Megugrottak a lakásárak az EU-ban, Magyarországon volt a legnagyobb drágulás

Publikálás dátuma
2019.10.07. 14:07

Fotó: INA FASSBENDER / AFP
Éves összevetésben csak Olaszországban csökkentek az árak, 0,2 százalékkal.
Jelentős mértékben drágultak a lakóingatlanok az euróövezetben és az Európai Unió egészében is a második negyedévben. Az unió statisztikai hivatalának (Eurostat) hétfőn kiadott jelentése szerint az Európai Unió egészében és az euróövezetben
egyaránt 4,2 százalékkal nőttek a lakóingatlanárak éves összehasonlításban az április-júniusi időszakban.

Az első negyedévhez képest az EU-ban 1,6 százalékkal, az euróövezetben pedig 1,7 százalékkal kúsztak feljebb a lakásárak. Az első negyedévben az Európai Unióban és az euróövezetben is 4,1 százalékkal drágultak a lakóingatlanok éves összevetésben, negyedéves összehasonlításban pedig 0,4 százalékos, illetve 0,3 százalékos emelkedést mértek. A 28 tagú Európai Unión belül éves összevetésben
Magyarországon ugrottak meg legnagyobb mértékben, 14,0 százalékkal a lakóingatlanárak április-júniusban, majd Luxembourg következik 11,4 százalékkal.

A harmadik helyezett Horvátországban 10,4 százalékkal drágultak a lakóingatlanok. Csak Olaszországban csökkentek az árak, 0,2 százalékkal. Negyedéves összehasonlításban minden országban áremelkedést mértek,
a legnagyobbat Lettországban (5,6 százalék), Luxembourgban (5,1 százalék) és Cipruson (4,2 százalék). Magyarországon negyedéves szinten 1,6 százalékos volt az emelkedés üteme, jelentősen lassult az első negyedévi 5,0 százalékhoz képest.

Az Eurostat csak Görögországról nem rendelkezik adatokkal.

Már hitelből is nehéz lakást venni

Publikálás dátuma
2019.10.07. 09:45

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Egyre jobban elszakadnak a budapesti lakásárak a jövedelmektől, így már a hitelből történő vásárlás is egyre elérhetetlenebb. Mindez a jegybank szerint versenyképességi kérdéssé vált.
Egyre nehezebb lakáshoz jutni Magyarországon: ezt már nemcsak a családalapítás előtt álló fiatalok, vagy a lakásukat nagyobbra cserélni szándékozó családok érzik így. A jegybank mindezt a Magyar Ingatlanszövetség napokban rendezett konferenciáján konkrét adatokkal és számításokkal is alátámasztotta. Eszerint az utóbbi két-három negyedévben – a csökkenő kamatok ellenére - jelentősen romlott még a hitelből történő lakásvásárlás elérhetősége is: mind Budapesten, mind országosan. Ennek oka, hogy az árak megállíthatatlanul emelkednek. A fővárosban csaknem 25, országosan 18 százalékkal drágultak az ingatlanok egy év leforgása alatt. Ez azt jelenti, hogy azért a budapesti lakásért például, ami tavaly nyáron még 25 millió forintba került, az idén nyáron már több mint 31 millió forintot kértek. Az átlagbér eközben a KSH adatai szerint alig 11 százalékkal emelkedett. Az árak egyre inkább elszakadnak attól a mértéktől, amit a munkaerőpiaci helyzet, a bérek vagy a lakossági megtakarítások indokolnának, a túlértékeltség kockázata a fővárosban egyre nagyobb. Emiatt ma Budapesten a legtöbb háztartás képtelen megfelelő ingatlant vásárolni felhalmozott vagyonából, és képtelen megfelelő lakást bérelni rendszeres jövedelméből – foglalta össze a folyamatokat Banai Ádám, a Magyar Nemzeti Bank igazgatója. Az európai fővárosok közül a budapesti ingatlanárak emelkedtek a legdinamikusabban 2009 óta, a régióban így jelenleg a magyar főváros ingatlanpiaca a legmagasabban árazott. Tavaly e téren még Prágáé volt a vezető szerep, de ma már a Visegrádi országok fővárosai közül Budapesten a legmagasabbak a jövedelmekhez képest a lakásárak. Budapesten 15 évnyi mediánjövedelem szükséges egy medián árszintű lakás megvásárlásához, míg Prágában 14,5, Pozsonyban és Varsóban pedig 12 évnyi. (A medián a növekvő sorba rendezett értékek közül az éppen középre eső: ennél az értékek fele kisebb, másik fele nagyobb.)
Nemrég a Népszava is kiszámolta: szülői segítség nélkül több mint 23 évnyi kuporgatás és hiteltörlesztés után juthat el oda egy átlagbért kereső fiatal, hogy tulajdonosa legyen egy 40 négyzetméteres fővárosi panellakásnak. Csak a hitelfelvételhez szükséges önerőhöz 3 évig kellene szűkre húzni a nadrágszíjat. Még pedig nem is kicsit. Számításaink során a létminimum összegét (95 ezer forint) vontuk le a budapesti nettó átlagbérből (300 ezer forint), s azt néztük meg: az így megmaradt összeget hány évig kell félretenni ahhoz, hogy egy ma átlagosan 27,5 millió forintba kerülő 40 négyzetméteres budapesti lakás hitelből történő megvásárlásához összejöjjön a jellemzően 30 százalékos önerő. Ehhez most 3,4 év szükséges, utána pedig további 20 évig költhetjük fizetésünk felét a hitel törlesztésére. Ez egyben azt is jelenti, hogy most nehezebb összegyűjteni az önerőre valót, mint öt évvel ezelőtt, mert akkor ehhez csak 2,5 év kellett (és a lakás ára is csak 11 millió forint volt). Banai Ádám arról is beszélt, hogy a növekvő ingatlanárak, a lakásvásárlás elérhetőségének csökkenése a szociális problémákon túl mára versenyképességi kérdéssé is vált. Nemcsak a lakásvásárlás kerül ugyanis egyre elérhetetlenebb messzeségbe Budapesten, hanem a B terv is, hiszen a lakásbérleti díjak is nagyon magasak a jövedelmekhez képest – fogalmazott. (A bérleti díjak jövedelemhez viszonyított aránya a többi visegrádi országban is jóval meghaladja az európai átlagot.) Mindezek következtében a jövedelem jelentős hányadát teszik ki a lakhatási kiadások. Egyre többen kénytelenek alacsonyabb minőségű lakásokban élni, és költöznek ki a megfizethetőbb külső kerületekbe, utóbbi miatt pedig egyre több idejük megy el utazásra. Banai Ádám szerint a lakhatási problémák miatt többen döntenek a külföldre költözés mellett, és későbbre tolódik a családalapítás is. Az ingatlanárak megállíthatatlannak tűnő növekedése mögött Budapesten részben a befektetői célú lakásvásárlások állnak, amelyek még mindig jelentős hányadát – 30-40 százalékát - teszik ki az adásvételeknek. A másik ok a szűkös kínálat. A hazai lakásállomány megújulási rátája régiós szinten is nagyon alacsony, mindössze 0,6 százalék. Ez azt jelenti, hogy ezt az ütemet tartva 150 év alatt cserélődne le a teljes hazai ingatlanállomány. Márpedig nem biztos, hogy a világháború után vagy akár mostanában 150 évre építettek egy-egy ingatlant – jegyezte meg Banai Ádám. Hozzátette: az idei évre a fővárosban várt lakásátadások száma már jól láthatóan nem dönt rekordot. A szakember- és az építőanyag-hiány miatt számos lakás átadása csúszik át az idei évről 2020-ra , így a tervezett 15 ezer újépítésű lakás közül várhatóan csak mintegy 9 ezer készül el még az idén. Jövőre lehet, hogy több lakásátadást jelez most a statisztika, ám ezek nem jelentenek olyan új kínálatot, ami enyhítené a keresletet, csak a csúszásokat mutatják. Az újonnan bejelentett projektek lakásszáma ráadásul történelmi mélypontra zuhant. Ennek legfőbb oka a 2016-ban átmeneti időre bevezetett kedvezményes újlakásáfa megszűnése: 2020. január 1-jétől az 5 százalékos kulcs ismét 27 százalékra emelkedik, várhatóan azonnal további jelentős drágulást vonva maga után. Korábban a jegybank is jelezte: a kedvezményes áfa év végi kivezetése visszaveti majd az újlakás-építési kedvet, és ezzel a kínálatot, ezért ennek vannak kockázatai – emlékeztetett Banai Ádám. Kérdésünkre úgy fogalmazott: vannak más eszközök is a kínálat bővítésére. Az egyik ilyen például, ha a beruházási, építési hatékonyság növelését ösztönzik, hiszen akkor olcsóbban lehet több lakást építeni, ami növelné a kínálatot és csökkenthetné az árakat is.

Ingatlanügynökök: sokat dolgoznak, mégis kevesen ajánlanák őket

Átlagosan heti 55 órát dolgoznak az ingatlanközvetítők, akik nagyjából másfél havonta tudnak eladni egy-egy ingatlant – derült ki a Magyar Ingatlanszövetség felkérésére az Ipsos által végzett kutatásból. A felmérés meglehetősen negatív képet fest a szakmáról. A közvetítők 91 százaléka a Facebookról tájékozódik, mert nem áll rendelkezésre hiteles, szakmai híreket közvetítő csatorna, 72 százalékuk szerint a szakma gyakorlásához nem elég a jelenlegi OKJ-s képzés, 75 százalékuk emiatt az oktatás vagy a jogi keretek terén indokoltnak is látná az erőteljesebb állami beavatkozást. Ami pedig az ügyfeleket illeti: ők azt panaszolták, hogy az ügynökök majdnem fele nem tart rendszeresen a kapcsolatot, tízből négyen nem töltenek fel alaprajzot a hirdetéshez,  40 százalékuk nem is keresné meg újra vagy nem ajánlaná azt az értékesítőt, akivel dolgozott.   

Szerző

Késlekedik a felzárkózásunk

Publikálás dátuma
2019.10.07. 08:35
Illusztráció
Fotó: Vajda József
Szinte észrevétlenül csökkent 2018-ban Magyarország GDP-arányos államadóssága.
A jegybank korábban 70,9 százalékos GDP-arányos költségvetési hiánnyal számolt, ám az elmúlt évi költségvetésről szóló, az Országgyűléshez benyújtott zárszámadásban már 70,2 százalék szerepel. Baksay Gergely, az MNB Költségvetési és Versenyképességi Elemzések Igazgatóságának vezetője egy a Költségvetési Tanács rendezte minapi konferenciáján tartott előadásában - ezt az adatot is figyelembe véve - idén 67,3, 2020-ban pedig 64 százalékos adósságmértékkel számolt. A túlzottan optimista várakozásokat azonban lehűtötte Antal Judit, az OG Research vezető közgazdásza, aki szerint a GDP-arányos államadósság mérséklődése lassú lesz. Számításai szerint az Alaptörvényben is kívánatosként megjelölt 60 százalékot csak 2025-ben érhetjük el, majd 2029-re - vagyis tíz esztendő múlva - 57 százalékon stabilizálódás következhet be. A mostani 70 százalék Antal Judit szerint még mindig nagyon magas.  A magyar gazdaság feltehetően 2019 első felében érte el a növekedési ütemének, és ezzel kapacitás-kihasználtságának a csúcsát. A szakember szerint azonban kérdéses, hogy ezután hogyan alakul a kapacitások bővülése, bár a közgazdászok abban egyetértenek, hogy 2019 második félévében még nem igazán jelentkeznek a gondok. Azonban az idei évre várt 4,6 százalék körüli GDP-bővülés után a 2020. évi növekedési ütem 3,3 százalékra történő mérséklődése már számottevő visszaesésnek számít. (A kormány átlagosan 4 százalékkal számol a 2020-2022-es évekre.)
A jelenlegi túlfűtött gazdasági növekedés ellenére alig-alig csökken hazánk fejlettségbeli különbsége az Európai országokhoz képest. Cserháti Ilona, a Budapesti Corvinus Egyetem docense nemzetközi felmérésekre hivatkozva azt mondta, hogy most az uniós átlag 70 százalékán állunk - lényegében Lengyelországgal egy szinten -, szemben Csehország 90 százalékával.  A legnagyobb a gond a termelékenység alakulásával van. Cserháti Ilona idézte a Deloitte-nak azt a felmérését, amely szerint Magyarországon a versenyszférában a külföldi tulajdonosok részaránya eléri az 50 százalékot, amely az Európai Unióban a legmagasabb. Ezeknek a cégeknek a termelékenysége két és félszeresen haladja meg a kkv-szektorét.  Felmérték, hogy ezen cégek közül a régióban hol van az 50 leggyorsabban bővülő. Kiderült, 19 Lengyelországban működik, Magyarországon csak kettő. Antal Judit úgy vélte, hogy a gazdasági növekedésnek számottevő akadálya az egyre jobban szorító munkaerőhiány.   
Szerző