Kuflik, a rakoncátlan fabábu és a nyúlurak – A diafilm nem avítt vagy retró, inkább trendi médium

A mozitermek illúzióját kelti, és a magányos tablet- és okostelefonbámulás helyett igazi közös családi élményt nyújt, ráadásul az otthon melegében. A diafilm nem avítt vagy retro, hanem inkább kitartó és trendi médium. Szeptemberi megjelenéssel most 9 új mesefilmmel bővíthető a házi téka.

Vajon ki lesz a mozigépész, aki a könyvekkel alátámasztott diafilmvetítő gombját csavargathatja, kitéve magát a reklamációnak: túl gyorsan vagy túl lassan tekeri a szalagot? És ki lesz az „alámondó ember”, aki az olvasni még nem tudók számára is közvetíti a meséket? Ezek mind nagyon fontos eldöntendő kérdések, melyek egy-egy pattogatott kukoricával súlyosbított estén előkerülnek a minden mástól megszabadított fehér falfelületen – mint alkalmi és ideális mozivásznon – araszolva mozgó képekre bámulva. Főleg, ha újdonatúj filmszalagok kerülnek a gépbe, azaz diafilmszemlét rendezünk az otthonunkban. És hát ezúttal a viták nélkül is hosszú estének nézünk elébe, hiszen idén októberben kilenc új mesefilm premierjét élvezhetjük a behúzott függönyök mögötti házi „vetítőteremben”. Ahol ilyenkor persze a filmtekercsek cseréje közötti szünetekben egy árnyjátékszínház aktoraivá lényegülnek át a gyerekek.

Nem vitás, hogy a legnagyobb sikert Dániel András kufli-könyvsorozata egyik darabjának adaptációja aratja: a Jó éjszakát, kuflik! ismerős figurái, kacagtató humora és ötletes története jól mutat a falon is. A Dargay Attila rajzolta Pinokkió azonban ott bájol közvetlenül a nyomában – szintén egy másik médiumban, a televízióban már látott és megszeretett jellegzetes stílusának köszönhetően. A képzeletbeli dobogó harmadik fokára fellépő három nyúl sem az ismeretlenségből bukkan elő, a Zelk Zoltán írta verses mesével éppen Szalma Edit illusztrációval találkoztunk már könyv formában.

Az újdonság erejével a népmesék hatnak, legyen akár eszkimó vagy burmai (A kisegér nagy utazása – Egérke kisasszony vőlegénye), netán magyar (Az aranypálca). Nem is akárhogyan, de hát ki tudna ellenállni Mickey egér óta rajzfilmrágcsálónak, mégha messze nem Disney-stílusban készültek is az illusztrációk, vagy a tündérlány kezét elnyerő királyfinak?

A természettudományos érdeklődésű lurkók is – melyikük nem az? – kielégíthetik a kíváncsiságukat Lendvai Gabriella Hová bújik a hold? című meséje által, ahogy Kovács Judit és Acsai Roland írók, valamint az illusztrátor Kállai Nagy Kriszta mesés tálalásában az évszakok váltakozásait és jellegzetességeiket is megfigyelhetik a Kerekítő manó mini meséiben. Kovács Zoltán és Czeglédi István a búzaszemért sok csalafintaságra képes tojásszökevényének (A huncut kis csibe) története és képi világa mintha Vlagyimir Szutyejev Vidám mesék című, örökzöld könyvének világára emlékeztetne. S ha már az oroszoknál tartunk, A pórul járt róka című, orosz rajzfilm alapján készített (Vihar Béla) mese is éppen úgy élvezhető a négy vagy hét vagy tíz éves gyerekek, mint a sokszor annyit megélt szülők, nagyszülők számára.

Az otthoni diafilmszemle végén így arról nem is volt vita, hogy minden alkotás különdíjban részesül – és a következő estén is vetítjük majd őket.