnyű” helyzetben – bár egy kísérő sosincs könnyű helyzetben –, hogy partnere lehet annak, akit kísérni szeretne: a beteg húg kategorikusan elutasítja a nővérét – részletezte a színésznő. Majd hangsúlyozta, a film számos fontos kérdést felvet: – mi a nehezebb, szembenézni a halállal vagy kísérni a szenvedőt, aki adott esetben nem áll szóba a kísérőjével? Mi a komolyabb feladat, tisztázni a konfliktusokat, a megbocsáthatatlan bűnöket, vagy átengedni magunkat a szeretetnek? A halál tényleg félelmetes, vagy megnyugtató, világos és tiszta? Megtisztít, harmóniát hoz, vagy elsöpör és szétzúz? Ez az öt stádium mindegyik olyan állapotot jelent, amelyekből számos kérdés következik, melyeket senki nem kerülhet el.
A Magamba Zárva aprólékosan felépített, mélyre hatoló alkotás, amelyet a kiélezett váltások, a színek és fények játéka, és a nézőre hagyatkozás tesz egyenletessé, egészen a drámainak tűnő végkimenetelig, amikor a nővér eleget tesz húga kérésének, és véget vet a másik életének. – Nem csak a stádiumokat, a karakterek közti feszültséget is úgy ábrázoltuk, hogy a film jelentős részében mindig egy képi korlát, torlasz, vagy fal van közöttük. A legvégén az utolsó jeleneteknél helyeztük őket egy térbe – részletezte lapunknak Kalotai Dániel, a film operatőre, producere. Timkó Imre is megjegyezte, a filmben végig a feszültség dominál, a végén azonban ez megszűnik, és egy idealizált, mondhatni szép halál következik be. Hangsúlyozta, alapvető célként lebegett előttük, hogy a film végét függve hagyják: gyilkosság történik, ami azonban mégis egyfajta segítségnyújtás. Ugyanakkor nem akartak állást foglalkozni az aktív eutanázia kapcsán (az eljárás törvényileg büntetendő Magyarországon), ez leginkább dramaturgiai megoldás volt. – Nem lehet ítélkezni, viszont lehet véleményt formálni – vélekedik Földes Anita is, aki megjegyezte, segíthet a film azáltal is, ha tudunk valamelyik oldallal azonosulni, vagy ha épp ellenkezést vált ki belőlünk. – Ha elgondolkodtat, akkor szerintem már eleget tett, fűzte hozzá. A rendező ugyancsak kiemelte, a művészetek egyik legfőbb feladata, hogy kezdjünk el beszélni olyan dolgokról, amikről eddig nem esett szó. – A fejlődés elengedhetetlen útja, hogy egyre több olyan ajtót nyissunk ki magunk körül, amelyekről korábban nem gondolkoztunk. Infó: Magamba Zárva (Kisjátékfilm) 2018. 

Elismerések

A filmet tizennyolc fesztivál versenyprogramjában mutatták be, s tizenegy díjat zsebelt be. Köztük a 63. Országos Független Filmfesztivál Mediawave díját és három angliai legjobb helyezést is (Legjobb Kisjátékfilm, Legjobb Operatőr, Legjobb Diákfilm). Az UNICA nemzetközi filmfesztiválra harminc ország alkotásai közül kapta a Bronz medált, valamint a Best Lightning (Legjobb világítás) kategória különdíját.  

Szerző