Csillagászati kutatók kapják a fizikai Nobel-díjat

Publikálás dátuma
2019.10.08. 13:22

Fotó: JONATHAN NACKSTRAND / AFP
Egy kanadai-amerikai és két svájci tudós részesül az elismerésben.
A csillagászati kutatások terén elért úttörő eredményeiért egy kanadai-amerikai és két svájci tudós, James Peebles kozmológus, Michel Mayor asztrofizikus és Didier Queloz csillagász kapja az idei fizikai Nobel-díjat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia keddi stockholmi bejelentése szerint.
Idén a világegyetem szerkezetéről és történetéről szóló új ismeretekért és a Naphoz hasonló csillag körül keringő első exobolygó felfedezéséért ítélték oda a fizikai Nobel-díjat - olvasható az indoklásban.
James Peebles fizikai kozmológiai eredményei a kutatási terület egészét gazdagították és lefektették az alapjait a kozmológia átalakulásának elmélkedésből tudománnyá. Az 1960-as évek közepétől kidolgozott elméleti munkássága az alapja a világegyetemről alkotott jelenlegi elgondolásoknak - hangsúlyozta a Nobel-bizottság. James Peebles eredményei feltárták, hogy a világegyetemnek mindössze öt százaléka ismert, az anyag, amely a csillagokat, bolygókat alkotja - "és minket". A fennmaradó 95 százaléka ismeretlen sötét anyag és sötét energia. Ez rejtély és kihívás a modern fizika számára.
James Peebles számos alapvető munkát végzett el, ami lehetővé tette, hogy a kozmológia ne csak "papíron számolgatós és filozófiai tudományág legyen, hanem ténylegesen mérhető és előre jelezhető információkkal is szolgáljon" - mondta Molnár László csillagász, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) munkatársa, aki szerint ezek közé tartozik, hogy megjósolta a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás létezését, emellett azt is, hogyan keletkeztek az első kémiai elemek, a hidrogén és a hélium az ősrobbanásban, valamint a sötét anyag szerepét az univerzum formálásában, és a sötét energia létét is a kozmológus vetette fel elsőként.
Michel Mayor és Didier Queloz 1995-ben jelentette be a Naprendszeren kívüli első olyan bolygó (exobolygó) felfedezését, amely egy Naphoz hasonló csillag körül kering a Tejútrendszerben. Az 51 Pegasi b gázbolygó, amely a Naprendszer legnagyobb tagjához, a Jupiterhez hasonlít. A felfedezés forradalmat indított el a csillagászatban, azóta több mint négyezer exobolygót fedeztek fel a Tejútrendszerben.
Molnár László emlékeztetett arra, hogy az exobolygók léte sokáig csak tudományos feltételezés volt, a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején többen is próbálkoztak már kimérni, hogy lehetnek-e más csillagok körül is bolygóméretű égitestek, ehhez azonban nagyon pontos színkép felvételeket kellett rögzíteni a csillagokról. Mint mondta, nagyon pontos sebességmérésekre volt szükség, azt kellett kimérni, hogy ezek a csillagok néhány tíz kilométer/másodperces sebességgel mozognak oda-vissza a térben.
A genfi csillagászok a Pireneusokban lévő obszervatóriumban digitális technikával felszerelkezve építettek egy csillagok színképének elemzésére alkalmas olyan spektrográfot, amely képes volt ezt a pontosságot elérni. A három kutató "átformálta a kozmoszról alkotott elképzeléseinket" - összegezte az indoklásban a Nobel-bizottság, eredményeik "örökre megváltoztatták a világról alkotott képünket".
Az 1935-ben a kanadai Winnipegben született James Peebles a Manitobai Egyetemen és az amerikai Princeton Egyetemen szerzett diplomát. Egész életében az amerikai egyetemen kutatott és oktatott, az intézménynek jelenleg is Albert Einstein professzor emeritusa. A világ egyik vezető elméleti kozmológusának tartják 1970 óta, az ősrobbanás kori nukleoszintézis, a sötét anyag, a kozmikus háttérsugárzás és a világegyetem struktúrái kialakulásának kutatásaihoz való elméleti hozzájárulásáért. A tudós a Nobel-díjról szóló bejelentés után azt mondta, a "tudomány szeretete" kell, hogy vezérelje a fiatal kutatókat, nem pedig a díjak utáni vágyakozás. A nekik szóló tanácsában azt is mondta, azért foglakozzanak a tudománnyal, mert lenyűgözőnek találják.
Michel Mayor a svájci Lausanne-ban született 1942-ben. A Genfi Egyetemen fizikából, a Lausanne-i Egyetemen csillagászatból szerzett diplomát, az intézmény csillagászati tanszékének professzor emeritusa. 2007-ben nyugdíjba vonult, de a Genfi Obszervatórium aktív kutatója maradt. Kutatott a Cambridge-i Egyetem Csillagászati Intézetében, a Chilében lévő Európai Déli Obszervatóriumban (ESO), és a Hawaii Csillagászati Intézetben. 2015-ben Kiotó-díjat kapott föld és bolygótudományok területén.
Az 1966-os születésű Didier Queloz a Genfi Egyetemen végzett. Az intézmény és az angliai Cambridge-i Egyetem professzora. Michel Mayor volt a tanácsadója a doktori iskolában, együtt fedezték fel 1995-ben az 51 Pegasi b-t. Nevükben intézményük, a Genfi Egyetem adott ki közleményt. "Ez a felfedezés a legfontosabb a pályafutásunkban, és az, hogy Nobel-díjjal jutalmazzák, egyszerűen rendkívüli" - fogalmaztak. "Senki sem tudta, hogy léteznek-e exobolygók vagy sem. Neves csillagászok keresték őket éveken át, hiába!" - írták. 
A kitüntetettek 9 millió svéd koronával (276 millió forintos összeggel) gazdagodnak. Az összeg felét James Peebles kapja, a másik fele egyenlő arányban oszlik meg Michel Mayor és Didier Queloz között.
A díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.
Szerző
Frissítve: 2019.10.09. 09:44

Klímaváltozás miatt párolgott el a víz a Marsról

Publikálás dátuma
2019.10.08. 11:11
Curiosity a Marson
Fotó: HANDOUT / AFP
A marsi tavak és folyók vize 3,5 milliárd éve párolgott el - állapította meg egy friss amerikai tanulmány.
A Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech) William Rapin vezette kutatócsoportja az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Curiosity nevű Mars-szondájának adatait elemezte. A szonda a Gale-kráter üledékét vizsgálta. Saját fedélzeti lézerével párologtatta el a kőzetmintákat, hogy összetételüket megállapítsa. A minták 3,3-3,7 milliárd évesek voltak.
A szulfátok nagy koncentrációja arra utal, hogy az éghajlat sokkal szárazabb volt, mint a Curiosity által elemzett régebbi kőzetek esetében. Az erősen kalcium-szulfátos kőzeteket egy 150 méteres függőleges falon találta a szonda. Mellette egy vékonyabb rétegben erős magnézium-szulfát-koncentrációt is talált, ami intenzív párolgásra utal.
A Curiosity egyik feladata az volt, hogy feltárja, hogy tűnhetett el a víz a vörös bolygó felszínéről. A tudósok szerint ezek a vegyületek olyan időszakra utalnak, amikor a krátertó vize nagyon sós lehetett, valószínűleg az erős párolgás miatt. 
"Az analízisek megerősítik a korábbi műholdas megfigyeléseket, amelyek szerint a Marson nagyjából 3,5 milliárd éve klímaváltozás ment végbe, erős szárazságot hozva"

- magyarázták a kutatók.

 A Curiosity folytatja a Gale-kráter feltárást, megvizsgálja a fiatalabb kőzeteket is, hogy további adatokkal szolgáljon a marsi víz eltűnéséről.
Szerző
Témák
Mars Curiosity

Átprogramozással próbálják kiszabadítani a Marson egy helyben ugrándozó robotvakondot

Publikálás dátuma
2019.10.08. 10:10

Fotó: NASA/JPL-Caltech
Új manőverrel próbálkoznak a kutatók az Insight űrszonda robotvakondjának kiszabadítására. A műszer mintegy fél éve van beszorulva a Mars talajába, 35 centiméter mélyen.
A HP3 német fejlesztésű műszer feladata a vörös bolygó belsejében a meleg áramlatok mérése. A Német Űrkutató Központ (DLR) szakértői abban bíznak, újabb bizonyítékokat találnak arra, hogy a Mars még mindig rendelkezik forró, áramló maggal.
Első, négy órán át tartó művelete során a robotvakond 4000 kalapácsütést ejtett és 35 centiméter mélyre jutott a vörös bolygó talajában és hónapok óta nem jut tovább. Ennek oka valószínűleg az, hogy a műszer egy viszonylag széles lyukat ásott, ezen azonban már nem talál fogást. Ezért ahelyett, hogy lefelé fúrna, egy helyben ugrándozik - mondta Tilman Spohn, a projekt tudományos vezetője. A DLR szerint megoldást jelenthetne, ha az Insight egyik robotkarjának lapátja segítségével odaszorítanák a robotvakondot a lyuk falához. Így újra megkapaszkodhatna és folytathatná a fúrást.
Az InSight űrszonda robotkarjának eredeti feladata a különböző műszerek kihelyezése a Mars felszínére. Most azonban a kutatók megpróbálják úgy átprogramozni, hogy meg tudja fogni a HP3-at. Ekkor azonban fennáll annak kockázata, hogy a robotvakond behorpad. Viszont ha semmi sem sikerül, és a HP3 nem jut mélyebbre, akkor is tud méréseket végezni. Jelenleg is ezt csinálja, de mégiscsak jobb lenne mélyebben - mondta Spohn.
Korábban azt feltételezték, hogy a HP3 egy kőnek ütközött. Ennek valószínűsége azonban geológusok számításai szerint csak 5 százalék. A kutatók kifejtették azt is, miért csak most próbálkoznak a probléma megoldásával: minden kockázatot és opciót alaposan át kellett gondolniuk. A Marson lévő műszerek kezelése ráadásul meglehetősen időigényes, egy hétig tart, míg egyetlen, a Földön kiadott parancs teljesül a Marson. Az, hogy az új kísérlet eredménnyel jár-e, előreláthatóan csak szerda délután derül ki Spohn szerint.
Szerző
Témák
InSight Mars