kortárs tánc;Trafó;

2019-10-07 18:23:19

Egy lélegzet, akár egy ritmusban is

Beat. Jelentése ritmus, ütem, dobogás, taktus, ütés, ketyegés, szívverés és még sorolhatnám. Különösen a ’szívverés’ az a kifejezés, ami leginkább összeköti a két táncelőadást, amelyet a Collective Dope – [D]OPEN your move címmel mutatott be négy táncos.

Horváth Nóra és Ivanov Gábor Beat című produkciója humorosan, táncstílusokat vegyítve mutatja be az összetartozás, az egymáshoz való kapcsolódás igényét és ironikus mivoltát. Ugyanezt a témát bontja ki Jenna Jalonen és J.G.Verweft BEAT 'I just wish to feel you' koreográfiája is, csakhogy ők a kortárs táncon belül maradva a kapcsolódás nehézségét, a keserves folyamat költői szépségét éreztetik át velünk.

Hip-hop, néptáncos elemek, hibátlan együtt mozgás. Ötletes, kreatív és végtelenül emberi Horváth Nóra és Ivanov Gábor duója. A lendület és a folyamatosság érzését segítette a különböző stílusú, az adott etűdöt erősen aláhúzó zeneválogatás.

Horváth és Ivanov az egyet jobbra, egyet balra lépéskombinációból folyamatosan és dinamikusan építi fel a koreográfiát. Minden táncetűd logikusan következik egymásból és a mozdulatok nyelvén elképesztő őszinteséggel, humorral és (ön)iróniával beszél két ember közötti kapcsolat kialakulásáról. Ugyanazt, ugyanúgy táncolják, mégis, néha közelednek, máskor távolodnak egymástól, néha alkalmazkodnak, máskor új irányt szabnak egymásnak a térben. Akár szerepet is cserélnek. A végén a két sarokból egymáshoz érnek, egymás szemébe néznek, majd valami csókféleséget akarnak egymásnak adni és… összeütközik a homlokuk. Nagyon nehéz összekapcsolódni, eggyé válni a másikkal, mert számtalan külső és belső akadály áll utunkba.

De mindvégig együtt lélegzünk, akár egy ritmusban is – ahogyan bizonyítja ezt a két táncos is, amikor néhány másodperc erejéig elhalkul a zene és csak a fokozatosan együteművé váló légzésük hallatszik.

Mélyebb és líraibb volt Jalonen és Verweft produkciója. A BEAT 'I just wish to feel you' azt mutatja meg, milyen mértékben nehéz lelkileg ez a kapcsolódás. Mennyi kapaszkodás, csimpaszkodás, fájdalmasnak tűnő mozdulatba kerül is ez. Mennyire kusza, birkózásnak tűnő munkát jelent. A két táncos állandó érintkezésben áll egymással, horizontálisan és vertikálisan is lüktet az előadás. A szívben dúló csata ez, ezt a repetitív koreográfia még inkább hangsúlyozza. Nem evilági, másfajta regisztereket idéz meg Adrian Newgent loop technikával működtetett háttérzenéje. A szólamok, hangok, zörejek egymásra játszása a vívódás felkavaró érzetét szüli a nézőben. Jenna Jalonen és Jonas Garrido Verwerft a küzdelmes tánc végén engedik el egymást. Adrian felveszi a légzésüket, és az összemosott, ziháló hangoktól kísérve a két táncos szinte észrevétlenül egymásba csúszik ismét. Nyugvó pont egy zaklatott folyamat végén.

A Trafóban bemutatott két duó testet, szellemet és lelket egyaránt bekapcsol. Nem csoda, hogy olykor a mi légzésünk is fokozódik vagy a lábunk bizsereg. Ahogyan az sem csoda, hogy mindkét tánc előadást állva, vastapssal jutalmazta a közönség.