Horváth Nóra és Ivanov Gábor Beat című produkciója humorosan, táncstílusokat vegyítve mutatja be az összetartozás, az egymáshoz való kapcsolódás igényét és ironikus mivoltát. Ugyanezt a témát bontja ki Jenna Jalonen és J.G.Verweft BEAT 'I just wish to feel you' koreográfiája is, csakhogy ők a kortárs táncon belül maradva a kapcsolódás nehézségét, a keserves folyamat költői szépségét éreztetik át velünk.
Hip-hop, néptáncos elemek, hibátlan együtt mozgás. Ötletes, kreatív és végtelenül emberi Horváth Nóra és Ivanov Gábor duója. A lendület és a folyamatosság érzését segítette a különböző stílusú, az adott etűdöt erősen aláhúzó zeneválogatás.
Horváth és Ivanov az egyet jobbra, egyet balra lépéskombinációból folyamatosan és dinamikusan építi fel a koreográfiát. Minden táncetűd logikusan következik egymásból és a mozdulatok nyelvén elképesztő őszinteséggel, humorral és (ön)iróniával beszél két ember közötti kapcsolat kialakulásáról. Ugyanazt, ugyanúgy táncolják, mégis, néha közelednek, máskor távolodnak egymástól, néha alkalmazkodnak, máskor új irányt szabnak egymásnak a térben. Akár szerepet is cserélnek. A végén a két sarokból egymáshoz érnek, egymás szemébe néznek, majd valami csókféleséget akarnak egymásnak adni és… összeütközik a homlokuk. Nagyon nehéz összekapcsolódni, eggyé válni a másikkal, mert számtalan külső és belső akadály áll utunkba.
De mindvégig együtt lélegzünk, akár egy ritmusban is – ahogyan bizonyítja ezt a két táncos is, amikor néhány másodperc erejéig elhalkul a zene és csak a fokozatosan együteművé váló légzésük hallatszik.
Mélyebb és líraibb volt Jalonen és Verweft produkciója. A BEAT 'I just wish to feel you' azt mutatja meg, milyen mértékben nehéz lelkileg ez a kapcsolódás. Mennyi kapaszkodás, csimpaszkodás, fájdalmasnak tűnő mozdulatba kerül is ez. Mennyire kusza, birkózásnak tűnő munkát jelent. A két táncos állandó érintkezésben áll egymással, horizontálisan és vertikálisan is lüktet az előadás. A szívben dúló csata ez, ezt a repetitív koreográfia még inkább hangsúlyozza. Nem evilági, másfajta regisztereket idéz meg Adrian Newgent loop technikával működtetett háttérzenéje. A szólamok, hangok, zörejek egymásra játszása a vívódás felkavaró érzetét szüli a nézőben. Jenna Jalonen és Jonas Garrido Verwerft a küzdelmes tánc végén engedik el egymást. Adrian felveszi a légzésüket, és az összemosott, ziháló hangoktól kísérve a két táncos szinte észrevétlenül egymásba csúszik ismét. Nyugvó pont egy zaklatott folyamat végén.
A Trafóban bemutatott két duó testet, szellemet és lelket egyaránt bekapcsol. Nem csoda, hogy olykor a mi légzésünk is fokozódik vagy a lábunk bizsereg. Ahogyan az sem csoda, hogy mindkét tánc előadást állva, vastapssal jutalmazta a közönség.
