Már az ősemberek is tartósították az ételeket

Publikálás dátuma
2019.10.11. 09:58

Fotó: RIEGER Bertrand / AFP
Izraeli kutatók bizonyítékokat találtak, hogy a 200 ezer és 420 ezer évvel ezelőtt élt korai emberekben is megvolt a képesség, hogy felmérjék a jövőbeni szükségleteiket és elraktározták a táplálékokat.
Az emberelődök szándékosan elraktározták az állati csontokat, hogy később egyék meg a bennük lévő csontvelőt – állapították meg izraeli kutatók, az eddigi legkorábbi bizonyítékkal szolgálva arról, hogy a 200 ezer és 420 ezer évvel ezelőtt élt korai emberekben is megvolt a képesség arra, hogy felmérjék a jövőbeni szükségleteiket. Korábban nem feltételezték róluk a kutatók, hogy volt bennük előrelátás, amivel képesek jövőbeni szükségleteikre gondolva előre megtervezni az étrendjüket – írja a BBC hírportálja.
A Tel-Avivhoz közeli Keszem-barlangban talált csontmaradványok többségének felszínén azonban olyan vágásnyomokat azonosítottak a szakemberek, amelyek az elejtett állat csontvelőjének későbbi elfogyasztását lehetővé tevő tartósításról árulkodnak. A kutatók azzal magyarázzák a vágásnyomokat, hogy nagyobb erővel kellett vágni, ha a már hosszú ideje őrzött csontokról akarták eltávolítani a rájuk száradt bőrt. A vizsgált több mint 80 ezer állati csontmaradvány 78 százalékán találtak ilyen metszéseket.
„A csontvelő jelentős tápanyagforrás, emiatt hosszú időn át a őskori étrend részét képezte” – mondta Ran Barkai, a Tel-avivi Egyetem munkatársa, hozzátéve, hogy egészen mostanáig a bizonyítékok arra utaltak, hogy az rögtön a lágyszövetek eltávolítása után elfogyasztották a csontvelőt.
A spanyolországi Rovira i Virgili Egyetem professzora, Jordi Rosell szerint a Keszem-barlang térségében élők rendszeresen vadásztak dámszarvasra. Az állat húsát és zsírját helyben eltávolították, a lábait és a koponyáját a barlangba vitték. A szakember szerint a csontokon azonosított vágásnyomok eltérnek azoktól, amelyek akkor keletkeznek, amikor a friss bőrt lefejtik a csontokról, hogy aztán a csontot széttörve kinyerjék a csontvelőt.
A kutatók egy kísérletet is végeztek a barlangban, hogy alátámasszák az eredményeiket: a több százezer évvel ezelőtti „eredeti” környezetet szimulálva megállapították, hogy a csontvelő az állat elejtését követően akár kilenc hétig is fogyasztható, tápanyagban gazdag marad.
A Keszem-barlangot 2000-ben fedezték fel. Nem tudni, a hominidák melyik faja lakta, mert a több ezer állatcsont mellett mindössze tizenegy emberi fog maradványát találták meg. Úgy vélik, nem a neandervölgyi és nem is a mai ember, a homo sapiens élt a barlangban több mint kétszázezer éven át.
Szerző

Felfedezték, hogyan képződik újra víz az aszteroidákon

Publikálás dátuma
2019.10.10. 13:51

Fotó: Ron Miller/leemage / AFP
Az 50 éve földet ért Murchinson-meteorit egy darabját vizsgálva ausztrál kutatók felfedezték, az űrbéli eróziós erők két komponense szükséges hozzá.
A víz napszél és becsapódó meteorit együttes hatására, nagyon alacsony hőmérsékleten újraképződik az aszteroidák felszínén – írta a Nature Astronomy című szaklapban megjelent tanulmány alapján a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportál.
Katarina Miljkovic, az ausztráliai Perth-ben lévő Curtin Egyetem Űrkutatási és Űrtechnológiai Központjának munkatársa szerint a kutatás bebizonyította, hogy az űrbéli eróziós erők két komponense - az elektronok és az úgynevezett termikus sokk - szükséges az aszteroidákon a vízmolekulák újraképződéséhez. Eddig úgy vélték, egy komponens is elegendő.
A NASA által támogatott projekt keretében a kutatócsoport az ausztráliai Victoria államban 50 éve földet ért Murchinson-meteorit egy darabját vizsgálta. Egy aszteroidaövben uralkodó körülményeket szimulálták rajta egy speciálisan épített szerkezetben, miközben mérték felszínén a vízmolekulák szintjét.
A reakciót a kutatók szerint a meteoritbecsapódás indítja el, majd a napszél pusztítást végez a felszínen, szabadon lévő oxigén- és hidrogénatomokat hagy hátra, amelyek vízmolekulákat alkotnak.
A tanulmányt a Hawaii Egyetem és a San Marcos-i Kaliforniai Állami Egyetem kutatói készítették.
Szerző
Témák
aszteroida víz

Suttogással védik kicsinyeiket a bálnák

Publikálás dátuma
2019.10.10. 13:13

Fotó: ALEXANDER JOE / AFP
Úgy védelmezik kicsinyeiket az északi simabálnák nőstényei, hogy ragadozók közelében "suttogva beszélnek" hozzájuk - állapította meg egy amerikai tanulmány.
Sok bálnafaj felnőtt egyedeire nem lesnek ragadozók a vízben, mert a testméretük elrettenti őket, de kicsinyeikre gyakran vadásznak - idézte a phys.org tudományos-ismeretterjesztő portál a Biology Letters című tudományos folyóiratban közölt kutatást.
Az amerikai Syracuse-i Egyetem tudósai vezette kutatócsoport tapadókoronggal mikrofonokat erősített északi simabálnákra (Eubalaena glacialis), hogy hangadásaikat rögzítsék. A kutatók azt találták, hogy az anya-borja párosok csökkentették az erős, messze hangzó kiáltásaik számát a fiatal egyedekhez és a vemhes nőstényekhez képest. Ugyanekkor az anya-borja párosok a többiekhez képest gyakrabban kommunikáltak nagyon halk hangokon. A simabálnák kiáltása általában körülbelül egy kilométerről hallható, a "suttogás" csak mintegy száz méteres körzetben. "Ezek az alacsonyabb amplitúdójú hangrezgések csökkentik a kockázatot, hogy ragadozók hallgassák ki őket, de lehetővé teszik az anyaállat és kicsinye közötti kommunikációt" - olvasható a tanulmányban.
A bálnákra vadászó ragadozókról úgy vélik, a zsákmány által kiadott hangok alapján találnak az áldozataikra, mivel a vízben gyakran rosszak a látási viszonyok.
 A fajt a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a súlyosan veszélyeztetettek közé sorolja, nagyjából 500 példány maradt fenn belőlük.
Szerző
Témák
Bálna