- Ti ugrotok?
- Halált megvető bátorsággal!
- Akkor siessünk, mert naplemente előtt végeznünk kell!
Alig zajlott le a fenti párbeszéd a Mi-17-es pilótája és a felderítők parancsnoka között, a magamfajta szárazföldhöz szokott civil még javában a biztonsági övével babrált, mikor a szállító helikopter puhán, de annál nagyobb robajjal már a levegőbe is emelkedett. Felszállás előtt a lelkemre kötötték, hogy odafönt már „ne ugráljak”, no nem mintha az embernek túl nagy kedve lett volna izegni-mozogni több száz méterre a föld felett, alig két lépésre a nyitott ajtó előtt - bármilyen gyönyörű kilátás is nyílt a lassan őszi színekbe öltöző Mátrára.
Mint egy kolléga szellemesen megjegyezte, a repülés egyáltalán nem veszélyes, csak a zuhanás az, amivel azonban széles mosolyukból ítélve aligha értettek egyet az ejtőernyősök, akik előbb 500, majd 1500 méteres magasságból vetették ki magukat a semmibe. „Még három percünk maradt is” – nyugtázták aztán elégedetten már landolásnál a nap utolsó sugarainál, miután „begyűjtöttük” őket az egyik erdei tisztáson.
Hasonló rohamtempóban zajlott az egész nap a Gyöngyös-Pipishegyi Repülőtéren, ahol az Air Wolf Hunting (légi farkasvadászat) 2019 hadgyakorlat keretében megállás nélkül helikopterek szelték az eget. Az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis komoly járműparkot megmozgatva költözött le a Mátra lábához, valamint csatlakoztak hozzájuk a felderítőktől és a különleges műveleti egységektől, de még a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tisztnövendékei is beleszagoltak a kerozingőzbe.
Felvonultatták a teljes repertoárt. Már megjelenésükkel, fülsüketítő zúgásukkal, és persze kétcsövű 30 milliméteres gépágyúikkal látványos erődemonstrációt tartottak a hegyek mögül előbukkanó Mi-24-es harci helikopterek, melyek idén tértek vissza oroszországi nagyjavításukról. Nem sok szusszanáshoz jutott, szinte egész nap gyakorlatozott a légi mentők kötelékéből átvett, tavaly nagyjavításon átesett AS350B, azaz a „Mókus” is.
A legkomolyabb feladat azonban az orosz Mi-17-eseknek jutott. A 2017-ben ugyancsak felújított forgószárnyast nem csupán csapatszállításra és ejtőernyőzésre használták, de naplemente után egy kutató-mentő feladat végrehajtására is bevetették. A teljes sötétségben maga fölé fényes glóriát rajzoló helikopter megtalált egy „sérültet”, akit a leereszkedő katonák előbb biztonságosan rögzítettek, majd a fölöttük függeszkedő gép csörlőjével felhúzták.
Hétfőn egyébként a gépek hasonló szimulációt végeztek: akkor egészen élethűen a „lakossági bejelentéstől” kezdve a lángoló „roncsok” és „sebesültek” felkutatásán át egy repülőgép-szerencsétlenség kutatás-mentését gyakorolták el. Effajta bevetésre a nehezen megközelíthető helyeken élesben is bármikor szükség lehet. A Honvédelmi Minisztérium adatai szerint évente több mint húsz éles riasztásuk van, volt már például, hogy Mór térségében ilyen csörlő segítségével mentettek ki egy bajba jutott hegymászót, lezuhant kisrepülőt, és eltűnt személyeket is kutattak már fel.
Ha a gyakorlatozó helikopterek üzemideje a nagyjavítások után még hosszú évekig, legalább 2025-26-ig kitart is, lassan eljár felettük az idő. Lapunk információ szerint az Airbustól megrendelt első két H145M típusú könnyű-közepes forgószárnyas viszont már novemberben hazánkba érkezhet, amit év végéig újabb kettő követhet. A menetrend szerint az általános célú gépekhez jövőre 12, 2021-ben további 4 csatlakozik, amelyek között már lesz kutató-mentő, valamint tűztámogató feladatra specializált is. A Magyar Honvédség a Zrínyi 2026 haderőfejlesztési-program keretében az orosz géppark lecserélésére 20 felfegyverzett H145M-et vásárolt, ezen kívül 16 H225M típusú nagy hatótávolságú szállító helikoptert rendelt.
