Tatár Sándor versei

...hagyj békét a húrnak...

"Nincsen remény! Nincsen remény!"

V.M.

A durva tréfáról

úgy hittük: avítt trükk,

s van vértünk ellene

immáron – azt hittük,

hogy nem lépünk kétszer

egyazon folyóba,

s éltünknek lehet új

tartalma s logója;

azt hittük, kényszer volt,

s lennénk mi különbek –

fölöttünk idegen

viharok dühöngtek;

azt hittük: messze fut

Vezér, a trónfosztott,

de látom, híveim:

zsarnokot klónoztok;

azt hittük, elhagyjuk

hamarost, mi ócska,

de látom, nagyon kell

demagóg pióca.

Gondoltuk, nem elég

búsongni s mellverni,

hisz van itt deficit

s feladat tengernyi;

reméltük: lesz itt nép,

szabad és rátarti,

de látom, mint faltok

– Istenem! – pártszart ti;

elhittük: tanulhat

múltjából az ország,

de lám, a kemény fej

nemzeti adottság –

reméltük, hogy szülhet

szebb jövőt jelene;

de látjuk, hogy szárnyal

– lefele, lefele

TALÁLT VERSEK

Na mije van neki?

Viránya?

Báránya?

Erénye?

Aranya?

Görénye?

Hát, bírálnivaló akad éppen:

Dallama?

Külleme?

Illeme?

Jelleme!?

Állama?!