Nekik Amerika az első, nekünk Magyarország, és ez mindig is így volt. Már Trump és Orbán előtt is, és így lesz utánuk is. Az amerikai elnök úgy döntött, hogy neki fontosabb egy 175 mérföldes új kerítés a háromezer mérföldes mexikói határon, mint a Pentagon támaszpontfejlesztési terve. Ezért utasítására elhalasztottak, illetve lemondtak egy csomó hazai és külföldi projektet - köztük a kecskeméti repülőtér kapacitásbővítését és kifutópálya-építését, 55,4 millió dollár, mintegy 17 milliárd forint értékben. Donald Trump azt is hozzátette, hogy a szövetséges országok eztán lesznek szívesek maguk fizetni az ilyen fejlesztéseket, de ez még nem eldöntött kérdés, a Pentagon később újra nekifuthat a projektnek.
A magyar kormányfő sokszor kifejtette, mennyire jó lesz nekünk, ha a világban eztán minden ország szigorúan nemzetállami érdekek mentén politizál. Egyszer majd biztosan nagyon jó lesz, de most buktunk 17 milliárdot. Meg a tudatot, hogy bármi járjon is Vlagyimir Putyin fejében, Magyarország és általában Közép-Kelet-Európa számíthat az Egyesült Államok feltétlen támogatására, ha kell, gyors katonai segítségére.
A kecskeméti repülőtér fejlesztésének igénye nem azért merült fel, mert amerikai vadászbombázókkal kell megvédeni a tanyavilágot a birkatolvajoktól. A NATO légierejének ahhoz van szüksége az itteni repülőtérre, hogy F-22-es és F-35-ös gépekkel tudják fedezni a magyar, szlovák, román és bolgár légteret, illetve a Balkánt. Hát egyelőre nem fogják tudni – hacsak a magyar kormány nem dobja be a magyar adófizetők pénzét a közös kalapba. Ezzel lemondva mondjuk két kisebb futballstadion vagy egy közepes egészségügyi intézmény megépítéséről.
Ez a különbség aközött, ha Barack Obama vagy Donald Trump az amerikai elnök, illetve aközött, hogy az országok a közös vagy a létező legszűkebben vett nemzeti érdekeik mentén politizálnak-e.
Putyin hátradől, kinéz Kreml-béli ablakán a szép, csipkés várfalra, és titkárnője behoz neki egy csésze illatosan gőzölgő, forró teát.