Klímaváltozás miatt párolgott el a víz a Marsról

Publikálás dátuma
2019.10.08. 11:11
Curiosity a Marson
Fotó: HANDOUT / AFP
A marsi tavak és folyók vize 3,5 milliárd éve párolgott el - állapította meg egy friss amerikai tanulmány.
A Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech) William Rapin vezette kutatócsoportja az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Curiosity nevű Mars-szondájának adatait elemezte. A szonda a Gale-kráter üledékét vizsgálta. Saját fedélzeti lézerével párologtatta el a kőzetmintákat, hogy összetételüket megállapítsa. A minták 3,3-3,7 milliárd évesek voltak.
A szulfátok nagy koncentrációja arra utal, hogy az éghajlat sokkal szárazabb volt, mint a Curiosity által elemzett régebbi kőzetek esetében. Az erősen kalcium-szulfátos kőzeteket egy 150 méteres függőleges falon találta a szonda. Mellette egy vékonyabb rétegben erős magnézium-szulfát-koncentrációt is talált, ami intenzív párolgásra utal.
A Curiosity egyik feladata az volt, hogy feltárja, hogy tűnhetett el a víz a vörös bolygó felszínéről. A tudósok szerint ezek a vegyületek olyan időszakra utalnak, amikor a krátertó vize nagyon sós lehetett, valószínűleg az erős párolgás miatt. 
"Az analízisek megerősítik a korábbi műholdas megfigyeléseket, amelyek szerint a Marson nagyjából 3,5 milliárd éve klímaváltozás ment végbe, erős szárazságot hozva"

- magyarázták a kutatók.

 A Curiosity folytatja a Gale-kráter feltárást, megvizsgálja a fiatalabb kőzeteket is, hogy további adatokkal szolgáljon a marsi víz eltűnéséről.
Szerző
Témák
Mars Curiosity

Átprogramozással próbálják kiszabadítani a Marson egy helyben ugrándozó robotvakondot

Publikálás dátuma
2019.10.08. 10:10

Fotó: NASA/JPL-Caltech
Új manőverrel próbálkoznak a kutatók az Insight űrszonda robotvakondjának kiszabadítására. A műszer mintegy fél éve van beszorulva a Mars talajába, 35 centiméter mélyen.
A HP3 német fejlesztésű műszer feladata a vörös bolygó belsejében a meleg áramlatok mérése. A Német Űrkutató Központ (DLR) szakértői abban bíznak, újabb bizonyítékokat találnak arra, hogy a Mars még mindig rendelkezik forró, áramló maggal.
Első, négy órán át tartó művelete során a robotvakond 4000 kalapácsütést ejtett és 35 centiméter mélyre jutott a vörös bolygó talajában és hónapok óta nem jut tovább. Ennek oka valószínűleg az, hogy a műszer egy viszonylag széles lyukat ásott, ezen azonban már nem talál fogást. Ezért ahelyett, hogy lefelé fúrna, egy helyben ugrándozik - mondta Tilman Spohn, a projekt tudományos vezetője. A DLR szerint megoldást jelenthetne, ha az Insight egyik robotkarjának lapátja segítségével odaszorítanák a robotvakondot a lyuk falához. Így újra megkapaszkodhatna és folytathatná a fúrást.
Az InSight űrszonda robotkarjának eredeti feladata a különböző műszerek kihelyezése a Mars felszínére. Most azonban a kutatók megpróbálják úgy átprogramozni, hogy meg tudja fogni a HP3-at. Ekkor azonban fennáll annak kockázata, hogy a robotvakond behorpad. Viszont ha semmi sem sikerül, és a HP3 nem jut mélyebbre, akkor is tud méréseket végezni. Jelenleg is ezt csinálja, de mégiscsak jobb lenne mélyebben - mondta Spohn.
Korábban azt feltételezték, hogy a HP3 egy kőnek ütközött. Ennek valószínűsége azonban geológusok számításai szerint csak 5 százalék. A kutatók kifejtették azt is, miért csak most próbálkoznak a probléma megoldásával: minden kockázatot és opciót alaposan át kellett gondolniuk. A Marson lévő műszerek kezelése ráadásul meglehetősen időigényes, egy hétig tart, míg egyetlen, a Földön kiadott parancs teljesül a Marson. Az, hogy az új kísérlet eredménnyel jár-e, előreláthatóan csak szerda délután derül ki Spohn szerint.
Szerző
Témák
InSight Mars

Hatalmas energiakitörés hasított át a Tejútrendszeren a galaktikus közelmúltban

Publikálás dátuma
2019.10.08. 09:43

Fotó: James Josephides / ASTRO 3D
A kitörés a galaxis közepén lévő nagyon nagy tömegű fekete lyuk közeléből indulhatott és galaktikus időben mérve rövid ideig, nagyjából 300 ezer évig tarthatott - állapította meg egy nemzetközi kutatócsoport.
A felfedezés szerint a Tejútrendszer középpontja dinamikusabb lehetett, mint korábban vélték - írta a BBC hírportálja hétfőn.
"Inaktívnak gondoltuk a Tejútrendszert, egy nem túl fényes középponttal"

- mondta Magda Guglielmo, az ausztráliai Sydney-i Egyetem tudósa, az Astrophysical Journal című szaklapban rövidesen megjelenő tanulmány társszerzője.

 Az energianyaláb két hatalmas "tölcsért" hozott létre, amelyek áthasítottak a Tejútrendszeren, és otthagyták a nyomukat az úgynevezett Magellán-áramláson, amely a közeli Nagy és a Kis Magellán-felhő nevű törpegalaxisoktól a Tejútrendszer déli pólusáig terjedő hosszú, nagy sebességű gázfelhőkből álló "szalag". Az áramlás átlagosan 200 ezer fényévnyire halad a Tejútrendszertől.
Az ausztrál-amerikai kutatócsoport szerint a kitörés túlságosan nagy volt ahhoz, hogy bármi másból származhatna, mint a galaxisunk közepén lévő nagyon nagy (szupermasszív) tömegű fekete lyukkal kapcsolatos nukleáris tevékenységből.
A Sagittarius A* (Sgr A*) nevű óriás fekete lyuk több mint négymilliószor nagyobb a Napnál. "A kitörés olyan lehetett, mint egy világítótorony fénycsóvája. Képzeljük el a sötétséget, amiben valaki egy kis időre felkapcsolja a jelzőfényt" - magyarázta Joss Bland-Hawthorn asztrofizikus, a kutatócsoport vezetője, szintén a Sydney-i Egyetem professzora.
A Hubble űrteleszkóp adatait elemezve a tudósok azt kalkulálták, hogy a gigászi kitörés valamivel több mint hárommillió évvel ezelőtt ment végbe, ami galaktikus mércével mérve döbbenetesen közeli múlt. Ugyanebben az időben a Földön már 63 millió éve becsapódott az aszteroida, amely a dinoszauruszok kihalását okozta, az emberi faj egyik ősi elődje, az Australopithecus pedig már létezett Afrikában. A tudósok becslése szerint a kitörés nagyjából 300 ezer évig tartott, ami galaktikus viszonyok között rendkívül rövid idő. 
Szerző
Témák
Tejútrendszer