Partiarcok, irány Győr!

Ha vasárnap győz a Borkai, akkor én Győrbe költözöm, mert ha vasárnap győz a Borkai, az annak a bizonyítéka lesz, hogy Győrben csupa laza partiarc lakik. Ott a helyem köztük, s lehetőleg a polgármester közelében. Hátha sikerülne megcsípni a városházán egy sajtós állást. Korábban azt hallottam helyi újságíróktól, hogy a Borkai a magánéletben nem is olyan hülye fideszes, mint a többi hülye fideszes, s mióta ennek vizuális bizonyítékát is adta, nekem ez az ember egyre szimpatikusabb. Nem értem az ellenzéki hörgést és a kormánypárti fejcsóválást. Végre egy fideszes, aki fényes nappal hátulról beteszi, és mámoros önfeledtséggel mutatja meg országnak-világnak, hogy maximum hány centi lehet az a híres Orbán Viktor-féle keresztény szabadság. Hát ennyi. Ha teljes pompájában feláll a rendszer, akkor pont elfér egy vállalkozó kedvű nőben.
Mondom, ha győz a Borkai, és vele az új világnézet, akkor én Győrbe költözöm, mert Pest, úgy látszik, ahhoz képest semmi. Itt sajnos még nincs keresztény szabadság, de reméljük, hogy lassan itt is megmerevedik a rezsim, és végre jó idők jönnek a hozzánk hasonlóan kiéhezett és megszomjazott arcokra. E tekintetben a becsületes kispolgár kinézetű Tarlóstól nem sokat várok, még kevesebbet ettől a mosolygós képű Karácsonytól, szóval a leghelyesebb az lenne, ha egy Borkai-féle nagyágyú kerülne a főváros élére. Istenem, micsoda szexhajók üzemelnének a a Dunán! Nem beszélve a bulinegyed új szolgáltatásairól, ahol végre a hülye fideszesek is nyíltan belevethetnék magukat az éjszakába, hogy ne kelljen ezeknek a szerencsétleneknek folyton külföldre szökni, hogy bulizhassanak. Ebben a tekintetben a KDNP-től sokat várok, mert ebben a Borkait is támogató törpepártban, lám csak, bőven képesek megtelni a véredények, és annak mindig az a vége, hogy a KDNP-nek illiberális merevedése lesz és feláll. Nekem ez tetszik. Emlékezzünk csak arra a másik, ugyancsak a konzervatív KDNP által támogatott polgármesterre, Füzesabony egykori első emberére, aki a saját sofőrje tisztességben megőszült, idős édesanyját döntötte ágyba, s még fel is vette rejtett kamerával, hogy egy rátermett politikus milyen ravasz trükkökkel képes megkeresni a döbbent választópolgár kegyeit annak bugyijában. A parti vége az lett, hogy a füzesabonyi polgármesternek föl kellett állni a tisztségéből, de nem csodálkoznék rajta, ha kiderülne, hogy a Borkai a neves előd szexvideójából sajátította el a politizálás alapvető fogásait. Végül is Füzesabony nincs is messze Győrtől – mármint magánrepülővel. 
Ha vasárnap győz a Borkai, javaslom föleleveníteni Kósa Lajos volt debreceni polgármester azon bolondos ötletét, hogy a minisztériumok közül néhány költözzék vidékre. Ebből a javaslatból sajnos semmi sem valósult meg, de október 13-a után napirendre kellene venni az ügyet. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkársága éppen jó helyen lenne Győrben. Ideje, hogy a Borkai és köre erre a szexi tárcára is rátegye a kezét. Lehetőleg hátulról.
Szerző
Kácsor Zsolt
Frissítve: 2019.10.10. 09:56

A kormányfő ígér

Orbán Viktor végigjárta a megyei jogú városokat, mindenhol beszédet mondott, tréfálkozott, barátkozott a választópolgárokkal, majd kis híján a csillagokat is leígérte az égről: autópályák, ipari parkok, sportlétesítmények, rábólintva a "helyi kezdeményezésekre". A Modern Városok Program a kormány igazi kisgömböce lett, összköltsége már legalább 4000 milliárd forintra rúg. 
A programmal kapcsolatban azonban már a kezdete óta szinte minden hónapban jött egy újabb változtatás, átszervezés. Kormányrendeletekben és határozatokban ide-oda tologatták a koordináló kormányszervet, megváltoztatták a források összegét, a támogatási okirat kiadásával kapcsolatos szabályokat, a támogatások rendszerét. Ami nem véletlen: rengeteg közpénzről van szó, amelyben a folyamatos tili-toli és az önkényes elosztás miatt nemcsak a túlárazás, a korrupció és az uniós pénzek kiszivattyúzásának veszélye lép fel, de az is, hogy a miniszterelnök ígéretei elszámoltathatatlan blöffök maradnak csupán. 
Különösen azok után, hogy a kormány egy a közelmúltban hozott rendelettel nagyobb részt kihátrált ezek teljesítése mögül. Közölték: csak akkor építhetők meg ezek az orbáni ígéretek, ha az eredetileg előirányzott költségvetési forrás helyett találnak rá uniós pénzt. Már korábban is volt jele annak, hogy Orbán túlígérte magát, ugyanis a gazdasági tárca útmutatót adott ki, amelyben azt írta, hogy lehetőleg minél több uniós forrást vonjanak be a projektek kivitelezésébe. Mert pénz egy része elfogyott, a másik része soha nem volt meg, az Uniónak meg amúgy is az a dolga, hogy fizessen. Legalábbis a kormány logikája szerint. Ezért is: ha valami elkészül, az a kormány sikere, ha meg nem készül el, az az EU hibája. Aztán tiltakozhatunk az ellen, ha a forrásokat a jogállamiság megvalósulásához kötik. 
A Modern Városok Program valójában csak egy nagy választási lufi, mert óriási összegekről beszélnek a kampányban, és minimális összegekről fognak majd a választás után. A program fideszes változata ráadásul nem modern és nem is a városokról szól, mert a kormány dönti el, hogy milyen támogatást ad a településeknek - hogy mire, mennyit és mikor, abba az önkormányzatoknak alig van beleszólásuk. 
Az önkormányzatok - beleértve Nagykanizsát is, amely legutóbb újabb 6 milliárdot "kapott" egy még el sem kezdett sportcsarnokra – csak még inkább kiszolgáltatottak lesznek a Fidesz-kormánynak, mert ezáltal még inkább a jelenlegi hatalomhoz kötik őket. Nem nehéz felismerni, hogy Orbánnak pontosan az a terve ezzel, hogy megvegye az önkormányzatokat, rajtuk keresztül a településeket, miáltal tovább megtarthassa a hatalmát. Az önkormányzatok érdekeltekké válnak a Fidesz támogatásában, kötődni fognak a hatalomhoz, miközben ezek a beruházások valójában nem szolgálják a helyi polgárok jólétét, sem a közjót. Munkahelyeket nem teremtenek, sem az oktatást, sem pedig az egészségügyet nem teszik jobbá. Csak a haverok zsebét tömik. 
Orbán mint a Modern Városok Program megálmodója, mióta átnyergelt az orosz medvére, leszokott a dakota közmondásokról. Pedig jó lenne, ha nem feledné a következő bölcsességet: olyan gyorsan soha ne akarj lőni, hogy előbb ne legyen időd megnézni, melyik végén fogod a puskát.

A gyógyítás esélye

A budapesti egészségügy harminc éve halogatott megújítása igazán nagyon szükséges. A közhangulat soha nem volt ennyire „egészségügy párti”, mint most. Ezért aztán nagy esély kínálkozik akkor, ha a választási eredmények többséget adnak a lakóhelyükért tenni akaró és önállóan gondolkodni képes csapatoknak. 
Természetesen az ország elfuserált, igen rossz gyógyítási eredményeket mutató egészségügyének reformját nem tudják kikényszeríteni a polgármesterek. Ennek a kormányzatnak nemcsak a tehetség és a hozzáértés hiánya veszi el a képességét a változtatáshoz, hanem az is, hogy fölszámolta azt a szakmai struktúrát (minisztérium, ÁNTSZ, társadalombiztosító), amely nélkül a szükségesnél jóval kisebb korrekció sem végezhető el. Azonban a kormányzat részvétele nélkül is minőségi javulást eredményező változtatásokat hajthatnak végre a budapesti önkormányzatok. 
Mitől az optimizmus? Attól, hogy szerencsénk van: jókor vagyunk jó helyen. Ám ez nem minden, volt már így, például a rendszerváltáskor, de akkor mindenki mással volt elfoglalva. (Ugyanazokkal a történelmi ostobaságokkal, amin az országos politika most is rugózik.) Minden jel arra mutat, hogy a helyi irányítást a jelenlegi korrupt garnitúrától átvenni készülők ezúttal hallani fogják a nép és az idők szavát. 
Mi a nép szava? Először is az, hogy a panaszok és a tünetek jelentkezésekor nagyon nehéz orvosi segítséget találni. A hivatalos első vonal, a háziorvos hol délelőtt, hol délután rendel, hétvégén semmikor. Viszont az éjszakai és hétvégi háziorvosi ügyelet lázcsillapításon kívül szinte semmire sem alkalmas. Részben az igen alacsony színvonalú műszerezettség miatt, másrészt pedig azért, mert az igen fárasztó éjszakai szolgálathoz biztosított szégyenletesen mostoha körülmények miatt általában orvosi diplomával még vagy egyáltalán nem rendelkező fiataloknak és főállásukban még a klinikusoknál is rosszabbul fizetett fiatal kutatóknak kellene ellátni ezt a nehéz és felelősségteljes feladatot. A szakorvosi rendelések napi 12 órában vannak nyitva, de (a sebészetek kivételével) szinte mindenhova háziorvosi beutaló kellene - no nem a rendelésre való bejutáshoz, hanem a várólistára kerüléshez. A járóbeteg ellátásra nem kötelezett kórházi orvosokhoz bejutni csak a portás engedélyével lehet, az viszont sokszor nehezebb és költségesebb, mint a háziorvos elérése. Aztán lehet órákat várni a fekvőbetegeivel megfelelő mennyiségű és minőségű ápolószemélyzet hiányában amúgy is épp eleget küszködő orvosra. 
Nem lehet kérdéses, hogy abszolút jogos igényről van szó. Ha a nap bármely órájában, a hét bármely napján bármelyik budapesti polgár negyed órán belül nem éri el az orvosát, akkor jogosan fogja a szemünkre vetni, hogy nem tettünk semmit. Sőt nem is akármilyen orvost kell biztosítanunk, nem is akármilyen műszeres háttérrel. Ugyanis egy ilyen sürgősségi rendelésen az életre veszélyes problémával jelentkezőt 30-60 percen belül biztos diagnózishoz kell juttatnunk. Nem sokat szabad várakoztatni az ilyen működési egységeket nem életveszélyes betegséggel felkereső pácienseket sem. 
Márpedig várhatóan ilyen panaszok adják majd a munka dandárját. Ilyenkor nemcsak a diagnózis, hanem a kezelés, illetve annak elkezdése is meg kell történjék. Az életveszélyes állapotban lévőket – a biztos diagnózissal - természetesen kórházba kell juttatnunk. Mivel az országos mentőszolgálat erősen túlterhelt, a betegszállítást sem tarthatjuk „központosított” szinten. 
Ezt a szerkezetátalakítást Budapest összes szakorvosi rendelőjéhez telepítve érdemes és gazdaságos végrehajtani. Ha épületbővítés nélkül kialakítható a sürgősségi egység, akkor egyenként mindössze kb. egymilliárd forintos költséggel kell számolnunk és kb. másfél év létesítési idővel. A működést biztosító finanszírozás a jelenlegi törvényi feltételek között elérhető. A változtatás előnyei azonnal észlelhetők lesznek mind a háziorvosi, mind pedig a szakorvosi ellátásban. A háziorvos tud végre törődni a prevencióval és a házi ápolás felügyeletével. A szakorvosnál pedig (maximum 3 naposra) csökken a várólista. A szerző orvos
Szerző
Haskó László