Tilos

Akárki találta is ki, egy zseni, és ha még létezne az Országimázs Központ, javasolnám az illetőt azonnal igazgatóvá emelni ott. Mármint azt, aki Székesfehérváron rájött, hogy lehet megoldani a pedagógusfizetések körüli zűrzavart: meg kell tiltani a tanároknak, hogy beszéljenek a bérükről. Ha nincs az a sok nyafogás, akkor gond sincs, a tanerő csendben húzza tovább az igát, és az egész nem kerül a költségvetésnek egyetlen plusz forintjába sem.
Mondom, egy zseni. Az ötletet pedig azonnal tovább lehet fejleszteni franchise-zá. A betegek legyenek kötelesek titokban tartani, ha a perforál a vakbelük a sürgősségin való várakozás közben; ha belehalnak a szepszisbe, pláne. A vasutasok ne adhassák hírül, ha lerohad a mozdony, és emiatt nem indul a vonat – még csak az kéne, hogy az utasok a MÁV kriminális állapotairól pletykáljanak. A nyugdíjasoknak pedig legyen kifejezetten tilos csirkefarhát-recepteket megosztani a Facebook szakcsoportjaiban, de lehetne akár spéci algoritmust is küldeni az olyan kifejezésekre, mint „hamis mézes”, „hamis gulyás”, „olcsó és kiadós”, stb.
Más kérdés persze, hogy amiről nem beszélünk, az attól még létezik, a valóságot azért nem könnyű tokkal-vonóval betiltani. És azok a pedagógusok, akik néhány héttel ezelőtt a nettó fizetésük szégyenletes számait közzétették a Facebookon, most is fillérre ugyanannyiért robotolnak a magyar iskolákban: erre alkalmatlan tankönyvekből tanítják a gyerekeinket, ellátják a pedellusi teendőket, tornáztatnak-énekeltetnek naponta, s persze adminisztrálnak látástól vakulásig. Ugyanezekért a megalázó összegekért végzik el a munkájukat, valamint azok munkáját, akik már rég odébbálltak. Taxiznak, klímát szerelnek, vagy Londonban caplatnak a söröskorsókkal ahelyett, hogy a magyar tankerületekben tűrnék a sorozatos megaláztatásokat.
Szerző
N. Kósa Judit

Szeszélyes üzem

A nagy, összetett rendszereket mindig apró hibák döntik romba. Egy-egy „begőzölő” fontos ember, egy rossz helyen rágcsáló kisegér, egy teszt, vagy épp – amiként most a Shell esetében – egy figyelmetlenül jegyzetelő sofőr. Ezek tovagyűrűző hatásaként mindig vétlen százak-ezrek szenvednek hosszabb-rövidebb idő alatt kiheverhető, kisebb-nagyobb károkat.
A mintázat hátborzongatóan hasonló, legyen szó Csernobilról, Paksról, vörösiszapról, vagy épp a Füredi úti Shell-kútról. A nyilvánosság ilyenkor valahogy mindig becsapva érezheti magát. Miután a baj megtörténik, az illetékes még bőven hallgat, amikor innen-onnan már a fél város összerakta, mi a helyzet. Ezt aztán rendre izzadságszagú, öntömjénező közleményekkel igyekeznek... nem is tudom, elfedni, tompítani, ami persze csak olaj a tűzre. Ha ilyenkor esetleg sikerül is egy illetékest telefonvégre kapnom, hamar megtudhatom, hogy csak egy szőrszálhasogató, koszos kis bolsi provokátor vagyok.
És ez baj.
A Füredi úti Shell-kút esete csepp a tengerben. Amikor a – cég által meg nem nevezett – Mol finomítójában a kútra szánt benzint és a gázolajat betöltötték a – szintén meg nem nevezett – Klacska tankautójába, a fuvarozó sofőrje a szállítólevélen felcserélte a rekeszek tartalmát jelölő bejegyzéseket. Ez aztán feltűnés nélkül végighaladt a rendszeren, egészen a gyanútlanul fordítva megtankolt autók motorjáig, amik aztán le is fulladtak. A kúton eleinte megpróbálhatták a szőnyeg alá söpörni a problémát, hisz miután eleinte „csak” a benzin-jelzésű, valójában dízelt tartalmazó fejre érkezett panasz, a gázolaj feliratú oszlopból még egy napig adagolták a benzint, amíg erre is befutott az első jelzés. A körülbelül ezer autót érintő kár megközelítheti a százmilliót. 
Legyünk méltányosak: maga a Shell ezután látszólag körültekintő, néhány rázós részletre is kitérő üzeneteket tett közzé. Igaz, a "hiányzó" 42 kérdésünkből már csak egy-kettőre kaptunk érdemi választ. A többi titok. Arról például, hogy mit tesznek a bűnös kilétének megállapítására, nagyjából azt tudhattuk meg, hogy az ügyet a hatóságok kihagyásával, házon belül rendeznék. Arra az értelemszerű kérdésre, hogy miért nem ellenőrzik a lefejtett anyag összetételét, szakértőktől kaptunk őszinte választ: ez túl drága lenne egy évszázadonként egyszer előforduló baki kiszűrésére. A tévedéseknek inkább úgy vennék elejét, hogy a két anyagból mindig eltérő mennyiséget rendelnek, így lefejtéskor kibukik a tévedés. De az ötlet nem vált iparági szabvánnyá. Így a gyanakvó autósoknak nem marad más, mint az üzemanyag szagolgatása. Az ipari balesetek utáni „szokásos” közléspolitikára inkább a Klacska a példa, amely megkeresésünkre nem reagált, a telefonokat pedig mellétették.
Ez megengedhetetlen és végtelenül szomorú. Az életünkkel játszó mérnök-vezetőknek erkölcsileg, emberileg is fel kéne nőniük a szaktudásukhoz rendelt iszonyatos felelősséghez. A felsőoktatásért felelős mérnök-miniszter, Palkovics László lassan ezt is felvehetné a kötelező tárgyak közé.
Szerző
Marnitz István

Partiarcok, irány Győr!

Ha vasárnap győz a Borkai, akkor én Győrbe költözöm, mert ha vasárnap győz a Borkai, az annak a bizonyítéka lesz, hogy Győrben csupa laza partiarc lakik. Ott a helyem köztük, s lehetőleg a polgármester közelében. Hátha sikerülne megcsípni a városházán egy sajtós állást. Korábban azt hallottam helyi újságíróktól, hogy a Borkai a magánéletben nem is olyan hülye fideszes, mint a többi hülye fideszes, s mióta ennek vizuális bizonyítékát is adta, nekem ez az ember egyre szimpatikusabb. Nem értem az ellenzéki hörgést és a kormánypárti fejcsóválást. Végre egy fideszes, aki fényes nappal hátulról beteszi, és mámoros önfeledtséggel mutatja meg országnak-világnak, hogy maximum hány centi lehet az a híres Orbán Viktor-féle keresztény szabadság. Hát ennyi. Ha teljes pompájában feláll a rendszer, akkor pont elfér egy vállalkozó kedvű nőben.
Mondom, ha győz a Borkai, és vele az új világnézet, akkor én Győrbe költözöm, mert Pest, úgy látszik, ahhoz képest semmi. Itt sajnos még nincs keresztény szabadság, de reméljük, hogy lassan itt is megmerevedik a rezsim, és végre jó idők jönnek a hozzánk hasonlóan kiéhezett és megszomjazott arcokra. E tekintetben a becsületes kispolgár kinézetű Tarlóstól nem sokat várok, még kevesebbet ettől a mosolygós képű Karácsonytól, szóval a leghelyesebb az lenne, ha egy Borkai-féle nagyágyú kerülne a főváros élére. Istenem, micsoda szexhajók üzemelnének a a Dunán! Nem beszélve a bulinegyed új szolgáltatásairól, ahol végre a hülye fideszesek is nyíltan belevethetnék magukat az éjszakába, hogy ne kelljen ezeknek a szerencsétleneknek folyton külföldre szökni, hogy bulizhassanak. Ebben a tekintetben a KDNP-től sokat várok, mert ebben a Borkait is támogató törpepártban, lám csak, bőven képesek megtelni a véredények, és annak mindig az a vége, hogy a KDNP-nek illiberális merevedése lesz és feláll. Nekem ez tetszik. Emlékezzünk csak arra a másik, ugyancsak a konzervatív KDNP által támogatott polgármesterre, Füzesabony egykori első emberére, aki a saját sofőrje tisztességben megőszült, idős édesanyját döntötte ágyba, s még fel is vette rejtett kamerával, hogy egy rátermett politikus milyen ravasz trükkökkel képes megkeresni a döbbent választópolgár kegyeit annak bugyijában. A parti vége az lett, hogy a füzesabonyi polgármesternek föl kellett állni a tisztségéből, de nem csodálkoznék rajta, ha kiderülne, hogy a Borkai a neves előd szexvideójából sajátította el a politizálás alapvető fogásait. Végül is Füzesabony nincs is messze Győrtől – mármint magánrepülővel. 
Ha vasárnap győz a Borkai, javaslom föleleveníteni Kósa Lajos volt debreceni polgármester azon bolondos ötletét, hogy a minisztériumok közül néhány költözzék vidékre. Ebből a javaslatból sajnos semmi sem valósult meg, de október 13-a után napirendre kellene venni az ügyet. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkársága éppen jó helyen lenne Győrben. Ideje, hogy a Borkai és köre erre a szexi tárcára is rátegye a kezét. Lehetőleg hátulról.
Szerző
Kácsor Zsolt
Frissítve: 2019.10.10. 09:56