Porosodó tárlat: továbbra sincs fejlemény a pápai zsinagóga mélyén heverő kiállítás ügyében

Publikálás dátuma
2019.10.08. 09:15

Fotó: A SZERZŐ FELVÉTELE
Több mint egy hónap telt el azóta, hogy a szervezők elektronikus és postai úton is eljuttatták az aláírásokkal és kísérőlevéllel ellátott szöveget Pápa polgármesteréhez és a képviselőtestülethez.
Továbbra sincs fejlemény a pápai zsinagóga mélyén heverő kiállítás ügyében. Botlatókövek viszont vannak. Korábban már beszámoltunk arról a Pápáról elszármazott, a holokauszt áldozatául esett zsidó családoknak emléket állító, az Emmitől elnyert 18 millió forint közpénzből finanszírozott gyűjteményről, amely immár negyedik éve a pápai önkormányzat rendelkezésére áll, mégis összetekercselve porosodik valahol az omladozó zsidó imaház mélyén. Annak ellenére sem került soha hivatalosan nyilvánosság elé, hogy a minisztérium a támogatási szerződésben kikötötte: a város a befejezésétől számított öt évig fenntartja majd a tárlatot. A kiállítás ügyében, a 2019. március végi elsőfokú, a felperes követelését teljes egészében megítélő döntés után jelenleg is másodfokon zajlik a késedelmi kötbér megfizetése ügyében indított bírósági tárgyalás. Végleges eredmény még az év vége előtt várható. Az „eredetileg felemelő, mára kétségekkel, irracionális felvetésekkel, ideológiától és politikától sem mentes gyanakvással borított vállalkozás” teljesítéséért, a kiállítás bemutatásáért petíció indult. S bár több mint egy hónap telt el azóta, hogy a szervezők elektronikus és postai úton is eljuttatták az aláírásokkal és kísérőlevéllel ellátott szöveget Pápa polgármesteréhez és a képviselőtestülethez, egyelőre nem érkezett reflexió a kérvényre. Mindeközben – részben alighanem a forrongó kedélyek csillapítása végett –, a Gunter Demnig német képzőművész által szeptember 12-e és 16-a között mintegy száz, az országban elhelyezett botlatókő közül 19 Pápára került. A járdába süllyesztett, 10x10 centiméteres réz lapocskák azon zsidó embereknek állítanak emléket utolsó szabadon választott lakhelyük előtt, akik a nácik áldozatául estek. Az egyik pápai kő elhelyezésénél jelen lévő Unger Tamás, a város alpolgármestere a városi híradóban így nyilatkozott a Holokausztról: „Ez az esemény akkora törést jelentett a város életében, amelyet azt hiszem hogy azóta sem hevert ki, mert egy olyan közösség tűnt el, aki mind gazdaságilag, mind kulturális szempontból, nagyon sok szempontból fontos volt a város számára, és természetesen fontosak voltak az egyének is, hiszen eltűntek a szomszédaink, eltűntek az ismerőseink, akiket már sohasem láthattunk viszont.” Mégis, épp az a kiállítás merül lassan örök feledésbe, amely életben tartaná az eltűnt szomszédok, ismerősök emlékét.  

Egy lélegzet, akár egy ritmusban is

Publikálás dátuma
2019.10.07. 18:23

Fotó: Collective Dope/ Horváth Nóra: BEAT
Beat. Jelentése ritmus, ütem, dobogás, taktus, ütés, ketyegés, szívverés és még sorolhatnám. Különösen a ’szívverés’ az a kifejezés, ami leginkább összeköti a két táncelőadást, amelyet a Collective Dope – [D]OPEN your move címmel mutatott be négy táncos.
Horváth Nóra és Ivanov Gábor Beat című produkciója humorosan, táncstílusokat vegyítve mutatja be az összetartozás, az egymáshoz való kapcsolódás igényét és ironikus mivoltát. Ugyanezt a témát bontja ki Jenna Jalonen és J.G.Verweft BEAT 'I just wish to feel you' koreográfiája is, csakhogy ők a kortárs táncon belül maradva a kapcsolódás nehézségét, a keserves folyamat költői szépségét éreztetik át velünk. Hip-hop, néptáncos elemek, hibátlan együtt mozgás. Ötletes, kreatív és végtelenül emberi Horváth Nóra és Ivanov Gábor duója. A lendület és a folyamatosság érzését segítette a különböző stílusú, az adott etűdöt erősen aláhúzó zeneválogatás. Horváth és Ivanov az egyet jobbra, egyet balra lépéskombinációból folyamatosan és dinamikusan építi fel a koreográfiát. Minden táncetűd logikusan következik egymásból és a mozdulatok nyelvén elképesztő őszinteséggel, humorral és (ön)iróniával beszél két ember közötti kapcsolat kialakulásáról. Ugyanazt, ugyanúgy táncolják, mégis, néha közelednek, máskor távolodnak egymástól, néha alkalmazkodnak, máskor új irányt szabnak egymásnak a térben. Akár szerepet is cserélnek. A végén a két sarokból egymáshoz érnek, egymás szemébe néznek, majd valami csókféleséget akarnak egymásnak adni és… összeütközik a homlokuk. Nagyon nehéz összekapcsolódni, eggyé válni a másikkal, mert számtalan külső és belső akadály áll utunkba.
De mindvégig együtt lélegzünk, akár egy ritmusban is – ahogyan bizonyítja ezt a két táncos is, amikor néhány másodperc erejéig elhalkul a zene és csak a fokozatosan együteművé váló légzésük hallatszik. Mélyebb és líraibb volt Jalonen és Verweft produkciója. A BEAT 'I just wish to feel you' azt mutatja meg, milyen mértékben nehéz lelkileg ez a kapcsolódás. Mennyi kapaszkodás, csimpaszkodás, fájdalmasnak tűnő mozdulatba kerül is ez. Mennyire kusza, birkózásnak tűnő munkát jelent. A két táncos állandó érintkezésben áll egymással, horizontálisan és vertikálisan is lüktet az előadás. A szívben dúló csata ez, ezt a repetitív koreográfia még inkább hangsúlyozza. Nem evilági, másfajta regisztereket idéz meg Adrian Newgent loop technikával működtetett háttérzenéje. A szólamok, hangok, zörejek egymásra játszása a vívódás felkavaró érzetét szüli a nézőben. Jenna Jalonen és Jonas Garrido Verwerft a küzdelmes tánc végén engedik el egymást. Adrian felveszi a légzésüket, és az összemosott, ziháló hangoktól kísérve a két táncos szinte észrevétlenül egymásba csúszik ismét. Nyugvó pont egy zaklatott folyamat végén. A Trafóban bemutatott két duó testet, szellemet és lelket egyaránt bekapcsol. Nem csoda, hogy olykor a mi légzésünk is fokozódik vagy a lábunk bizsereg. Ahogyan az sem csoda, hogy mindkét tánc előadást állva, vastapssal jutalmazta a közönség.

Infó:

Collective Dope – [D]OPEN YOUR MOVE Az urban dance és a kortárstánc első hazai találkozása Trafó Kortárs Művészetek Háza október 4. Előadások: Collective Dope / Horváth Nóra: Beat  Collective Dope / Jenna Jalonen: BEAT 'I just wish to feel you' 

Frissítve: 2019.10.10. 13:46

Rekviem a Hableány áldozatainak emlékére

Publikálás dátuma
2019.10.07. 17:27

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Tradicionális dél-koreai felvonulással és az erre az alkalomra írt koreai zeneművel, a Rekviemmel búcsúztatták a Hableány hajó balesetének áldozatait hétfőn Budapesten, az Olimpiai Parkban.
A Szo Dzse Cson Dzsong Eup dél-koreai tradicionális zenekar tagjai az Olimpiai Parktól vonultak a Margit hídra, ahonnan rózsákat szórtak a vízbe, így vettek végső búcsút dél-koreai hagyományok szerint a májusi tragédia koreai és magyar áldozataitól. Cso Kjo Szik, a Koreai Köztársaság nagykövete a búcsúztatáson emlékeztetett arra, hogy Hableányon 35-en utaztak, 33 dél-koreai turista és a kéttagú magyar személyzet. Hét koreai turistát sikerült kimenteni, és 27 áldozat holttestét találták meg a hatóságok. Hangsúlyozta: a fájdalmas esemény után a magyar kormány minden szükséges erőforrást rendelkezésre bocsátott az eltűntek felkutatásához.
Nagyné Varga Melinda, a Fővárosi Önkormányzat főosztályvezetője kiemelte: a fájdalmat a szavak helyett a zene tudja leginkább kifejezni. Mint mondta, a hétfői koncerten a tragédiát követően született Rekviem című mű csendült fel az áldozatok tiszteletére, amelyet Ri Kom Szop koreai zeneszerző komponált.
A Magyar-Koreai Társaság által rendezett eseményen Vásáry Tamás, a Nemzeti Művésze és Kossuth-díjjal kitüntetett karmester is beszédet mondott. 
Frissítve: 2019.10.07. 17:59