Mintegy 200-250 ezer ember hiányzik a munkaerőpiacról

Publikálás dátuma
2019.10.09. 11:25

Fotó: Shutterstock
Az MGYOSZ alelnöke azt mondta, ha a gazdaság fejlődésében nem lesz nagy törés, együtt kell élnünk ezzel.
Mintegy 200-250 ezer ember hiányzik a munkaerőpiacról, ami nagyban akadályozza a hazai vállalkozások beruházásait – erről Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke beszélt a Világgazdaságnak. „Az MGYOSZ a tagszervezetein, illetve a tagvállalatain keresztül nagyjából 200-250 ezer fős hiányt tapasztal. Pontos adatok erre vonatkozóan nincsenek, mert az üres álláshelyek számát a munkaadók vagy bejelentik, vagy nem. A Központi Statisztikai Hivatal ugyan közöl adatokat, de mivel azok csak a bejelentett üres álláshelyeket jelzik, nem szabad rájuk alapozni” – fogalmazott. Hozzátette: a számoknál fontosabb, hogy a deficitből adódóan milyen fejlesztések nem valósulnak meg a cégeknél. Egyre többen gondolkodnak úgy, hogy beruháznának, piaci igény is lenne rá, de végül elhalasztják, mert a fejlesztéssel létrejövő pozíciókat nem tudják kivel feltölteni. Kiemelte, hogy ennek ellenére a magyar gazdaság jól teljesít, de ettől csak jobban növekszik a munkaerőigény. A munkaerő hazai kínálata viszont szűkül – főleg demográfiai okokból –, amivel párhuzamosan nő a munkaerőhiány is. „Ez sajnos a magyar társadalomba van kódolva a következő húsz-huszonöt évre, és ha a gazdaság fejlődésében nem lesz nagy törés, úgy együtt kell élnünk vele” – mondta. Rolek Ferenc szerint a problémára megoldás lehetne a munkaerő-kereslet szűkítése, ha növekedne a gazdaság termelékenysége és hatékonysága. Sokkal differenciáltabb beruházástámogatási politika kellene, mert be kell látni, hogy több munkahelyre már nem igazán van szükség, úgysincs kivel betölteni. Új munkahelyek létrehozását csak a nagy hozzáadott értéket előállító, relatíve kisebb létszámigényű ágazatokban kellene állami és uniós forrásokból segíteni. „Ez persze nem azt jelenti, hogy amelyik ágazatban nagy a munkaerőigény, ott nincs helye a támogatásnak, csak nem az új kapacitások megteremtésére, hanem a hatékonyság növelésére kellene koncentrálni. Ezt az elvet kellene érvényesíteni a kormányzati támogatási politikában, illetve az európai uniós források elosztásánál” – jelentette ki.
Szerző

333,95 forinton az euró

Publikálás dátuma
2019.10.09. 08:30

Fotó: Molnár Ádám / ALL RIGHT RESERVED
Nem változott számottevően a forint árfolyama a főbb devizákkal szemben szerda reggelre az előző estihez képest a nemzetközi devizakereskedelemben.
Az eurót a kedd esti 333,96 forint után 333,95 forinton jegyezték szerda reggel nyolc órakor, a dollár jegyzése 304,86 forintról 304,73 forintra csökkent, a svájci franké pedig 306,59 forint után 306,61 forinton állt.
Szerző

Bulgáriával vagyunk versenyben a versenyképességben, a régiónkból mindenki lehagyott

Publikálás dátuma
2019.10.09. 05:30

Fotó: Népszava
Magyarország versenyképessége 2019-ben az unióban jottányit sem javult, míg a világban Mexikó elé kerültünk. Kilátásaink a világgazdasággal együtt romlanak.
Idén 141 ország közül Magyarország a világ 47., a 28 tagú Európai Unió 24. legversenyképesebb országa. Az uniós országok közül utánunk már csak Bulgária, Románia, Görögország és Horvátország következik. Bár hazánk a tavalyi évhez képest egy helyet javított a globális rangsorban (Mexikó hátrébb sorolódott), szűkebb régiónkban a helyzet változatlan maradt. A régiós országok közül Csehország a 32., Szlovénia a 35., Lengyelország a 37. és Szlovákia is megelőzve bennünket a 42. Meg kell említeni azonban, hogy Bulgária gyakorlatilag hibahatáron belül megközelítette Magyarországot, és csupán néhány tized ponttal marad el tőle. A balkáni ország előrehaladása az elmúlt években példaértékű volt, és bár van még hova fejlődnie, jövőre jó eséllyel lehagyja hazánkat - derül ki a genfi székhelyű Világgazdasági Fórum (WEF) idei Globális Versenyképességi Riportjából. Világgazdasági Fórum idei jelentéséből kitűnik, hogy Magyarország nincs könnyű helyzetben, mivel az elkövetkezendő évek a világgazdaság lassulásáról szólnak, és ez szinte minden országot érint. Bár ez a lassulás semmiképp sem hasonlítható a korábbi válságokhoz, minden bizonnyal egy korszak végét jelenti majd. Az elmúlt években ugyanis a világ országai, különösen a Magyarországhoz hasonló feltörekvő államok rendre impozáns növekedést produkáltak, azt az illúziót keltve, hogy ez a gyors bővülés fenntartható, és az országok jó növekedési pályán vannak. Azonban egyre több a bizonyíték arra, hogy mindez csupán lassan múló állapot volt, és a növekedés nem fenntartható, az országok pedig visszatérnek a jóval lassabb bővülési ütemekhez. Ennek legfőbb oka a Világgazdasági Fórum szerint az, hogy a munkaerő nem tudott lépést tartani a technológiai fejlődéssel, és bár a technológia többé-kevésbé mindenki számára adott, a dolgozók nem tudják megfelelően alkalmazni. A legfőbb versenyképességi kihívás tehát jelenleg az, hogy miként tudunk megfelelő minőségű munkaerőt képezni, és a gazdaságot egy lassabb, de fenntartható növekedési pályán tartani. A WEF jelentés szerint ebben Szingapúr, az Egyesült Államok és Hong Kong áll az élen, míg az Európai Unió jelentősen el van maradva. Habár néhány tagállam előkelő helyen szerepel (Például Hollandia a 4., Németország a 7.), az egész EU-t tekintve ezek az államok önmagukban nem elegendők. A jövőre nézve kedvezőtlen az is, hogy idén első ízben fordul elő, hogy Kína megelőzte az EU-t a versenyképességi rangsorban. Habár a világ legnépesebb országa még így is le van maradva néhány komoly versenyképességi szempont szerint (ilyen például az intézmény- és jogrendszer), azonban technológiában messze megelőzi nem csupán az EU-t, hanem az USA-t és Japánt is. Az Unió legnagyobb hátránya, hogy a digitális forradalom központja egyértelműen nem Európában van, a fejlesztések elmaradtak az utóbbi időben, politikai feszültségek feszítik, és a tagállamok egymásnak is versenytársai. A magyar vállalatok helyzetét a bizonytalan világgazdasági kilátások mellett az is rontja, hogy bár több versenyképességi stratégia is létezik az országban (egy a jegybanknak és egy a Pénzügyminisztériumnak), ezek mintha egymást versenytársai is lennének, továbbá az egész versenyképességből csak egy-egy kiragadott pontra koncentrálnak. Így alakult ki olyan helyzet, hogy hiába a fejlesztések, a versenyképesség nem javult a várt mértékben. Jó példa erre az infrastruktúra; az átadott új útszakaszok szélesítik a közlekedési hálózatot, azonban az utak minősége összességében gyenge; csökkentették a vállalkozás megalapításához szükséges időt, azonban a cégek bezárása továbbra is komoly tortúra. A csupán egy-egy neuralgikusnak ítélt pontban való beavatkozás így még a legjobb szándék mellett is csak felemás eredménnyel járhat.  Habár néhány változtatás kétségkívül pozitívan járult hozzá versenyképességünkhöz (például a digitális infrastruktúra fejlesztése), továbbra is sok az olyan körülmény, amely jelentősen levon eredményünkből, és ezek gyakran a világon a legrosszabb mutatók között vannak. Ilyen például a kormányzati döntések kikezdhetősége (141 országból 134. Magyarország), a bírói függetlenség és a sajtószabadság. Ezek a tényezők erősen korlátozzák a magyar vállalatok beruházási és innovációs hajlandóságát, és a hosszú távú tervezés helyett a rövid távú stratégia felé terelik őket. Mindezek fényében a magyar üzleti környezet nem nevezhető tipikusnak még a térségben sem. A vállalkozások körében nagyon alacsony a kockázatvállalási, a beruházási és innovációs hajlandóság, így a megújulás, a hosszú távú vállalati növekedés, a nemzetközi piacra való kilépés erősen visszafogott, a sikerek csupán néhány vállalat között oszlanak el, a kormányzati vállalkozói támogatások pedig eredménytelenek maradnak, amit tovább súlyosbít a krónikus munkaerőhiány. Magyarország legfőbb versenyképességi előnye továbbra is a relatíve olcsó, ám képzett munkaerő, ez az előny azonban folyamatosan olvad. Amennyiben az oktatáson keresztül az ország nem tud elegendő mennyiségben és minőségben magasan kvalifikált munkaerőt előállítani, úgy az idei növekedési ütem bizonyosan sokáig megismételhetetlen lesz. (A szerző a Kopint-Tárki Zrt. tudományos munkatársa.)

Globális jelentés

A  Világgazdasági Fórum (World Economic Forum – WEF) 1990 óta készíti el globális versenyképességi riportját, amelyben a világ összes országát gazdasági-műszaki-társadalmi szempontból, azonos keretrendszer szerint értékelik, rangsorolják. A számos hasonló tartalmú jelentés (IMD, Doing Business, Economic Freedom stb.) mellett a WEF riportja minden szempontból a legátfogóbb. Összesen több mint 150 mutatót tartalmaz, amelyek megfelelően súlyozva kiadják a világ versenyképességi rangsorát.  A WEF a felmérés tekintélyes részét helyi kutatóintézetek bevonásával készíti el. A WEF magyarországi partnere a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Zrt.

150 mutató alapján történik az összahasonlítás

Idén első ízben fordul elő, hogy Kína megelőzte az EU-t a versenyképességi rangsorban

Képalá Rövid távra terveznek A magyar üzleti környezet nem nevezhető tipikusnak még a térségben sem