A Mexikóvárostól keletre fekvő Tetzcotzinco egy több hektáros kert volt, ahová az azték uralkodók és rokonaik vonulhattak el pihenni. A komplexum közepén egy templom magasodott. A területet ma már az aztékok idejéből származó egyik legfontosabb régészeti lelőhelyként tartják számon.
Az elsősorban virágokkal, hallucinogén hatású növényekkel és fákkal teli kert két dombon terült el, amelyeket kőből készített csatornahidak (akvadukt) hálózata ölelt körbe.
A Varsói Egyetem két régésze, Daniel Prusaczyk and Karolina Juszczyk egy háromdimenziós lézerszkenner által szolgáltatott adatok segítségével fedezték fel az addig ismeretlen vízvezetékeket, amelyek a hatalmas kert öntözésére szolgáltak.
A két doktorandusz azt is megállapította, hogy a Tetzcotzincóban használt víz valószínűleg a néhány kilométerrel arrébb fekvő Tlaloc-hegyről, az aztékok szent földjéről érkezett.
